9. rész

Sziasztok!

Reggel hamar keltem fel, mivel kezdődik a suli. Már 7-kor felkeltem, nehogy véletlen elkéssek. Kiugrottam az ágyból, azonnal futottam a fürdőbe. Úgy döntöttem lezuhanyzok, hogy felfrissüljek. Utána magamra csavartam a törülközőt, majd fogat mostam. Kimentem a gardrób elé. Kinyitottam. Megláttam az új ruháimat amit Emma nénivel vettünk. Lila póló rózsaszín szivekkel, meg egy kék szakadt farmer. Gyorsan felvettem. Úgy döntöttem megint a lila converse cipőm veszem fel. De az lent van a földszinten, majd indulás előtt felveszem. Lementem a konyhába hogy megreggelizzek. Gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset, majd megettem. Majd ittam egy pohár üdítőt. Utána futottam vissza a szobámba. Tettem magamra egy kis szempillaspirált, egy kis szemhéjtust, meg egy kis szemceruzát. Majd befujtam magam a rózsa illatú parfümömmel. Majd megláttam az aputól kapott kabala-karkötőm, feltettem a kezemre. Majd kimentem a fürdőből, odamentem az éjjeli szerkényhez.  Megfogtam a telefonom, becsúztattam a zsebembe. Megfogtam a táskám, és indultam le a földszintre. Gyorsan rápillantottam az órára, már 7:30 volt.
- Emma néni, indulhatunk. - szóltam neki, miközben ő a konyhában babrált.
- Menyjünk. - mondta, még mindig kómásan.
Indultunk ki a garázsba, majd beült a vörös Volvójába, én beültem az anyósülésre. Majd indultunk is.
Kb. 10 perc alatt oda is értünk a Washington-i Gimnáziumhoz. Igen én csak most vagyok végzős, mert évvesztes vagyok. De nem bánom. Megálltunk a suli előtt. Emma bekisért az igazgatóhoz, ugyanis ő fog bekísérni az osztályba.
- Jó napot kívánok. - köszöntem az igazgatónőnek.
- Jó reggelt. Ugye Ön az új diák? - mondta, közben a kezét tartotta.
- Igen, Bella Evans vagyok. - mondtam, és én is nyujtottam a kezem.
- Örvendek, én Mrs. Reed vagyok. - mondta.
- Én is örvendek. Indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - ezzel én el is indultam az ajtó felé. Hallottam hogy még váltottak pár szót Emmával. Majd Emma is elindult ki. Odajött hozzám és megölelt.
- Ügyes légy. - mondta majd elindult a kijárat felé.
Majd jött az igazgatónő is.
- Kövessen kérem, Ms. Evans. - mondta.
Mentem utána, mint a kiskutya. Felmentünk a lépcsőn, majd megállt az első ajtónál, bal oldalt. Majd kopogott, és benyitott, bement. Majd én is követtem.
Minden gyerek felállt, mikor belépett az igazgatónő.
- Gyerekek! Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat. Bella Evans-t.
- Jó reggelt Ms.Evans. - mondta a tanárnő aki épp órát tartott. - Ülj le egy üres helyre. - mondta.
Majd megláttam egy helyet az első padban. Nem nagyon néztem senkire, amikor leültem. Zavarban voltam. Négy egyszemélyes pad volt egy sorban. Én az ablak felöl a másodikba ültem. Majd felnéztem, láttam a táblán hogy most épp angol óra van. Én csak figyeltem egész órán. Majd kicsöngettek. Nekem át kell vennem az órarendem, meg a könyveim. De nem tudtam hogy hol kell. Ezért odamentem a tanárnőhöz
- Elnézést. Meg tudná nekem mondani hogy tudom átvenni az órarendem, meg a tankönyveim? - kèrdeztem.
- Megkérek valakit hogy segítsen. Nekem sietnem kell a következő órámra. - mondta. - Ms. Smith, jöjjön csak ide. - szolt az egyik lánynak. - Kísérd már el Ms. Evans-t a titkárságra.
- Rendben Mrs. Williams. - mondta, azzal a tanárnő el is indult kifelé.
- Gyere velem.- mondta a lány.
Elindultunk le a földszintre. Csak most tovább mentünk a folyosón. És befordultunk és átmentünk a B szárnyra.
- Téged hogy hívak? - törtem meg a csendet.
- Jennifer Smith. - mondta.
Majd megállt, mert megérkeztünk.
- Én Bella Evans vagyok. - mondtam.
- Itt is vagyunk. - majd benyitott.
- Jó reggelt Ms. Wolf. - köszönt. - Új diákot hoztam. - mondta.
- Bella Evans vagyok. 12-es. - mondtam.
- Rendben. Adom az órarended. - mondta. Azzal át is nyújtotta az órarendem. - A következő szünetre összeszedem a könyveid. Most menyetek órára. - mondta.
Elindultunk. Kifelé.
- Neked milyen órád lesz? - kèrdezte Jennifer.
Megnéztem az órarendem.
- Kémia. - mondtam.
- Nekem is. - mondta. - Akkor mehetünk együtt. - mosolygott.
Nekem fogalmam nem volt hol van a kémia terem.
Láttam egy táblát. C szárny.
- Úristen. Sosem fogom megtanulni melyik szárny holvan. - mondtam.
- Dehogynem. - mondta, majd megállt az ajtó előtt. - Meg is érkeztünk. - benyitott. - Elnézést a késésért. - mondta. Majd a helyére ment.
Én meg ott áltam az ajtóban. És akkor észrevettem Wendellt a diákok köszt.
Odajött a tanárúr. Bemutatkozott. Majd mondta hogy vegyek fel egy fehér köpenyt. A táskámat pedig tegyem le. Igazábol nem kellene magamrál hordoznom, de még nem kaptam szekrényt.
- Ki akar Ms. Evans párja lenni? - nagy meglepetèsemre mindenki jelentkezett. - Választhat. - mondta a tanár.
Én odamentem Wendellhez akinek amúgy sem volt párja.
- Szia! - köszöntem.
- Szia Bella. Hát te? - csodálkozott.
- Ebbe a suliba fogok járni. - mondtam.
- Azt látom. - mondta. - Örülök hogy itt vagy. - mosolygott.
A tanár már elkezdett magyarázni. Én figyeltem. Aztán Wendell véletlen megérintette a csuklóm, és kirázott a hideg.
Hamar vége lett az órának.
- Elkísérsz a titkárságra? - kérdeztem Wendellt.
- Persze. - mondta.
Levettük a köpenyt, visszaakasztottuk a helyére. Majd megfogtam a táskám. Ès indultunk is.
- Mi van azzal a lánnyal aki tetszik neked? - tettem fel a kérdést.
- Semmi, még nem léptem semmit. - mondta szomorúan.
Majd meg is érkeztünk.
Bekopogtam.
- Megjöttem a könyveimért. - mondtam.
- Rendben. Össze is szedtem neked. - azzal át is adta őket kb. 6 könyv lehetett.
- És szekrényt mikor kapok? - kérdeztem.
- Megnézem melyik szabad. - mondta, majd beírt valamit a számítógépbe. - A 222-es szabad. Jó lesz? - kérdezte.
- Az pont az enyém mellett van. - mondta a Wendell.
- Jó lesz persze. - mondtam.
- Akkor leírom a kódját. - mondta. - Tessék.
- Köszönöm. - mondtam.
Majd indultunk is ki.

