20.rész

Sziasztok! Ezután a rész után szüneteltetni fogom a blogot, mert egy új blogot kezdek.
Puszi, Adrii

Beszálltunk a taxiba, és elindultunk a repülőtér felé. Valamiért most nem volt kedvem beszélni, úgy éreztem Wendell csak kényszerből jön velem. Ezt úgy értem hogy, csak azért, mert nem akar elveszíteni.
Körübelül, fél óra után odaértünk a reptérre. Kiszálltunk a taxiból, a taxis odaadta a csomagjainkat, majd Wendell kifizette. Wendell elindult a reptér fele.
- Várj! - szóltam utána - Biztos, hogy...
- Mi a baj? - kérdezte, mikor meglátta, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Nem kellene velem jönnöd. - jelentettem ki
- Most meg miért mondod ezt? - közelebb jött hozzám, és végig simított az arcomon.
- Jobban tennéd, ha visszamennél a volt barátnődhöz. - mondtam.
- Nem, Bella! Én téged szeretlek, és csak téged! - mondta, majd az ajkait az enyémhez nyomta, én viszonoztam a csókját. - Gyere menyjünk! - fogta meg a kezem.
Futottunk. Leadtuk a jegyekek, és a csomagokat és elindultunk a gép felé. Felszálltunk.
***
Azt hiszem elaludtam.
- Bella, kellj fel! - ébresztgetett Wendell - Mindjárt odaérünk
- Most komolyan végig aludtam a 11 órát? - kérdeztem kómásan.
- Olyan aranyos voltál közben. - mosolygott.
Nem mondtam erre semmit, csak a fejemet a vállára hajtottam.
Ő pedig a kezét áttette a hátam mögött, és az oldalamat kezdte simogatni.
- Szeretlek! - súgta a fülembe.
Majd a gép elkezdett ereszkedni.
Annyira örültem, hogy már csak pár perc választ el attól, hogy láthassam apát.
- Végre! - mondtam boldogan, amikor leszálltunk a gépről.
Megfogtam Wendell kezét és elindultunk megkeresni aput, de előbb átvettük a csomagjainkat.
Kerestem apát a szememmel, de nem láttam sehol. Elfelejtett volna? De, ekkor megpillantottam őt.
- Apa! - szaladtam oda hozzá.
- Kislányom! - öleltük meg egymást - Nagyon hiányoztál!
- Hidd el te is nekem! - pusziltam meg.
Ekkor ért oda hozzánk Wendell.
- Jónapot Mr. Evans. - köszöntötte Wendell aput.
- Apa, ő itt Wendell Bray, a barátom. - mutattam be apunak mosolyogva.
- Szia! - köszönt neki apu.
Apa, olyan ember, aki nem félti az egyetlen kislányát. Mindig is kiállt mellettem, és támogatott mindenben.
- Gyertek menyjünk! - elindultunk apu kocsija felé.
Beszálltunk és elindultunk. Már sötétedett odakint. Mondjuk én nem voltam álmos, de Wendell igen. Ránéztem, már majdnem elaludt szegény. Majd fél óra múlva megérkeztünk apu budapesti házához. Ne gondoljatok óriási házra, ez inkább csak egy kissebb tetőtetes ház volt 2 szobával, 1 fürdővel és konyhával. Kiszálltunk a kocsiból. Amikor megpillantottam a házat, eszembe jutottak a régi emlékek. Akaratlanul is elkezdtem mosolyogni. Úgy hallottam, hogy apu és Wendell már kezdenek összebarátkozni. Elindultam a ház felé. Beértünk, meglepődtem mert tisztaság volt.
- Már 4 napja itt vagyok Pesten. - mondta apu. - Be most megyek aludni, rendezkedjetek be!
- Rendben apu! Jóéjt! - mondtam.
Ezzel ő be is ment a földszinti szobájába. Én pedig húztam magam után Wendellt az emeleti szobámba. Valahogy most annyira vágytam Wendellre, a csókjára, az érintésére. Nem tudom mi ütött belém. Betoltam az ajtón egyenesen az ágyig, majd eldöntöttem. A lábaimat átvetettem a csípője felett és olyan szenvedélyesen csókoltam meg őt mint még sosem. Majd eltávolodtam tőle, és láttam az arcán a lepődöttséget. A hasát kezdtem simogatni, pólón keresztül. Láttam az arcán, hogy tetszik neki a helyzet. A kezeim a pólója aljához vezettem, és elkezdtem felfelé húzni. Felült, és lehúztam a pólóját.
Még mindig az ölében ültem, én irányítottam, és ő hagyta. Visszadöntöttem az ágyon, és az ágyékához. Éreztem, hogy keményedik alattam. Az eddigi bátorságom elszállt. Ez Ő is észrevette, és fordított a helyzetünkön. Ő került felültre, a kezével a fejem mellett támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt.
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte, miközben az oldalam simogatta.
Nem válaszoltam semmit, csak megcsókoltam. Majd megfogta a kezem, és felhúzott magához. Elkezdte felfelé húzni a felsőm, majd mikor sikerült lehúznia rólam, visszadöntött. És ellezde az oldalam simogatni, miközben a nyakamat puszilgatta, és szívogatta. Majd áttért az ajkaimra, és megharapta az alsó ajkam, ami belőlem egy nyögést váltott ki. Éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba.  Erőt vettem magamon és fordítottam a helyzeten. A körmeimmel végig karmoltam a hasizmaim, ami miatt belőle egy férfias morgás tört elő.
Majd közel hajoltam a nyakához, és puszilgatni kezdtem, ahogyan ő tette az előbb.
- Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
Felült, a hátát az ágy támlájának támasztotta.
- Állj fel! - utasított.
Tettem amit kért, bár nem értettem mit akar. Az ágy mellé álltam majd felállt ő is, és szorosan  hozzám simult és a falnak lökött. Önelégült mosoly ült ki az arcára. Éreztem az ágyékát, ami már teljesen kemény volt. Én is nedves voltam már.
- Ugorj! - utasított ismét.
Megtettem. A lábaimat a dereka köre fontam, majd letett az ágyra. A hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm. Majd levette rólam. Majd felállt és levette magáról a nadrágját. Ismét visszatért hozzám, és elkezdte lehúzni a nadrágom. Engedtem neki mindent, teljes mértékben megbíztam benne. A nadrágom is a földön landolt, majd bugyin keresztül kezdte dörzsölni szeméremdombom. Én ellezdtem ennek hatására nyögdécselni. Ami neki tetszett. Elkezdte lehúzni a bugyimat.
- Ma csak az a fontos, hogy neked okozzak örömöt! - mondta mosolyogva.