Köszönöm

Sziasztok!

nagyon szépen köszönöm a 12 követőt (rendszeres olvasó) és a több mint 2000 oldalmegjelenítést. :)
Köszönöm hogy ennyien olvassátok a blogot.

By: Adrienn

8. rész

Sziasztok!

Mikor anyu lement reggelizni én úgy döntöttem, hogy rendbe hozom magam. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megmostam az arcom, megfésülködtem. Majd kimentem keresni valami ruhát. felvettem egy fehér trikót, meg egy fekete csőszárú farmert. Majd megláttam az ékszeres dobozom a gardrób felső polcán. Elővettem. Benne volt a kedvenc kabala karkötőm, amin szívek voltak, aputól kaptam rá a medálokat. Minden szülinapomra kaptam rá egyet. Már 18 db van rajta, és több már nem is lesz. Apu azt mondta, hogy minden szülinapomra kapok egyet, amíg be nem töltöm a 18-at. Nagy becsben tartottam, mindig rajtam volt. De az óta mióta apu és anyu elváltak már nem hordtam. Biztos rosszul esne anyunak, ha meg látná rajtam. Csak az igazság, nekem nagyon hiányzik apu. Úgy döntöttem, hogy mostantól megint hordani fogom. Feltettem a kezemre. Majd visszamentem a fürdőbe és tettem magamra egy kis sminket. Kihúztam a szemem alul felül, majd egy kis szájfényt tettem a számra. És befújtam magam a rózsa illatú parfümömmel, amit tavaly karácsonykor kaptam anyutól. Majd kimentem a fürdőből, megkerestem a telefonom és a fülhallgatóm, majd beindítottam a kedvenc dalom. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a dal szövegének. Majd az egyik dal közben Emma néni zavart meg.

- Szia! Ugye holnap elvihetlek a suliba? - kérdezte izgatottan, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Én ekkor vettem ki a bal fülemből a fülest.

- Hááát, perszee. - húztam egy kicsit ezt a két szót.

- De jó.-örvendezett, majd kiment a szobából. 

Majd visszadugtam a bal fülembe a fülest és újra elindítottam a kedvenc dalom. Még egyszer meghallgattam. Majd úgy döntöttem lemegyek anyuékhoz a nappaliba. Letettem a telefont és a fülest az éjjeli szekrényre és elindultam lefelé.

Majd megláttam anyut és Emmát amint a nappaliban ülnek. Odamentem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe.

- Anyu, elmehetek sétálni? - kérdeztem, közben meghallottam, hogy lejárt a mikró a konyhában.

- Úgy hallom kész a pattogatott kukoricánk. - mondta Emma anyura nézve, és indult is a konyhába.

- Persze meny csak. Mi úgy is most ilyen csajos délutánt tartunk Emmával. Megnézzünk a "Felhők fölött 3 méterrel" első és második részét. - mondta, miközben Emma már vissza is tért a kukoricával.

- Rendben. Akkor én nem is zavarok. - mondtam, miközben indultam az ajtó felé. Felvettem a cipőm, és indultam is.

Arra fele mentem amerre tegnap mentünk Wendellel. Majd megpillantottam azt a padot ahol tegnap ültünk. Odasétáltam és leültem. Gondolkoztam, a holnapi napon, vajon milyen lesz a suli. Csak ültem ott és a földet bámultam, amikor valaki megfogta a jobb vállam hátulról.

- Elnézést, zavarok? - kérdezte valaki.

Én nem válaszoltam. De megfordulni sem mertem. Majd oda állt elém és felnéztem. Wendell volt az.

- Nem zavarsz. - mondtam szomorkásan.

Igazság szerint, nagyon hiányzott apu és ezért voltam szomorú.

- Mi a baj? - kérdezte Wendell. Miközben leült mellém.

- Most nincs kedvem erről beszélni. - mondtam.

- Valahogy fel tudlak vidítani? - kérdezte

- Szerintem nem. - mondtam miközben felálltam és elindultam egyenesen tovább. Ő követett. De nem szólt semmit.

- Te, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem. - Talán kémkedsz utánam?

- Nem kémkedtem, csak én is mindig ide szoktam jönni mikor rossz kedvem van. - világosított fel. 

Elérkeztünk egy játszótérhez, ahol nem volt senki. Volt két hinta, én beleültem az egyikbe. Ő pedig a másikba.

- Te elmondod nekem miért vagy szomorú? - kérdeztem úgy, hogy a szemébe néztem.

- Persze.- mondta a földet bámulva. - Igazság szerint van egy lány, aki tetszik nekem, de nem merem elmondani neki. 

- Ó, értem. - mondtam.- Nekem nem ilyen problémám van.

- Elmeséled mi a baj? - nézett a szemembe.

- Tudod anyukám és apukám elváltak. Ezért is költöztünk ide anyuval. De tudod, nagyon hiányzik az apukám. - és egy könnycsepp gördült le az arcomon, de én gyorsan letöröltem.

- Sajnálom. - mondta.

- Nem kell, nem a te problémád. - mondtam, miközben újra  a földet kezdtem bámulni.

- De kell. - mondta és a szemembe nézett.

- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdeztem.

- A barátoknak ez a dolga. Nem igaz? - kérdezte miközben egy mosolyt villantott.

- De igen. - mondtam.

Én felkeltem a hintából és elindultam haza. De ő nem követett. Engem nem érdekelt, mentem tovább. Ma hamar akarok lefeküdni, mert holnap suli. Hamar haza értem. 

- Sziasztok! - köszöntem anyunak és Emmának.

Ők nem is vették észre hogy megjöttem. Már a lépcső közepén jártam, amikor visszaköszöntek.

- Szia!- köszöntek.

Bementem a szobámba és becsaptam magam után az ajtót.

Kinyitottam a gardróbot, megláttam a hátizsákot, amit Emmával vettünk a sulis bevásárláson. Lila volt, pink csíkokkal. Belepakoltam holnapra, tolltartómat. A könyveimet csak a suliban fogom megkapni. Odamentem az éjjeliszekrényhez megnéztem a telefonomon mennyi az idő. 17:32 volt. Aztán bementem a fürdőbe, engedtem egy kádforró vizet majd beleültem. Már kb. fél órája ültem a vízben, mikor úgy döntöttem, hogy elég lesz. Kiszálltam, megtörölköztem. Majd oda álltam a tükör elé és megmostam az arcom. Majd magamra csavartam a törülközőt és kimentem a pizsimet felvenni. De előbb még lehúztam a redőnyt. Majd felcsuktam a villanyt és bebújtam a takaró alá. Holnap korán kell kelnem, így lesz a legjobb, ha korán lefekszem. 

7. rész

Sziasztok!

Odamentem hozzá.
- Szia! - mondtam
- Indulhatunk hölgyem? - poénkodott. Majd mind ketten elkezdtünk nevetni.
- Persze. - válaszoltam.
Elindultunk. Én nem ismertem a várost. De láthatólag ő nagyon is.
- Mióta élsz itt? - mivel ő nem szólt, úgy döntöttem majd én kezdeményezem a beszélgetést.
- Oh, hát én már itt születtem. - válszolta
- Értem. - válaszolta
Majd előre ment és megállt előttem.
- Nagyon csinos vagy! - bökte ki. - És még azt mondod hogy egy srácnak sem kellenél. Ez butaság! - dícsért
- Köszönöm uram. - hülyéskedtem
- Leülünk? - mutatott a körübelül 100 méterre lévő padra.
- Aha. - mondtam.
- Verseny a padig? - kérdezte, közben kacsintott egyet rám.
- Úgyis én nyerek. - mondtam.
Mire ő már elindult.
- Hé, ez nem ér! - futottam utánna
Ő már oda is ért.
- Na, látod én nyertem. - lihegett, közben pedig mosolygott.
- Nem szoltál, hogy mehet! - böktem oldalba.
Leült a padra, majd utána én is.
- Hé, ez nem az én hibám. - hülyéskedett.
- Hát, persze hogy nem. - mondtam úgy mintha duzzugnék.
- Megbocsájtasz nekem ha meghívlak egy hot-dogra? - kérdezte miközben az egyik kezével átkarolt.
- Na, jó, legyen. - mondtam még mindig úgy mintha duzzognék.
Az út másik oldalán volt egy utcai hot-dogos. Wendell szétnézett és átszaladt az úton. Mikor átért, visszakiabált nekem.
- Te nem jösz? - ordította.
- Nem. Haza kell mennem. - ordítottam vissza.
- Én veszek egy hot-dogot. Várj! - ordította.
Megvette, és futott is vissza hozzám.
- Mehetünk is. - mondta miközben beleharapott a hot-dogjába. Indultunk, szépen lassan sétáltunk.
Nem mentünk túlságosan messze a háztól. Tehát hamar hazaértünk.
- Megérkeztünk! - mondta
Ő lakott lejjebb.
- Elkísérlek az ajtótokig. - mondta miközben megálltunk a házuk előtt.
- Rendben. - mondtam.
Oda is értünk az ajtónkhoz.
- Szia! - köszöntem ekkor vettem észre hogy már félig besötétedett.
- Szia! - mondta, majd odahajolt és megölelt.
Majd elindult a házukhoz. Én nem vártam meg amíg bemegy. Bementem.
- Sziasztok! - köszöntem.
Bob a nappaliban ült és olvasott.
- Szia Bella! - köszöntött
Tovább mentem. Emma a konyhában volt és mosogatott.
- Szia! - köszönt miközben épp egy tányért mosott.
- Anyu? - kédeztem.
- Korán lefeküdt aludni. - válaszolta.
Ez nem vall anyura hogy ilyen korán lefekszik. Na de minegy.
- Van valami vacsi? - kérdeztem miközben kinyitottam a hűtőt.
- Persze. Már bekészítettem neked a mikróba a tejberizst. - mondta.
Majd elindult Bob-hoz ki a nappaliba. Leült mellé.
Én odamentem a mikróhoz, és beállítottam 3 percre,  majd elindítottam.
Kerestem valami üdítőt a hűtőben. Rostos körtét találtam. Majd elővettem egy poharat és töltöttem egy pohárral.
Letelt a 3 perc és kivettem a mikróbol a tejberizst.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Hallottam amint Bob elmeséli Emmának mi volt a korházban ma.
Hamar megettem, mivel éhes voltam. Elmosogattam. Majd indultam fel a szobámba. De Emma utánam szólt.
- Bella! Gyere csak kicsit! - megfordultam és visszamentem a nappaliba, majd leültem az egyik fotelbe ami a kanapéval szemben volt.
- Hogy telt a napod? - érdeklődött.
- Elment. - válaszoltam, alig vártam hogy felmehessek a szobámba.
- Mond meg neki mi volt, mert addig nem mehetsz sehová. - hülyéskedett Bob.
- Nagyon vicces. - bökte oldalba Bobbot.
- Nagyon fáradt vagyok. Szeretnék már aludni menni. - mondtam Emmának.
- Rendben menny csak. - mondta.
- Jóéjt nektek! - intettem nekik.
Felmentem a lépcsőn. Majd be a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót. Majd felcsuktam a villanyt. Wendell szobájában sem égett már a villany. Biztos alszik. Lehuztam a redőnyt hogy ne zavarja a fény. Majd odamentem az éjjeliszekrényemhez hogy megnézzem hogy mennyi az idő. 21:00 volt már. Átöltöztem pizsibe. Majd bementem a fürdőbe hogy lemossam magamról a sminket.
Majd kimentem a fürdőböl. Megkerestem a laptopom. Majd magammal vittem az ágyba. Nem voltam fent Facebook-on mióta megérkeztünk. Ahogy beléptem rögtön rám írt az egyik magyarországi barátnőm: Alexa.
- Szia! Hogy vagy? :) - írta.
- Szia! Jól vagyok. És te? - írtam vissza.
- Annyira hiányzol. <3 - írta.
- Jaj, ne is mond. Te is! :3 - hazudtam, mert igazából nem is gondoltam a magyarországi barátaimra mióta megérkeztünk.
- Most megyek mert órám lesz. Szia. - írta.
Hát persze. Ott most nappal van.
- Rendben. Szia.
Ezzel ki is léptem. Kikapcsoltam a laptop-ot. És betettem az éjjeliszekrény nyitott polcára.
Majd felkeltem és lecsuktam a villanyt és visszafeküldtem az ágyban Betakaróztam és lehunytam a szemem.
***
Másnap reggel nehezen akartam felkelni. Elég rosszul aludtam az este, össze-vissza álmodtam, hol jót, hol rosszat. Még mindig le volt húzva a redőny. Felkelten és felhúztam. Aztán egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
- Kicsim, bejöhetek? - kérdezte anyu az ajtó mögül.
- Persze, gyere csak. - mondtam.
Majd kinyitotta az ajtót és bejött.
- Jól vagy kincsem? - kérdezte, majd átölelt
- Én jól. És te? - kérdezten vissza
- Jól vagyok. Ugye tudod hogy milyen sokat jelent az nekem hogy eljöttél velem ide? - mondta, majd újra átölelt.
- Igen anyu, tudom. - mosolyogtam.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is anyu. - majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Megyek reggelizni. - mondta. - Majd jösz te is ha szeretnél. - azzal már indult is ki az ajtón.

5. rész

Sziasztok!

Miután elmentek a vendégek, és én elköszöntem Wendell-től odajött hozzám Emma. - Akkor indulhatunk? - kérdezte izgatottan. - Anyu nem jön? - körül néztem, de nem láttam sehol. - Azt mondta, hogy pihenni szeretne. De mi nyugodtan mennyünk el. - közben már a táskáját és a kocsi kulcsát kereste. - Hát mennyünk, ha téged ez tesz boldoggá. - mondtam. Még mindig Wendell járt az eszembe, egyszerűen nem tudtam elfelejteni. Valami annyira megfogott benne. - Látom te nem teljesen vagy itt. - mondta már az ajtóból  - Már  kétszer is szóltam. - Jaj! Sajnálom. Mehetünk. - mondtam és futottam az ajtóhoz, mivel én még mindig a konyhában álltam. Beültünk a kocsiba.  - Figyelj Emma! Mióta lakik a szomszédban a Bray család? - kérdeztem kicsit bátortalanul. - Oh, hát én nem tudom pontosan. Mert ugye én 8 éve lakom itt. - válaszolta. - Értem. Amúgy szeretsz itt élni? - közben az utat bámultam és arra gondoltam mikor láthatom következőnek a kék szemeit. - Igen nagyon szeretek itt élni. - mosolygott. - Neked hogy tetszik a város így 2 nap után? - kérdezte miközben lekanyarodott a pláza parkolójában. - Nekem tetszik. - mosolyogtam. - Megérkeztünk. Indulhat a vásárlás. - mondta izgatottan. - Rendben. - mondtam olyan átlagos hangnemben. Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk a pláza felé. Majdnem tele volt a parkoló. Uram isten mennyien lehetnek bent. Beértünk. Óriási volt a pláza. Kb. 100 üzlet, 4 emelet. *** Indultunk ki a plázából. Teljesen kifáradtam a vásárlásban.  Végre odaértünk a kocsihoz. Emma bepakolta a csomagtartóba a csomagokat. - Mennyi az idő? - kérdeztem. - Este 7. - válaszolta. - Olyan 3 óra lehetett mikor elindultunk. 4 óra vásárlás. Én teljesen elfáradtam. - mondtam. - Nem csak te vagy így Bella! - mosolygott. Hamar hazaértünk, alig vártam már hogy lefekhessek aludni. Végre bekanyarodtunk a felhajtón. Már sötétedett, odabent égett a villany a nappaliban. Anyu nem alszik már? Vagy Bob az? Kiszálltam a kocsiból. - Majd én viszem a csomagokat! - mondta. Én elindultam a bejárati ajtó felé. Kinyitottam. Ott ült a nappaliban Bob, és a Bray házaspár.  Köszöntem nekik, utána a konyhába mentem inni, és vacsizni. Volt a hűtőben Coca-cola olyan 0,5-ös. Meg összedobtam magamnak valami szendvicset. Megettem. Aztán Cola-val a kezemben indultam fel az emeletre.  Az volt az első dolgom hogy ledobtam magamról a felsőt és melltartóban és nadrágban járkáltam a szobámban. Nem volt szégyellni valóm. Hisz vékony voltam, és a melleim is olyan közepes méretűek voltak. Ekkor vettem észre, hogy valaki figyel a másik házból. Ki lehet az? Kicsit közelebb mentem az ablakhoz, ekkor vettem észre, hogy Wendell az. Integettem neki. Utána mentem zuhanyozni. Hamar végeztem a zuhanyzással, utána megtörölköztem, lemostam magamról a sminket és egy szál törölközőben indultam ki a fürdőből. Nem zavartattam magam. Arrébb mentem, mert azért öltözni nem akartam előtte, felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.  *** Másnap reggel olyan 10:00 körül keltem fel. Felvettem a köntösöm, és futottam le a földszintre. Nem volt otthon senki. Gondolom anyu és Emma elmentek valahova, Bob meg dolgozik. Nem törődtem vele, hogy egyedül vagyok. Megreggeliztem. Utána leültem tévézni a nappaliban. Kapcsolgattam, ekkor jöttem rá, hogy szombat van és ilyenkor nincs semmi érdekes a Tv-be. Egyszer csak csengetett valaki. Mentem az ajtóhoz hogy kinyissam. Wendell volt az. Uram isten, én megint úgy nézek ki, mint egy holtkóros. - Gyeerre bee! - nyögtem ki.- Köszi! - mondta, láttam, hogy végig nézett rajtam, közben mosolygott .- Bocsi a kinézetért, de nem régen keltem fel. - mondtam .- Semmi gond. - mosolygott.- Miért jöttél? - kérdeztem, de kicsit zavarban voltam, ő pedig olyan határozott volt .- Gondoltam, megnézem, mi van veled. - mondta, mosolyogva .- Éértem. - ő le sem vette rólam a szemét, annyira zavarban voltam, egyszer csak beléztem a szemébe és már nem is figyeltem semmire, csak rá.- Vannak már barátaid? - kérdezte.Én közben próbáltam nem a szemébe nézni. - 3 nap alatt nem sok emberrel találkoztam. - mondtam.- Igaz, bocsánat a hülye kérdésért. - mondta.- Te hány éves is vagy? - kérdeztem határozottan.- 18. - mondta mosolyogva. - Én is annyi vagyok. - mondtam mosolyogva.- Na, most én jövök. - mondta ilyen huncut mosollyal. - Volt már barátod? - Nem sosem. - mondtam úgy, hogy közben a padlót néztem. Megfogta az állam és felemelte a fejem. - Ez nem szégyen. Figyelj! Nem maradtál le semmiről. - mondta.- Tudom. De az én koromban már mindenkinek volt legalább egy valakije. - mondtam, eközben ő elengedte az állam.- Ez nem igaz. Tudod nekem már volt egy barátnőm. Akivel tavaly szakítottunk, de ekkor már egy éve jártunk. - mondta. - Amilyen szerencsétlen vagyok, nekem sosem lesz senkim. - mondtam megint a padlót bámulva. - Hé! Figyelj, ne mondj ilyeneket. Te egy gyönyörű lány vagy. Bármelyik fiú kapna az alkalmon, hogy megszerezzen magának. - közben megint felemelte az állam.- Ez nem igaz Wendell. - mondtam szomorúan. - Higgy nekem, ez úgy van, ahogy mondom. - mosolygott. - Rendben. - ekkor én elkezdtem sírni, nem tudom mi jött rám, talán a stressz így jött ki rajtam.- Ne sírj! - vígasztalt, közben átölelt és így ültünk addig, amíg meg nem nyugodtam Annyira jó érzés volt a karjaiban sírni.  - Semmi gond! - mondta.- Köszönöm, hogy itt vagy. - súgtam a fülébe.- Szívesen. Mindig itt leszek. - mondta.

4.rész

Sziasztok!

Hazafelé mentünk Bobbal. Nem szolt hozzám egész úton, aminek nagyon örültem. Nem volt jó ötlet Bobbal töltenem a napot, unalmas volt. Hamarosan suliba kell mennem, vagyis kezdem a sulit. Már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy lefeküdhessek. Már majdnem elaludtam a kocsiba, de szerencsére hamar hazaértünk.
Kiszálltam a kocsiból, és egyenesen mentem be a házba, nem is köszöntem senkinek. Csak egyenesen a szobámba mentem. 
Nem volt kedvem fürödni, ezért csak kezet mosni mentem be a fürdőbe. Aztán felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.
***

Felkeltem, ránéztem az órára 10:00 óra volt. Kiugrottam az ágyból, felvettem a köntösöm, ami lila volt, fehér pöttyökkel. Ekkor jutott eszembe, hogy mióta megérkeztünk nem beszéltem anyuval. Indultam anya szobája felé. Bekopogtam.
- Anyu! Bella vagyok. Bemehetek? - kérdeztem, utána anyu ajtót nyitott.
- Jaj! Jó reggelt Bells! - ölelt meg.
- Hogy aludtál drágám? - kérdezte, közben beljebb húzott az ajtón.
- Jóól. - böktem ki, közben ő elkezdte igazgatni az ágyát.
- Ennek örülök. - mosolygott, láttam rajta mennyire boldog .
- Anya, mikor kell mennem suliba? - kérdeztem, alig vártam már az új sulit.
- Ezt Emmával és Bobbal beszéld meg. - mondta, miközben indult az ajtó felé.
- "Reggeli!" - ordította Emma a földszintről.
- Megyünk! - ordította vissza anyu.
Elindultunk anyával le a földszintre. 
Emma már ott vár lent minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket.
- Neked is! - mondtuk egyszerre anyuval.
- Bella holnap neked kezdődik a suli. Tehát ma elmegyünk vásárolni. - mondta nekem.
- Komolyan? Már alig várom a sulit. - néztem Emma nénire.
- Veszünk neked csini rucikat. - kacsintott rám.
- Háát okéé. - dadogtam, közben leültem az asztalhoz.
- Hol van Bob? - kérdezte anyu Emmatol.
- Hamar elment dolgozni. - mondta.
Én elkezdtem enni a reggelit. Közben anyu és Emma beszélgettek még. De nem figyeltem rájuk. Egyszer csak csengetett valaki. Emma ment is ajtót nyitni.
Vissza már a vendégekkel jött.
- Ők itt a szomszédjaim: Mr. Bray, a felesége Mrs. Bray és a fiuk Wendell.
- Jó reggelt! - köszöntem, ekkor vettem észre, hogy köntösben és pizsamában vagyok. És itt van egy helyes fiú a konyhában. Zavarban voltam.
Emma mondta nekik, hogy nyugodtan üljenek le a nappaliba.
Én annyira zavarban voltam, hogy azonnal felfutottam a szobámba hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Gyorsan lezuhanyoztam. Utána egy szál törölközőben kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy hosszú farmer csőszárú nadrágot, meg egy lila laza pólót, meg a lila converse magas szárú tornacipőm. Visszamentem a fürdőbe megfésültem a hajam, raktam magamra egy leheletnyi parfümöt, kihúztam a szememet alul szemceruzával, felül szemhéjtussal, a számra kentem egy kis rózsaszín szájfényt. Indultam le a nappaliba.
Még ott voltak a szomszédok és Emma meg anyu beszélgettek velük.
Hagytam őket inkább kimentem a konyhába keresni valami üdítőt. Találtam a hűtőben egy kis 100%-os narancslevet. Öntöttem is magamnak. Egyszer csak valaki meg fogta az egyik vállam. Megfordultam.
- Szia! - mondta Wendell.
- Hello! - mondtam közben a gyönyörű kék szemébe néztem.
- Bocsi, ha megijesztettelek. Nem ez volt a célom. Hogyan szólíthatlak? - kérdezte, miközben elengedte a vállam és hátrébb lépett egy lépést.
- Één, Bella vagyok. - böktem ki, miközben visszafordultam, hogy háttal álljak neki.
- Szép neved van! Én Wendell Bray vagyok. - mondta.
- Köszönöm. - csak ennyit bírtam kibökni.
Már nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy elveszek benne. 
- Mióta élsz itt? - érdeklődött.
Én közben odamentem az asztalhoz és leültem az egyik székre. Jött ő is az asztalhoz, de nem ült le.
- Ez a második nap, hogy itt vagyok. - mondtam miközben az asztalt bámultam.
- Honnan jöttél? - kérdezgetett tovább.
- Magyarországról. - válaszoltam.
- Ahhoz képest szépen beszéled a nyelvet. - csodálkozott.
- Aha, apu amerikai volt. Így nekem két anyanyelvem van. - válaszoltam, miközben még mindig az asztalt bámultam.
- "Gyere fiam, megyünk!" - szolt Wendellnek az édesanyja.
- Rendben, megyek anyu! - szolt vissza.
- Akkor, szia, Bella! Majd máskor még beszélünk! - mosolygott rám.
- Szia! - szóltam utána, ő már indult a bejárati ajtó felé.

3.rész

Sziasztok!

Bob bácsival már a kocsiban ültünk, és mentünk a kórház felé ahol dolgozik. Amikor hirtelen megállt.

- Miért álltál meg? -  kérdeztem meglepetten.

- Sajnálom, de szeretnék itt ebben a boltban venni valamit Emmának. - mondta, közben kicsatolta az övét és kivette a kulcsot. Ekkor vettem észre, hogy egy ékszerbolt előtt állunk.

- Te nem jössz velem? Reméltem, hogy segítesz nekem választani valamit. -nézett vissza rám a kocsi ajtóból.

- Valami alkalom? - kérdeztem, közben indultunk be a boltba.

- Nem. Csak gondoltam meglepem. - mondta mosolyogva.

"Csak úgy vesz neki egy arany vagy ezüst nyakláncot?" - gondoltam.  Nagyon szépek voltak az ékszerek, szinte elvesztem a látványukban. Az egyik annyira megtetszett, egy ezüstláncon volt egy gyémánttal kirakott szív medál. Az ára, hát arról inkább ne beszéljünk. Szerintem Bob Washington legdrágább ékszerüzletébe hozott.

- Na, Bella! Szerinted melyik nyakláncot vegyem meg Emmának? - kérdezte miközben rám nézett.

- Sajnálom. Én nem tudok dönteni. - válaszoltam, közben ráztam a fejem.

Elment mellőlem. Én tovább nézegettem az ékszereket. Most a gyűrűkön volt a sor. Volt minden fajta: gyémántos, sima, ezüst, arany. Utána egyszer csak az vettem észre hogy Bob szoligat az ajtóból:

- Bella! Gyere, megyünk!

Mentem utána, beültem a kocsiba és mentünk tovább.

- Akkor végül is vettél valamit? - kérdeztem.

- Nem. Majd máskor visszajövök. De ne mondj erről semmit a feleségemnek. - nézett rám.

- Rendben. Titok marad. Most hová megyünk? - kérdeztem.

- Most beugrunk a Jeffersonba, ott van pár elintéznivalóm. - tájékoztatott

- Én úgy tudom a Jefferson Intézet, egy ilyen kutató és törvényszéki orvostani labor. - ő csak nézett rám mikor ezt kimondtam.

- Ezt te meg honnan tudod? - nézett rám ilyen cuki mosollyal.

- Kicsit kutattam a neten mikor megtudtam, hogy Washingtonba utazunk. - mondtam.

- Igen én nem csak sebész vagyok hanem toxikológus is. Be szoktam segíteni az intézetnek is, ha ráérek. - mondta nekem miközben lefordult egy kanyarnál.

- Értem. Én mindig is arról álmodtam, hogy orvos leszek. - mondtam mosolyogva, közben elképzeltem magam orvosként.

- Megérkeztünk. Ha szeretnél, maradhatsz a kocsiban. - mondta közben szállt ki

Ezt át kell gondolnom. Mit szólnának, ha egy idegen lányt vinne be? Lehet, hogy azt hinnék, hogy a barátnője vagy a szeretője vagyok.

- Na, maradsz vagy jössz? - kérdezte sürgetően.

- Nem is tudom. - válaszoltam.

- Gyere be. Nem lesz baj. - mondta.

- Rendben. - mondtam és kiszálltam a kocsiból.

Nem kellett sokat mennünk és bent is voltunk.

- Itt várj meg! Mindjárt jövök. - mondta azzal elindult egyenesen.

Megláttam van ott ilyen kis társalgó 4 fotellel. Leültem az egyikbe.

***

Már eltelt 1 óra még mindig nem jött. Már 30 perce szemezek azzal a táblával, ami azt mutatja, merre vannak az osztályok. Láttam, ha balra megyek, arra van az Antropológiai részleg.

Fogtam magam és felálltam és elindultam balra. Ilyen mozgás érzékelős ajtó volt, magától kinyílt előttem. Bementem, egy csomó kutatóorvos volt ott kék köpenyben. Néztem őket, ahogy dolgoznak. Egyszer csak odajött hozzám egy nő, kicsit húzott szeme volt, de nem volt japán sem kínai. Hosszú barna haja volt.

- Szia! Te mit csinálsz itt? - kérdezte komoly arccal.

- Sajnálom. Eltévedtem. - hazudtam.

- Rendben. Most meny mielőtt meglátnak a biztonságiak. - mondta.

- Az ott igazi tetem? - kérdeztem.

- Meny ki innen. Ide nem léphet be akárki. - mondta.

- Jól van, megyek - mondtam szomorúan.

Kimentem. Bob már keresett.

- Hol voltál? - kérdezte idegesen.

- WC-n. - hazudtam.

- Sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak. - mondta, közben elindult kifelé.

- Semmi gond. - mondtam.

Kiértünk a kocsihoz. Beszálltunk.

- Most hová megyünk? - kérdeztem.

- Haza. - mondta.

2.rész

Sziasztok!
Egész úton a ház felé csak azt hallgattam, hogy anyu és Emma néni beszélgetnek. Én és Bob bácsi csak hallgattuk őket.  Fél óra múlva megérkeztünk a házukhoz. Tényleg nagy ház volt, igazi luxusház. Kiszálltunk a kocsiból. Bob odaadta a kézipoggyászomat, de a bőröndön ő hozta. Anyu persze azt mondta neki: ne fáradj, majd hozom én a csomagjaim. Elindultunk be házba Emmával. Bob még visszaült a kocsiba és beállt a garázsba. Én megvártam Bob-ot, anyu és Emma már az ajtónál voltak. Amikor anyu oldaszólt nekem:
- Bella, te nem jössz? - kérdezte
- Ha nem baj én még megvárom Bob bácsit. - mondtam.
- Persze ahogy gondolod.  - mondta kissé furcsán nézve rám.
Bementek. De az ajtót nem csukták be. Láttam, hogy Bob még nem csukta le a garázs ajtót, gondoltam benézek. Uram isten! A garázsban még volt 3 autó azon kívül, amivel jöttünk. Utána megláttam Bob-ot amint a mi bőröndjeinket pakolta ki a csomagtartóból.
Bob látta rajtam mennyire bámulom a kocsikat.
- Tetszenek? - kérdezte, olyan cuki mosollyal az arcán.
- Aaaha - böktem ki.
- Melyik a legszebb szerinted? - kérdezte, közben abbahagyta a pakolást és odaállt mellém.
- Háát, nekem az a fekete Audi tetszik. - mutattam rá.
- Igen, azzal szoktam munkába járni. Jó kis kocsi. - tájékoztatott.
- Mi is a munkád? - érdeklődtem.
- Orvos vagyok. Azon belül sebész. - mondta mosolyogva.
Akkor nem csodálkozom, hogy ekkora házuk van és a garázsukban 4 kocsi áll. Kíváncsi vagyok milyen lesz a szoba, amit kapok. Közben ő elindult a házba azon az ajtón, ami a garázsból nyílik, én pedig követtem.
- Nagyon szép a házatok! - jelentettem ki.
- Örülök, hogy tetszik. Emma rendezte be. - mondta, közben letette a csomagomat maga mellé.
- Köszönöm, hogy itt lehetek, anya nevében is. Remélem, nem leszünk terhetekre. - mondtam, közben ő elindult a lépcső felé.
- Remélem tetszeni fog a szobád.- mondta, azzal elindult a lépcsőn.
Követtem, elég hosszú lépcső vezetett felfelé, utána jobbra fordultunk és a folyosó végén volt az a szoba, amit nekem szántak. Az ajtó előtt megállt, és így szolt:
- Megengedem, hogy te nyisd ki az ajtót. - mondta megint azzal a cuki mosollyal az arcán.
Kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. De gyönyörű, úgy volt berendezve amilyet mindig is szerettem volna. A fal lilára volt festve. Beléptem az ajtón.
- Gyönyörű, nagyon tetszik. - mondtam még mindig kissé sokkos állapotban.
- Örülök, hogy tetszik. Emma úgy rendezte be, ahogyan a mai fiataloknak van itt nálunk. Most magadra hagylak, csomagolj ki nyugodtan. - mondta és elindult kifelé az ajtón.
Én még mindig ott álltam a szoba közepén és nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság. Utána mikor elmúlt a sokk kinyitottam egy ajtót a szobán belül. Egy gardrób volt, amiben volt pár ruha, biztos Emma vette nekem. Még volt hátra egy ajtó kinyitottam egy fürdőszoba volt. Uristen saját fürdőszobám lesz! Volt ott már minden, ami egy fürdőszobába kell: tusfürdő, habfürdő, törülköző. Gondoltam előbb kipakolok, aztán majd letusolok. Kimentem a fürdőből, a bőrönd és a poggyász felé vettem az irányt. Kinyitottam a bőröndöt és elkezdem kipakolni a ruháimat a gardróbba. A laptopomat kitettem az ágyra nehogy valami baja legyen. Miután végeztem a ruháim pakolásával jött a kézipoggyász. Abba volt a közös képem anyuval, amit azonnal kitettem az éjjeliszekrényre. Utána megláttam a plüsscicámat, amit szintén az ágyra tettem a laptop mellé. Már csak a sminkjeim voltak hátra, azokat a fürdőbe fogom tenni a szekrénybe. Most már végre fürödhetek. Bementem a fürdőbe a sminkjeim szépen elhelyeztem a szekrényben. Utána levetkőztem és engedtem magamnak egy kádforró vizet. Tettem bele csomó habfürdőt és beültem. Kb. fél óráig a kádban ültem, utána kiszálltam és magamra tekertem egy törölközőt, majd kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy szürke cicanadrágot meg egy  kék felsőt, ami fekete csíkos volt, plusz egy fehér zoknit és a hajamat leengedve hagytam.  Majd lementem a nappaliba megkeresni anyut, de csak Bob volt ott és valami orvosi könyvet olvasott. Nem akartam zavarni őt.
- Mond, kit keresel? - érdeklődött.
- Anyut keresem. Nem láttad? - kérdeztem eközben ő olyan furán nézett rám.
- Az előbb mentek el Emmával bevásárolni. Azt hittem, hogy szóltak neked. - mondta.
- Nem szóltak. De mindegy akkor majd elleszek. - mondtam kissé szomorúan.
- Lenne kedved valamihez? Mondjuk városnézés? - kérdezte.
- Á nem. Nem akarlak zavarni. Hisz itt én vagyok a vendég. - mondtam.
- Én akkor most elmegyek elintézni pár dolgot a városban. Hamarosan jönnek Emmaék. Elleszel egyedül? - jelentette ki.
- Elkísérhetlek? - kérdeztem kissé bátortalanul.
- Persze, gyere. Csak a kórházba ugrok be, meg a Jefferson intézetbe. - mondta.

1. rész

Sziasztok! :)

Felkeltem ránéztem az órára: 8:00 van. Az első gondolatom az volt: Ma indulunk végre Washingtonba. Azonnal mentem készülődni a fürdőbe. Fogat mostam, letusoltam, utána kerestem valami csini ruhát az utazáshoz, megtaláltam a kedvenc neon rózsaszín trikóm, amire az volt írva fekete betűkkel, hogy "Dream", meg felvettem egy farmer rövidnadrágot hozzá és egy kis topánkát, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Utána futottam le a lépcsőn hogy köszöntsem anyut. Ő már persze a konyhában volt és csinálta a reggelit.

- Szia, anyu! Jó reggelt! - köszöntöttem, közben odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

- Jó reggelt Bells! - köszöntött ő is.

- Anyuci mikor indulunk? - kérdeztem.

- Tudod, nekem még be kell pakolnom. De a repülőjegyünk amúgy is a 12:30-as gépre szól. - mondta.

- Őszintén megmondom én sem pakoltam be tegnap, tudod tegnap elbúcsúztam a barátnőimtől. - mondtam kicsit szomorúan.

- Igen tudom és sajnálom. De tudod, én nem szeretnék ebben az országban maradni. - mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

- Jaj, anyu! Ne sírj! Légy erős! Tudom, hogy apa mit tett veled. Megcsalt. Pedig te annyira megbíztál benne. De tudod, az élet megy tovább! Lépj túl rajta! Egyszerűen felejtsd el! - mondtam, és úgy éreztem mintha én lennék a felnőtt, anyu pedig a kamasz tinédzser lány.

- Bárcsak olyan könnyű lenne el felejteni az elmúlt 20 évet, drágám. - mondta még mindig szomorkásan.

- Anyu, csak légy erős és minden rendben lesz! - mondtam és anyu szemébe néztem közben.

- Rendben. De most én megyek csomagolni. - mondta azzal el is indult felfelé a szobájába.

Én pedig leültem az asztalhoz és megettem a reggelit, amit anyu készített. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen lesz Washington, mert még sosem jártam ott.

"Vajon ott milyenek az emberek? Milyen a város?" - ilyeneken gondolkodtam, utána hírtelen ránéztem a fali órára már 9:00 óra volt. Gyorsan rohantam fel a szobámba. Becsuktam magam után az ajtót és elkezdem összepakolni a cuccaimat. Elővettem a bőröndöt szépen belehajtogattam a ruháim, beletettem a cipőimet, és a kedvenc plüsscicámat, amit aputól kaptam 4 évesen. Sosem hagynám itt, semmi pénzért, bár már nagy vagyok az ilyenekhez, de nem érdekel. Utána vettem a kézipoggyászt beletettem a sminkjeimet és az irataimat. Utána eszembe jutott elteszem azt a képet is ahol anyummal vagyunk ketten, mindig az éjjeliszekrényemen van, ott a helye. "Jaj hova is tettem a telefonom?" - gondoltam. Jaj, már eszembe jutott, kint hagytam a nappaliban az asztalon. Hírtelen ránéztem az ágyamra: hoppá még a laptopomnak is helyet kellene szorítani a bőröndben. Szerencsére még belefért. Mindezek után szépen lassan elindultam a nappaliba a telefonomért. Az után megint vissza a szobámba hogy még gyorsan szétnézzek, hogy nem hagyok-e itthon semmi fontos dolgot. Még gyorsan beugrottam a fürdőbe hogy belenézzek a tükörbe. Kicsit szomorúnak láttam magam, hogy itt kell hagynom ezt a házat. Indultam ki a fürdőből, be a szobámba, kezembe vettem a poggyászt és a bőrődöt. Még utoljára visszanéztem a szobámba, azután indultam le a lépcsőn. Anyu már az ajtóban várt.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Igen anyu. Mehetünk. - mondtam szomorúan.

A taxi már a ház előtt várt minket. A sofőr betette a csomagokat a csomagtartóba. Utána beültem a kocsi hátsó ülésére. Szerencsére csak 1 órára volt Budapest tőlünk. A taxi sem volt drága felénk. Elővettem a zsebemből a telefon hogy megnézzem rajta az időt már: 11:00 volt. Ezek szerint délre felérünk Pestre. És lesz 30 percünk elérni a gépet.

***

Végre Pesten vagyunk, már nagyon unatkoztam a kocsiban. Anyu kifizette a taxist. De előtte még a sofőr odaadta a csomagokat. Megláttam a repülőteret, még eddig sosem utaztam repülővel és Pesten sem jártam. Ránéztem anyura, láttam, rajta hogy nagyon boldog hogy hátra hagyhatja az eddigi életét és új életet kezdhet Amerikában. Én törtem meg a csendet:

- Anyu ugye most boldog vagy? - kérdeztem.

- Boldog, mert te itt vagy velem. Szeretlek. - mondta, mosolyogva.

- Ennek örülök. Én is szeretlek. - mondtam.

Végre beértünk a reptérre, elég sokat kellett gyalogolni befele. Megnéztünk anyuval az információs tálát. Most van 12:10 és a mi gépünk 12:30-kor száll fel. Odamentünk a kijárathoz odaadtuk a jegyet és elindultunk kifelé, hogy felszállhassunk a gépre, de először persze leadtuk a csomagokat.

A gép elkezdett felszállni. Az út kb. olyan 1 napig fog tartani.

***

Másnap délután 15:00-re értünk oda Washingtonba. Leszálltunk, átvettünk a csomagjainkat. Utána anya megpillantotta Emma nénit, ő anyu nővére volt. És ott volt a férje is Bob.

- Sziasztok! - köszöntöttem őket.

Anyu azonnal odafutott és átölelte Emmát. Láthatólag nagyon örültek egymásnak. Ők elindultak kifelé. mi pedig mögöttük mentünk Bobbal.

- Hogy vagyok? - érdeklődött.

- Én jól vagyok, de anyu hát lelkileg nem teljesen- - mondtam.

- Meg tudom érteni. Remélem tetszeni fog a város. - mondta, a második mondatot  mosolyogva.

- Messze laktok innen? - kérdeztem.

- Nem. De azt tudd, hogy mi elég nagy házban élünk Emma-fal.

Bobbal angolul beszélgettünk, Emmá-val pedig magyarul.

Kiértünk ott állt Bob kocsija, elvette tőlem és anyutól a csomagokat és berakta a csomagtartóba. Azután beszálltunk anyuval hátra. Bob vezetett, Emma néni pedig az anyósülésen ült. Elindultunk.

Bevezető

Sziasztok!

Hát hol is kezdjem? Na, kezdem az elején. 18 éves vagyok. Bella Evans-nek hívnak. De sokan csak Bells-nek szólítanak.  Magyarországon  élek, egy kisvárosban. Anya és apa nem olyan régen váltak el. Anyu most azt mondta nekem, hogy változásra vágyik úgy, hogy kiköltözünk Amerikába, Washingtonba a rokonainkhoz. Vagyis Anya nővéréhez, aki már 10 éve kint él a férjével. Én pedig a Washingtoni Gimnáziumba fogok járni.

Szerencsére jól beszélem az angolt és anya is. Kicsit fura lesz itt hagyni a barátaimat és az országot, de ha anyát ez teszi boldoggá, akkor megteszem. Anyával mindig is jóban voltunk, mindent megbeszélünk. A vezetéknevem azért amerikai mert apukám amerikai. Ezért tudunk anyával olyan jól angolul, mert apu tanított minket.  Holnap már indulunk. Kívánjatok nekem sok sikert az új országhoz! :)

Ez lennék én: