20.rész

Sziasztok! Ezután a rész után szüneteltetni fogom a blogot, mert egy új blogot kezdek.
Puszi, Adrii

Beszálltunk a taxiba, és elindultunk a repülőtér felé. Valamiért most nem volt kedvem beszélni, úgy éreztem Wendell csak kényszerből jön velem. Ezt úgy értem hogy, csak azért, mert nem akar elveszíteni.
Körübelül, fél óra után odaértünk a reptérre. Kiszálltunk a taxiból, a taxis odaadta a csomagjainkat, majd Wendell kifizette. Wendell elindult a reptér fele.
- Várj! - szóltam utána - Biztos, hogy...
- Mi a baj? - kérdezte, mikor meglátta, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Nem kellene velem jönnöd. - jelentettem ki
- Most meg miért mondod ezt? - közelebb jött hozzám, és végig simított az arcomon.
- Jobban tennéd, ha visszamennél a volt barátnődhöz. - mondtam.
- Nem, Bella! Én téged szeretlek, és csak téged! - mondta, majd az ajkait az enyémhez nyomta, én viszonoztam a csókját. - Gyere menyjünk! - fogta meg a kezem.
Futottunk. Leadtuk a jegyekek, és a csomagokat és elindultunk a gép felé. Felszálltunk.
***
Azt hiszem elaludtam.
- Bella, kellj fel! - ébresztgetett Wendell - Mindjárt odaérünk
- Most komolyan végig aludtam a 11 órát? - kérdeztem kómásan.
- Olyan aranyos voltál közben. - mosolygott.
Nem mondtam erre semmit, csak a fejemet a vállára hajtottam.
Ő pedig a kezét áttette a hátam mögött, és az oldalamat kezdte simogatni.
- Szeretlek! - súgta a fülembe.
Majd a gép elkezdett ereszkedni.
Annyira örültem, hogy már csak pár perc választ el attól, hogy láthassam apát.
- Végre! - mondtam boldogan, amikor leszálltunk a gépről.
Megfogtam Wendell kezét és elindultunk megkeresni aput, de előbb átvettük a csomagjainkat.
Kerestem apát a szememmel, de nem láttam sehol. Elfelejtett volna? De, ekkor megpillantottam őt.
- Apa! - szaladtam oda hozzá.
- Kislányom! - öleltük meg egymást - Nagyon hiányoztál!
- Hidd el te is nekem! - pusziltam meg.
Ekkor ért oda hozzánk Wendell.
- Jónapot Mr. Evans. - köszöntötte Wendell aput.
- Apa, ő itt Wendell Bray, a barátom. - mutattam be apunak mosolyogva.
- Szia! - köszönt neki apu.
Apa, olyan ember, aki nem félti az egyetlen kislányát. Mindig is kiállt mellettem, és támogatott mindenben.
- Gyertek menyjünk! - elindultunk apu kocsija felé.
Beszálltunk és elindultunk. Már sötétedett odakint. Mondjuk én nem voltam álmos, de Wendell igen. Ránéztem, már majdnem elaludt szegény. Majd fél óra múlva megérkeztünk apu budapesti házához. Ne gondoljatok óriási házra, ez inkább csak egy kissebb tetőtetes ház volt 2 szobával, 1 fürdővel és konyhával. Kiszálltunk a kocsiból. Amikor megpillantottam a házat, eszembe jutottak a régi emlékek. Akaratlanul is elkezdtem mosolyogni. Úgy hallottam, hogy apu és Wendell már kezdenek összebarátkozni. Elindultam a ház felé. Beértünk, meglepődtem mert tisztaság volt.
- Már 4 napja itt vagyok Pesten. - mondta apu. - Be most megyek aludni, rendezkedjetek be!
- Rendben apu! Jóéjt! - mondtam.
Ezzel ő be is ment a földszinti szobájába. Én pedig húztam magam után Wendellt az emeleti szobámba. Valahogy most annyira vágytam Wendellre, a csókjára, az érintésére. Nem tudom mi ütött belém. Betoltam az ajtón egyenesen az ágyig, majd eldöntöttem. A lábaimat átvetettem a csípője felett és olyan szenvedélyesen csókoltam meg őt mint még sosem. Majd eltávolodtam tőle, és láttam az arcán a lepődöttséget. A hasát kezdtem simogatni, pólón keresztül. Láttam az arcán, hogy tetszik neki a helyzet. A kezeim a pólója aljához vezettem, és elkezdtem felfelé húzni. Felült, és lehúztam a pólóját.
Még mindig az ölében ültem, én irányítottam, és ő hagyta. Visszadöntöttem az ágyon, és az ágyékához. Éreztem, hogy keményedik alattam. Az eddigi bátorságom elszállt. Ez Ő is észrevette, és fordított a helyzetünkön. Ő került felültre, a kezével a fejem mellett támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt.
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte, miközben az oldalam simogatta.
Nem válaszoltam semmit, csak megcsókoltam. Majd megfogta a kezem, és felhúzott magához. Elkezdte felfelé húzni a felsőm, majd mikor sikerült lehúznia rólam, visszadöntött. És ellezde az oldalam simogatni, miközben a nyakamat puszilgatta, és szívogatta. Majd áttért az ajkaimra, és megharapta az alsó ajkam, ami belőlem egy nyögést váltott ki. Éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba.  Erőt vettem magamon és fordítottam a helyzeten. A körmeimmel végig karmoltam a hasizmaim, ami miatt belőle egy férfias morgás tört elő.
Majd közel hajoltam a nyakához, és puszilgatni kezdtem, ahogyan ő tette az előbb.
- Szeretlek! - suttogtam a fülébe.
Felült, a hátát az ágy támlájának támasztotta.
- Állj fel! - utasított.
Tettem amit kért, bár nem értettem mit akar. Az ágy mellé álltam majd felállt ő is, és szorosan  hozzám simult és a falnak lökött. Önelégült mosoly ült ki az arcára. Éreztem az ágyékát, ami már teljesen kemény volt. Én is nedves voltam már.
- Ugorj! - utasított ismét.
Megtettem. A lábaimat a dereka köre fontam, majd letett az ágyra. A hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm. Majd levette rólam. Majd felállt és levette magáról a nadrágját. Ismét visszatért hozzám, és elkezdte lehúzni a nadrágom. Engedtem neki mindent, teljes mértékben megbíztam benne. A nadrágom is a földön landolt, majd bugyin keresztül kezdte dörzsölni szeméremdombom. Én ellezdtem ennek hatására nyögdécselni. Ami neki tetszett. Elkezdte lehúzni a bugyimat.
- Ma csak az a fontos, hogy neked okozzak örömöt! - mondta mosolyogva.

19.rész

Sziasztok! Újból itt. Úgy döntöttem hamarabb hozom az új részt. Remélem nem gond senki számára. Köszönöm, a visszajelzéseket amiket az előző részhez írtatok. Ide is várom a megjegyzéseket.
XOXO

          *Bella szemszöge*

Most nem tudtam mit kellene tennem. Nem tudtam, hogy akarom-e vagy nem? Féltem. Tudtam, hogy vigyázna rám. De a fájdalomtól féltem. Még mindig ott feküdtem alatta. A nyakamat csókolgatta. Én pedig csukott szemmel élveztem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Wendell felültetett. A kezem a pólója aljához tette, ezzel arra invitálva, hogy húzzam le róla. De én nem tettem semmit. Lefagytam.
- Uramisten!  Te nem is akarod. - mondta, majd az arcát a kezébe temette.
- De szeretném veled. De nem most és nem itt. - mondtam, és átöleltem.
- Sajnálom. - mondta, majd elhúzódott tőlem.
- Várj! Megígérem amint készen állok, adni fogok neked egy jelet, amiből tudni fogod. -  mondtam, és elindultam a fürdő felé.
Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, megmostam a fogam. Felvettem a pizsim,és siettem ki hozzá. Megpillantottam őt amint ott ült az ágyon és maga elé meredt. Az arca sápadt volt.
- Mi...mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Semmi. - válaszolt gyorsan.
De láttam rajta, hogy nem mond igazat. Eldöntem az ágyon, és ráültem a csípőjére. Majd elkezdtem a nyakát puszilgatni, majd szenvedélyesen szájon csókoltam. Mindezek után leszáltam róla, és mellé ültem.
- Na? Bennem megbízhatsz. - mondtam, nem szeretem ha valaki titkolózik, ezért mindig kiderítem a titkokat.
- Szeretlek, ezt tudnod kell. - mondta. - A volt...barátnőm hívott. Azt mondta újra össze akar velem jönni.
- Ez a te döntésed Wendell. Én is szeretlek. - mondtam, majd közelebb bújtam hozzá.
- Most aludjunk. - mondta, majd magára húzott, és ránk húzta a takarót.
Reggel az eső kopogására ébredtem. Észrevettem, hogy Wendell nincs mellettem. Ekkor megláttam, hogy éppen nyílik lefelé a kilincs a fürdőszoba ajtaján. Kilépett ő egy szál alsógatyában.
Meglátta amint őt nézem, és közelebb jött hozzám.
- Tetszik amit látsz? - kérdezte, egy perverz mosollyal az arcán.
Nem válaszoltam semmit.
- Öltözzünk és pakoljunk! - jelentettem ki.
- Rendben. - mondta és elkezdett öltözni. - Haza megyek és összepakolok. 11-re legyél a ház előtt. - mondta egy mosoly kiséretében.
Miután elment, elkezdtem pakolni a még a szobában maradt cuccaimat. Majd felvettem a ruhát, amit kikészítettem. Ezek után lementem anyuékhoz a nappaliba. Majd elbúcsúztam tőlük. Hamar 11 lett. Wendell már ott várt a taxinál a ház előtt.

18. rész

Sziasztok!
Nem szokásom a részek elé írni, de most kivételt teszek. Szeretném megköszönni nektek a több mint 5000 megtekintést. Mikor elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam volna, hogy ennyien fogjátok olvasni, és szeretni. El sem hiszem, hogy ennyire várjátok a részeket. Köszönöm, hogy vagytok.
Puszi: Adri

         *Wendell szemszöge*

Még néztem pár percig, ahogy ott ül az ágyon, és sír. Hírtelen nem tudtam mit tenni, csak ott állni. Majd erőt vettem magamon, és odamentem hozzá.
- Hé, Bella! Minden rendben lesz. - öleltem meg.
- Nem lesz rendben semmi. Érted? - lökött el magától, és állt fel.
Már a kilincsért nyúlt.
- Szeretlek. - mondtam, a lánynak aki háttal állt nekem. Majd odamentem hozzá. Megfordult, így belenézhettem a barna szempárba.
Megsimítottam az arcát. Eszembe jutott az első találkozásunk. Milyen fura a mi kapcsolatunk, még nem ismerjük egymást teljesen. Én pedig arra készülök, hogy átutazzam a fél világot. Valahogy, úgy érzem benne rátaláltam az igaz szerelemre. Ő sokat jelent nekem, nem engedem meg senkinek, hogy bántsa.
Csak egymás szemébe bámúltunk, már vagy 2 perce. Ki tudtam olvasni a szeméből minden érzelmét. Láttam rajta, hogy egyszer csak elmosolyodott. Ez engem felbátorított arra, hogy megcsókoljam. Ő is viszonozta a csókot.  A kezem önálló utra tért, a kezemmel végigsimítottam a hátán, mire éreztem, hogy megremegett a teste. Belemosolyogtam a csókunkba. Egyszer csak megszakította a csókunkat, és hátrébb lépett egy lépést, így az ajtónak ütközött.
- Holnap indul a gépem. - közölte velem.
- Sajnos. - hajtottam le a fejem.
Erre még gondolni is rossz. Talán soha többé nem fogom látni. Nem érezhetem az illatát, nem csókolhatom többé. Nem akarom, hogy itt hagyjon. Nagyon hiányozna. - Mi lenne ha veled mennék?
- Hát nem tudom. Apu biztos kiakadna. A szüleid meg biztos nem engednének el. - kereste az érveket ellenem.
- A szüleim elengednének. De ha nem szeretnéd. - mondtam.
- Azt nem mondtam, hogy nem szeretném. - mosolygott.
- Gyere menyjünk! Össze kell pakolnod. - mondtam, és kézen fogva indultunk a szobája felé.

            *Bella szemszöge*

Beértünk a szobába. Elővettem a bőröndöm, és elkezdtem beledobálni a cuccaim. Hamar végeztem vele.
- Mehetünk. - jelentettem ki.
- Máris? - kérdezte meglepődve.
- Igen. - mosolyogtam. - Otthon még van pár cuccom.

         *Wendell szemszöge*

- Akkor holnap mész? - kérdeztem, arra számítottam, hogy majd azt válaszolja:"Nem, szeretlek, és nem akarlak itt hagyni...fontos vagy számomra." De tudtam, hogy nem fogja ezt mondani.
- Igen, utazom. - mondta. - Szeretném ha velem jönnél. - jelentette ki hírtelen.
Erre nem gondoltam volna. Miért gondolta meg magát hírtelen? Talán a csókunk miatt? Csak néztem rá.
- Komolyan? - kérdeztem meglepődve.
- Igen, a csókunk ráébresztett arra mennyire fontos vagy nekem. - ölelt meg. - Nem akarlak itt hagyni. - súgta a fülembe.
- Szeretlek. - súgtam neki.
- Én is. - puszilt arcon. - Indulunk?
- Persze. - fogtam meg a kezét, elvettem tőle a csomagot.

           *Bella szemszöge*

Az út csendben telt. Én kifelé bámúltam. El sem hiszem, hogy nem sokára láthatom apát. Holnap a déli gépre foglalt nekem apu jegyet. Múltkor beszéltem vele, és azt mondta, hogy alig várja, hogy lásson. Megérkeztünk. Kiszálltam és elindultam a házba. Wendell jött utánam.
- Sziasztok! - köszöntem amint beléptem a házba. Megpillantottam anyut, Emmát meg Bob-ot a nappaliba.
- Szia! - jött oda anyu és ölelt meg. - Minden rendben? - kérdezte mikor meglátta Wendellt.
- Persze. - mondtam boldogan.
- Jóestét Mrs. Evans. - köszönt udvariasan Wendell.
- Neked is Wendell. - mondta anyu.
- Anyu, Wendell is velem jön. - közöltem anyuval.
- A szüleid megengedték? - nézett anyu a mellettem álló fiúra.
- Igen. - mondta.
- Most mennénk lefeküdni. - jelentettem ki.
- Rendben. Jóéjt! - mondta anyu.
Elindultunk felfelé. Ahogy beértünk Wendell nekilökött az ajtónak, és elkezdett csókolni. A csókunk egyre vadabbá vált. Már csak azt vettem észre, hogy az ágyon fekszem.

17.rész

Sziasztok!

Én nem tudtam reagálni arra mit Bella mondott nekem. Nagyon rosszul éreztem magam. Ő meg csak megköszöni? Nem érdemlem meg azt, hogy hozzám szóljon, hogy rám nézzen.
- Bella...- itt elakadt a szavam, nem tudtam mit mondhatnék.
- Tessék? Mond csak. - mondta.
- Bella, én sajnálom. - mondtam lesütött szemekkel.
- Mit, hogy megmentettél? - nézett rám.
- Nem. Valamit el kell mondanom. - majd felálltam és megsimítottam az arcát.
-  Mond csak! - biztatott.
- Majd ha jobban leszel. - meggondoltam magam. - Most kimegyek, mert anyukád szeretne bejönni. - mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
Kinyitottam, majd elindultam ki a kórházból. Egyenesem a kocsim felé vettem az irányt.
Beszálltam és elindultam.

*Bella szemszöge*

Ahogy Wendell kiment, jött is be anyu. Bár nem értettem Wendell viselkedését, de most nem is érdekelt. Semmire nem emlékeztem a tegnapi napról. Anyu rögtön elkezdte a monológját, hogy nagyon aggódik értem stb. Bár nem nagyon figyeltem rá, mert a fejem nagyon hasogatott. De nem szóltam rá, nem akartam magbántani. Miután ő kiment bejött Emma néni, aki elkezdett beszélni az új kocsijáról amit Bob-tól kapott ajándékba. Nem nagyon érdekelt. Most annyira szeretnék otthon lenni Magyarországon, annyira hiányoznak az ottani barátaim, és persze apukám is. Amint felépültem haza fogok menni apuhoz. Akkor is ha anya nem akar velem jönni, 18 éves vagyok, nem vagyok már gyerek.Nem érdekel semmi. Majd lehunytam a szemem.

                                                                    ***

Arra ébredtem, hogy valaki az arcom simogatja.
 - Nem akartalak felébreszteni. - mosolygott.
- Figyelj beszélnünk kell. - kezdtem. - Haza utazok egy időre apukámhoz.
Ő csak nagy szemekkel nézett rám.
- De... - kezdte volna, de az orvos megzavarta.
- Jóreggelt Ms. Evans. Jó hírem van! Ma délután hazaengedjük. - mondta, majd aláírt valami papírt.
- Köszönöm doktorúr. - mondtam közömbösen.
Az orvos kiment. Majd Wendell odajött hozzám, megfogta a kezem.
- Nem teheted ez velem. - mondta, miközben a szemembe nézett.
- Sajnálom. De hazamegyek, akár tetszik, akár nem. - mondtam, majd ő kirohant a korteremből.
Igaz lehettem volna vele kedvesebb is.

                                                                           ***

Eljött a délután, anyu és Emma eljöttek értem. Még közölnöm kell anyuval, hogy haza utazok. Ami nehéz lesz, mivel neki én vagyok még mindig a kislánya. Apura meg haragszik, szóval nem lesz könnyű.
- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva anyu.
- Persze. -motyogtam.
Megkaptuk a zárójelentést, és indultunk is kifelé a korházból. Egész úton nem szolt senki semmit. Bementünk a házba. Anya leült a nappaliba. Odaálltam elé.
- Anyu, szeretnék beszélni veled! - mondtam. - Mondjad kicsim.
- Haza szeretnék utazni... - kezdtem. - Apuhoz.
- Nem, nem teheted ezt....velem. - és láttam ahogy a könnycseppek ott ülnek a szemében.
- Nagyon hiányzik apu. Értsd meg anyu. - mondtam komolyan. - Szererlek, de aput is szeretem.
- Ahogy gondolod. - mondta. - De Wendellel mi lesz?
- Azt majd én elintézem. - mondtam. - Bevinne valaki a koliba?
- Majd én beviszlek. - mondta Emma néni. De jó, ezek szerint végig hallgatózott. Elindultunk.

                                                            *Wendell szemszöge*

 "Hogy teheti ezt velem? Itt akar hagyni. A legjobb lenne ha meglepném valamivel. Akkor talán megértené, hogy mennyire szeretem. " - ezt gondoltam miközben az ágyamon feküdtem, és a plafont bámultam. Majd egyszer csak kopogott valaki.
 - Tessék? - kérdeztem.
- Bella vagyok. - mondta az ajtó előtt álló személy.
- Gyere be nyugodtan. - mondtam, majd felültem az ágyamon. - Ülj ide! - simítottam végig a mellettem lévő helyen. Majd odajött és leült.
- Tudod, sok dolog történt mostanában. Ez lesz a legjobb. - majd a fejét a vállamra hajtotta.
- Figyelj! Mi lenne ha veled mennék? - kérdeztem, miközben végigsimítottam az arcán. Majd valaki elkezdte verni az ajtóm. És berontott.
 - Bella te nem vagy normális! - ordította Dylan.
- Hé öcsi állj le! -mondtam higgadtan. Majd megragadta Bella kezét és elkezdte kifelé húzni.
- Engedj el! - kiabált Bella.
- Hagyd már békén! - majd odamentem és behúztam neki egyet.
- Hogy merted ezt csinálni? - kérdezte. Majd megint felemeltem az öklöm.
- Jójó, ne bánts!
 - Ha normális vagy, nem foglak. - mondtam. - Most menyj innen! Felkelt és elindult ki.
Majd megfordultam, Bella ott sírt az ágyamon.

Csoport

Tegnap létrehoztam az oldalt Facebook-os csoportját, itt tudtok csatlakozni: katt
Itt azonnal értesülhettek a friss részről, és jobban megismerhettek engem. :)
Remélem sokat csatlakoztok! Várok mindenkit szerettette. <3
Puszi: Adri

16. rész

Sziasztok!

                *Wendell szemszöge*

Miután ott hagytam Bellát a szobájában, én elindultam megkeresni Dylant. Hogy honnan ismerem? Régen a legjobb barátom volt. Ovodás korom óta ismerem, de megváltozott. Nőket erőszakolt meg, és begyogyszerezte őket, hogy ne emlékezzenek semmire. Soha, de soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha ezt tenné az én Bellámmal.
Elindultam Dylan szobája felé. Bekopogtam, a szobatársa nyitott ajtót.
- Dylan? - kérdeztem.
- Elment suliba. - válaszolta.
- Kösz. - ezzel elindultam vissza Bella szobájához.
Valahogy olyan rossz érzésem volt.
Kopotattam.
- Bella ugye itt van? Nyugtass meg! - mondtam Emilynek, aki másnapos fejjel nyitott ajtót.
- Nem, elment suliba. Miután elmentél. - mondta, és én éreztem, hogy az izmaim megfeszülnek. Köszönés nélkül otthagytam. Elindultam ki a kollégiumból, a kocsim felé véve az irányt. Még szerencse, hogy tudom hová szokta vinni a lányokat. Bepattantam a kocsiba, és ráléptem a gázra.
Hamar odaértem az erdei házához. Kiszálltam, majd az ajtó felé vettem az irányt. Elkezdtem verni az ajtót.
- Micsoda meglepetés! - mondta. - Most nem alkalmas. Gyere vissza később.
- Na tudod mikor jövök vissza később. - emeltem fel a hangom. - ENGEDJ BE! - löktem arrébb. - Hol van?
- Nem értem kire gondolsz. - tete a hülyét.
- Bellára, ő a barátnőm. - mondtam.
- Ja hogy rá? Ő már az enyém.
- Miért csinálod ezt? - ordítottam. - Engedd el!
- Még nem végeztem vele. - jelentette ki.
- Ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni, akkor... - kezdtem bele.
- Akkor mi lesz? Talán megütsz? Hajrá! - nevetett.
- Mi jó neked ebben az életben? - kérdeztem tőle, miközben ő olyan nyugodtan állt ott, mint akinek nincs rejtegetnivalója.
- Bárkit megkapok akit akarok. - mosolygott.
- Elegem van belőled. Nézz már magadra! Mi lett belőled? - mondtam, majd otthagytam, és elindultam megkeresni Bellát a házban. Megláttam az egyik szobában egy székhez kötözve.
Azonnal odamentem, megláttam egy tűszúrást a kezén. Valamit beadott neki, ez az állat. Kikötöttem a kötelet, felkaptam a kezembe, és elindultam vele az ajtó felé. Dylan még mindig ott állt ahol hagytam.
- Mit adtál be neki, te állat? - ordítottam.
- Nyugi, csak egy kis altató és nyugtató keverékét. - jelentette ki.
- Te normális vagy? Ettől meg is halhat. - mondtam, majd elindultam ki a kocsim felé. Bellát befektettem a hátsó ülésre. Én beültem a volánhoz. Majd elindultam a korház felé. Hogy mit fogok majd mondani a korházban? Még magam sem tudom.
Hamar odaértem, kiszálltam a kocsiból, felkaptam Bellát, és elindultam be a korházba. Odamentem a pulthoz, elmondtam mi történt, már mint nem teljesen azt ami az igaz volt. Bellát elvették tőlem. Mondták, hogy foglaljak helyet. Istenem, mi lesz ha nem éli túl? Abba, belehalnék. A gondolatmenetemet megzavarták.
- Wendell, te mit csinálsz itt? - kérdezte, Dr. Spencer.
- Bellát hoztam be. - mondtam lesütött szemekkel.
- Bellát? - kérdezte. - Mi történt?
Majd én elmeséltem neki.
- Rendben. Akkor felhívom a többieket. - mondta, majd otthagyott.
Minden az én hibám, most majd mindenki engem fog hibáztatni. Soha nem fognak nekem megbocsájtani. Ezek után Bella sem fog velem szóbaálni. Majd arra lettem figyelmes, hogy megérkezik Bella anyukája, és nagynénje. Nem szoltam, csak ültem. És éreztem, hogy a szememből folyik a könny.
Majd megérkezett az orvos.
- Jóestét! Én vizsgáltam meg Ms. Evanst. A testében több féle gyogyszert találtunk. Kimostuk a gyomrát. Fel fog épülni.
- Köszönjük doktorúr! - lépett oda Bella anyukája, és kezet fogott az orvossal. - Bemehetünk hozzá?
- Persze. Azt mondta, hogy Wendellel szeretne beszélni. - mondta mosolyogva az orvos.
- Jöjjön velem. - mondta nekem.
Elvezetett Bella korterméhez.
- Köszönöm..- mondtam
- Magának köszönheti hogy él. - mondta, majd megveregette a vállam, és otthagyott. Benyitottam.
Ahogy megpillantottam, a szívem kihagyott egy ütemet. Ő csak bámult rám a barna szempárjával.
Közelebb mentem hozzá, és leültem az ágy melletti székre. Ő a szemével végigkövette a tettem.
- Köszönöm. - motyogta.

15. rész

Sziasztok!

Reggel a szobatársam kopogására ébredtem.
- Bella, ébren vagy? - kérdezte, miközben az ajtót verte. Nem tudom mi volt ilyen fontos. De nekem majd szét robban a fejem. És nem emlékszem mi történt tegnap este.
Ekkor megpillantottam a mellettem fekvő Wendellt. Aki még aludt.
Ekkor én felálltam, hisz készülődnöm kell. Magamhoz kaptam pár ruhát, és elindultam a fürdő felé. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, tettem magamra egy kis sminket, mert a másnaposság miatt úgy néztem ki mint, egy zombi. Így elég nehéz lesz koncentrálnom az órákon, hogy majd szét robban a fejem. Mi lenne ha beteget jelentenék?
Kellene egy fejfájáscsillapító. Elindultam vissza a szobámba. Elkezdtem fejfájáscsillapítót keresni a szekrényemben.
- Jóreggelt! Mit keresel ennyire? - kérdezte, kipihent fejjel.
- Fejfájáscsillapítót. - mondtam, majd visszafordultam és kerestem tovább.
- Nem is csodálom, hogy fáj a fejed. Tegnap túlzásba vitted az ivást. - nevetett fel.
- Ezen nem értem mi a vicces. - mondtam.
- Nem emlékszel semmire az estéről? - kérdezte, miközben felült az ágyon.
- Nem. - mondtam miközben megtaláltam a gyógyszert. - Ha te igen, kérlek meséld el. Addig megvan, hogy összetalálkoztunk az egyik haveroddal.
- Jobb ha nem tudod. - jött közelebb hozzám és átölelte a derekam háturol. Istenem, akárhányszor megérint megremeg a testem. Majd a hajam félretette, hogy a nyakam tudja puszilgatni. Majd fogtam magam és szembefordultam vele.
- Na meséld csak el mi történt este. - kérleltem.
- Szerintem, nem akarod tudni. - titkolózott, miközben a szemembe nézett. Én csak bámultam abba a gyönyörű szép szemébe. Majd egyszer csak megfordultam, és leültem az ágyamra.
- Akkor most megyek vissza a szobámba! - szólalt meg, majd elindult ki a szobámból.
Mi történhetett tegnap amit nem akar elmondani?
Felkaptam a táskám és elindultam át a suliba. Meghívtam a liftet, kinyílt és az a fiú állt benn akivel már találkoztam a suliban.
Majd megszólalt:
- Bella ugye? - kérdezte.
- Igen. Te meg Dylan? - kérdeztem vissza.
- Aha, én lennék. - mondta, miközben megállt a lift a földszinten.
- Mehetünk együtt. - mondta, majd elindult az ajtó felé.
- Persze. - mondtam.
- Figyelj! - állt meg előttem. - Ne bízz meg Wendellben, ő csak ártani fog neked.
- Mi? Miket beszélsz? - kérdeztem kissé zavartan.
- Gyere velem! - mondta, majd elkezdett húzni maga után.
Egészen a parkolóig húzott. - Ülj be! - utasított.
- Nem! Hagyj békén. - ordítottam.
- Nyugalom, nem bántalak csak ülj végre be. - mondta teljesen nyugodtan. - Kérlek!
- Na jó. - mondtam, majd beültem az anyósülésre. Majd elindult a kocsival, én csak kifelé bámultam.
- Ismerlek téged! Mindent tudok rólad. Nekem az a dolgom, hogy megvédjelek téged. - törte meg a csendet.
Nem értem ezt? Ki ez a fiú?
- Ez nem értem. - kezdtem ideges lenni. - Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? - Nyugalom. Mindent megtudsz a maga idejében. - mondta.
Majd befordult egy erdőbe vezető uton. Majd megállt egy ház előtt, ami az erdő közepén állt.
- Szállj ki! - adta az utasítást.
Kiszáltam. Majd megfogta a kezem, és behúzott maga után a házba.
- Engedj el! - próbáltam a kezem kiszabadítani a szorítàsából.
- Jó, nem akarlak bántani. - mondta majd leült a kanapéra. - Semmi olyan nem fog történni amit nem akarsz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem teljesen higgattan.
- Idővel mindent megtudsz. - mondta.
- Haza akarok menni. - kezdtem megint ordibálni.
- Nem mehetsz el! - mondta, majd elővett egy kötelet.
- Ne! -majd elkezdtem verni a melkasát. - Hagy elmenni.
Elővett egy fecskendőt, és a kezembe szúrta. A látásom kezdett homályosodni, és összeestem.

14. rész

Sziasztok!

Hamar megtaláltam a szobát. Majd benyitottam, teljesen más volt mint ahogy elkèpzeltem. Ahogy beléptem volt egy kis nappali féle helység. Volt egy kanapé, és egy plazma TV a falon. Majd egy lányt pillantottam meg aki jött ki az egyik szobából.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - ölelt meg. - Biztosan te vagy a szobatársam. - mondta, majd kivette a kezemből a bőröndöt. Majd a másik szoba felé vitte. - Ugye jó lesz ez a szoba? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Ja igen, amúgy az én nevem Emily Johnson. - mondta mosolyogva.
- Az enyém Bella Evans. - mondtam. - Nem ilyennek képzeltem el egy szobát. - mondtam csodálkozva.
- Én sem. - nevetett.
- Most megyek és kipakolok. - mondtam, majd elindultam a szobám felé.
Gyorsan kipakoltam a cuccom. Majd kinéztem az ablakon, szép volt a kilátás. Vajon Wendell kit kapott szobatársnak? Arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam beszélget valakivel.
Fogom magam és kimegyek.
- Ki volt az? - kérdeztem Emily-t.
- Buli lesz este. - ugrándozott örömében.
- Gyere te is! Ugye eljösz? - kérdezte izgatottan.
- A buli nem az én műfajom. - mondtam.
- Na! Gyere már el! - könyörgött.
- Hát jó, de nincs mit felvennem. - mondtam.
- Úgy látom egyforma a méretünk, majd adok neked valami rucit. - mondta, majd elkezdett maga után húzni.
Kinyitotta a szekrényét. Szebbnél- szebb ruhák voltak benne.
- Tudod, gazdag családból származom. A szüleim gazdagok, sosincsennek otthon. - mondta őszintén.-Így kárpotolnak. - mutatott a ruháira.
- Értem. - én csak ennyit mondtam.
- Ès a te családod? - érdeklődött, miközben a ruhái között kutatott.
- Az bonyolult. Most nem beszélnék erről. - mondtam.
- Ahogy gondolod. - mondta. - Itt is a te stílusodnak megfelelő ruha.
- Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
- Vedd fel! - utasított.
- Rendben. - mondtam, majd átmentem a szobámba és felvettem, majd odalálltam a tükör elé.
Majd elindultam ki a szobábol.
- Na milyen? - kérdeztem.
- Gyönyörű vagy. - mondta.
Ekkor kopogtak.
- Majd én kinyitom. - mondtam.
Ő be is bent a szobájába.
- Szia! - öleltem meg az ajtó előtt állő Wendellt.
- Szia édesem! - mondta, majd egy csókkal köszöntött.
- Mi járatban erre? - kérdeztem.
- Csak látni akartam a barátnőm. - mondta mosolyogva
- Ugye te is a ma esti buliba akartál elhívni? - kérdeztem, miközben behúztam magam után a szobámba.
- Igen, de úgy látom elkéstem. - mondta szomorúan.
- Honnan tu...- kezdtem volna.
- A ruhádból. - mondta, majd a szemembe nézett és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem szemlesütve.
- Olyan gyönyörű vagy. - mondta majd a két kezével közre fogta az arcom. Éreztem, hogy a testem megremeg az érintésétől. Szerintem ezt ő is megérezte, mert megint elmosolyodott. Majd a szája rátapadt az enyémre, olyan gyengéd volt velem.
- Mikortól lesz a buli? - kérdeztem.
- Azt hiszem 20:00-tól. - mondta két csók között. - Nyugi, még van két óránk addig. - pillantott a karján lévő órára.
- Akkor pihenjünk. - mondtam.
Majd lefeküdtem, ő is követett. Hozzábújtam, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
Majd arra eszméltem fel, hogy próbál ébreszgetni.
- Bella, kellj fel! - mondta, majd amikor meglátta hogy kinyitom a szemem elmosolyodott. - Elszundítottál drága.
- Mennyi az idő 19:15. - mondta. - Nem volt szívem hamarabb felkelteni téged. Olyan jó volt nézni, ahogyan alszol. - mondta.
- Őszintén, nincs kedvem menni abba a buliba. - mondtam.
- Hé, nem muszály menned...mennünk. - mondta, majd megsimította az arcom a kezével.
- Megígértem, hogy megyek. A szobatársam is számít rám. - mondtam, majd elindultam a fürdő felé. Elkezdtem vetkőzni. Majd gyorsan lezuhanyoztam. Majd odaálltam a tükör elé, és feltettem egy laza sminket, nem érdekel, hogy buliba megyek.
Majd egy szál törülközőben indultam a szobámba. Wendell ott feküdt az ágyamon, és mosolygott
- Mi tetszik ennyire? - kérdeztem, miközben a szekrényembe kutattam.
- Na ne mond! - mosolyogtam. - Te nem akarsz a bulira készülődni? - kérdeztem.
- Nem, én így megyek. - mutatott magára.
- Rendben. De most kimennél a szobámból? - kérdeztem.
- Nem állt szándékomban. Szeretném végignézni, ahogy öltözöl. - mondta pervez mosolyal az arcán.
- Szégyelős vagyok. - mondtam, szemlesütve. - Kérlek menyj ki! - utasított.
Kiment. Majd gyorsan magamra kaptam a ruhám. Sajnos a cipzárt nem tudtam felhúzni a ruhán.
Kimentem a nappaliba, Wendell a kanapén ült.
- Segítenél? - kérdeztem, majd odaáltam háttal elé.
- Persze.
A hátközépig érő barna hajam félresöpörte. Majd végigsimított a gerincem ívén, és majd ezek után húzta fel a cipzárt.
- K...köszönöm. - dadogtam.
Erre ő csak mosolygott. Bekopogtam a szobatársam szobájába.
- Az előbb ment el. - tájékoztatott Wendell.
- Akkor mi is menyjünk. - mondtam.
Majd ő összekulcsolta a kezeinket és elindultunk.

* Wendell szemszöge *

Kocsival mentünk így hamar odaértünk a szórakozóhelyre. 10 perc volt az út. Bella egy szót sem szólt. Vajon min járhatott az agyacskája? Istenem, el sem hiszem hogy ő az enyém.
Elindultunk be a "Summer" nevű szórakozóhelyre. Bella végig szorította a kezem. Majd beértünk megpillantottam az egyik haverom.
- Szia Alex! - köszöntöttem.
- Szia Wendell! - mondta, majd megláttam, hogy nincs egyedül.
- Ő itt a barátnőm Jennifer Smith. - mutatta be a vele érkező lányt.
- Ő pedig az enyém Bella Evans. - mutattam be a barátnőm.
- Szia Bella! Jösz táncolni? - nyujtotta a kezét Jennifer, Bellának.
- Persze. - majd Jennifer behúzta a tömegbe.
Mi addig leültünk a pulthoz Alex-el.
- Iszol valamit? - kérdezte, nagyon jól tudta hogy nem iszom a cukorbetegségem miatt.
- Tudod, hogy nem. Mármint cukrosat. - mondtam.
- Persze, tudom. - mosolygott. - Hol szedted össze ezt a lányt akivel jöttél? -kérdezte kissé fura hangnemben
- Figyelj! Én nem csak kihasználom a lányokat, mint te! - mondtam kissé idegesen.
- Ide figyelj! Az a múlt. - mondta.
- Persze a múlt. - mondtam.

*Bella szemszöge*
- Nekem teljesen kiszáradt a torkom. - mondta Jen. - Igyunk valamit!
-Rendben. - és már el is kezdett húzni a pult felé.
- 2 pohár whisky-t. - rendelt Jen. - Ugye jó lesz? - nézett rám. Bólintottam.
A pultos le is rakta elénk a rendelést.
Gyorsan meg is ittuk. Ő meg csak rendelte, rendelte. Éreztem, hogy egyre felszabadultabb leszek.
Egysze csak két kart éreztem meg a csípőm körül.

*Wendell szemszöge*

Elindultam megkeresni Bellát. Megpillantottam a pultnál egy pohárral a kèzében. Odamentem hozzá. Megfogtam a csipőjét, pont jókor érkeztem, mert így el tudtam kapni. Ugyanis épp elájult. Felkaptam, és így indultam kifelè a klubból. Motyogott valamit, miközben a kezemben tartottam. De nem értettem mit.
Odaértünk a kocsimhoz, majd őt beraktam az anyósülésre. Megkerültem a kocsit, és beültem a volán mögé. Még jó, hogy én teljesen józan vagyok.
Hamar odaértünk a kollégiumhoz. Majd leparkoltam, leállítottam a motort és kiszálltam. Gyorsan körbekerültem a kocsit, kivettem Bellát az anyósülésről. Minek kellett ennyire leinnia magát?
Amikor a lifthez értünk, megszólalt:
- Hé édes, tegyél le! - mondta kábán.
- Dehogy teszlek. Mèg elesnél. - mondtam, közben megérkeztünk a 2.-ra. Elindultam a szobája felé. Majd kivettem a zsebemből a szobája kulcsát. Kinyitottam az ajtót.
Bevittem a szobájába, és letettem az ágya mellé. Majd átkarolta a nyakam. Majd megcsókolt, kezdett egyre forrósodni a csókunk. Ledöntöttem az ágyra. Tudtam, ha most nem lenne benne ez a sok ital, már leállított volna. Ledöntöttem az ágyra, és elkezdtem a nyakát puszikkal ellepni. Közben a combját simogattam. Ő pedig elkezdte felfelé húzni a polóm, felültem és felhúztam őt is. Sikerült levennie a polóm. Végigsimított a hasamon. De én elvettem a kezét. A háta mögé nyúltam, és elkezdtem lehúzni a cipzárt a ruháján. A füléhez hajoltam.
- Nem akarlak kihasználni. Nem vagyok olyan. - súgtam a fülébe.
- Tudom. - mondta.
Nem akarom őt bántani. Tudom, hogy még nem volt fiúval. És nem akarom így elvenni tőle, hogy nem józan.
- Figyelj! Ezt hagyd abba! - szóltam rá.
De ő mintha nem is hallotta volna, folytatta tovább. Már a nadrágomat akarta volna lehúzni. De eltoltam magamtól.
- Most gyere ide, és aludj! - mondtam neki, majd odahúztam magamhoz.
Láttam a félhomályban hogy lehunya a szemét. Én csak figyeltem őt, körübelül 10 perc múlva egyenletessé vált a légzése. Elaludt. Majd én is követtem az álmok világába.

6.rész

Sziasztok! :)

Még mindig Wendell karjaiban voltam, mikor hazajött Emma néni és anyu. Hát nem kicsit ijedtem meg.

-         Sziasztok! – köszöntek miközben beléptek a nappaliba.

Wendell elengedett. De nem állt fel a kanapéról, hanem ott maradt mellettem.

-         Jó napot. – köszönt nekik, közben pedig rám nézett-

-         Sziasztok! – köszöntem nekik miközben indultak a konyhába kipakolni a bevásárlást

Vajon most mit gondolhatnak? Biztos azt hiszik, már rögtön az első héten kikezdem a szomszéd sráccal. Én anyuék felé néztem a konyhába, amikor Wendell megszólalt.

-         Azt hiszem jobb, ha most megyek. – állt fel a kanapéról, szerintem azt várta, hogy én is álljak fel, úgyhogy megtettem.

-         Kérlek nem menny! – kérleltem, közben még mindig anyuékat néztem a konyhában.

-         Feljössz velem a szobámba? – súgtam a fülébe.

-         Nem lenne kedved inkább sétálni? – kérdezte, de közben észrevettem, hogy Emma jön ki a konyhából.

-         Bella! Hétfőn kezdődik a suli. – közölte velem, utána ment fel az emeletre a lépcsőn.

-         Suliba fogsz járni? – kérdezte csodálkozva tőlem Wendell.

-         Aha. – mondtam, közömbösen.

-         Akkor elmegyünk sétálni? – kérdezte mosolyogva

-         Mehetünk. De előbb megengeded, hogy átöltözzek? – mutattam a lépcsőre

-         Persze. Én addig hazaugrok a pénztárcámért és a telefonomért. – mondta, azzal indult is az ajtó felé, de mikor odaért megállt és visszanézett. – Mondjuk fél óra múlva a ház előtt?

-         Rendben, akkor fél óra múlva találkozunk. – mondtam és azzal indultam fel a lépcsőn

Sietnem kellett. Futottam be a fürdőmbe zuhanyozni.

Gyorsan végeztem. Utána magamra csavartam a törölközőt. És kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy kék pólót és egy hosszú fekete passzos szürke nadrágot és egy topánkát. A hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Utána visszamentem a fürdőbe és magamra tettem egy kis szempillaspirált és szemceruzát, meg egy kis rózsaszín szájfényt. Majd magamra fújtam egy leheletnyi vanília illatú parfümöt. Majd oda futottam az éjjeliszekrényhez hogy megnézzem mennyi már az idő. Még volt 5 percem a találkozóig. Úgy döntöttem a telefonom nem viszem magammal. Majd indultam lefelé a lépcsőn. Anyu a konyhában volt.

-         Anya, elmehetek Wendellel sétálni? Megígérem, 1 óra múlva jövök. – mondtam neki, miközben ő evett.

-         Persze menny csak. – mosolygott.

-         Köszönöm. – mondtam miközben indultam az ajtó felé.

Wendell már ott várt kint.

13. rész

Sziasztok!

Ott áltam az éjjeliszekrényem előtt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki hàturol átöleli a derekam.
- Meg is jöttem. - súgta a fülembe.
- Ennek örülök. - mondtam mosolyogva. Megfordultam, így szembe kerültem vele. Megcsókoltam. Tudtam hogy ő màr tapasztalt, de én nem vagyok. Ugyanis 16 éves koromban fogadalmat tettem anyunak, hogy 18 éves koromig nem fekszek le senkivel. És magamnak is tettem, csak olyan fiúval fekszem le akiben teljes mértékben megbízom. De mivel már 18 vagyok, ezért csak a saját magamnak tett fogadalom köt.
Elhúzódtam Wendell-től, majd befeküdtem az ágyra és betakaróztam.
- És én hol alszom? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Hát mellettem. - mondtam, majd megpacskoltam magam mellett az ágyat. Odajött majd ő is lefeküdt mellém. Majd hátat fordítottam neki. Ő átkarolt az egyik kezével, és így aludtunk el.

*Reggel*
7:00-kor elkezdett csörögni a telefonom. Kinyitottam a szemem, és épp akkor nyitotta ki Ő is a szemét.
- Jóreggelt! - mondta, majd megcsókolt.
- Neked is! - mondtam, majd felültem és kikapcsoltam az ébresztőt.
- A fürdőben leszek! - mondtam, majd bementem a fürdőbe.
Odaálltam a tükör elé. Hogy kit láttam a tükörbe? Egy lányt, aki nagyon boldog volt, mert most érezte életében először hogy szerelmes.
Megmostam az arcom, majd a fogam is. Tettem magamra egy kis alapsminket. Meg a vanillia illatú parfümömből egy lehelletnyit. De még mindig pizsiben voltam.
Amikor kimentem, láttam, hogy az ágyam meg volt igazítva.
Kinyitottam a gardróbom, majd kezdtem kutatni valami ruhát.
Odajött mellém Wendell.
- Segíthetek? - kérdezte, mosollyal az arcán. Meg sem várva a válaszom, elkezdett kutatni a ruháim közt.
- Ez jó lesz! - adta a kezembe a pöttyös lila felsőm. - És ez is! - nyomta a kezembe a farmer rövidgatyám.
- Hát jó! - vontam vállat. - Majd indultam a fürdő felé.
Gyorsan magamra kaptam, majd kimentem.
- Gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit az arcomra. Felkaptam a táskám, majd indultunk is.
- Drágám! - szólt anyu. - Itt egy kis pénz reggelire. - majd a kezembe nyomta a pénzt. - Ügyes legyél a suliban.
- Rendben anyu. Szia. - mondtam majd kimentünk, Wendell elindult a házuk felé. Majd kinyitotta a garázskapujukat, bement.
Majd egy fekete audi A8-assal tolatott ki.
- Nem jösz? - huzta le az ablakot.
- De...igen. - mondtam majd beszálltam.
- Nem is mondtad, hogy van kocsid! - mondtam.
- Nem? - csodálkozott. - Pedig ez az egyik csajozós dumám. - poénkodott.
- Fogd be! - mondtam, majd vállonbokszoltam.
- Ugye milyen jó a humorom? - kérdezte nevetve, miközben az utat figyelte.
- Aha, persze. - forgattam a szemem.
- Na itt is vagyunk. - mondta, majd befordult a diákok számára kijelölt parkolóba.
- Végre. - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Milyen óránk lesz? - kérdeztem, miközben beértünk a suliba. Elindultunk a szekrényünk felé.
Kinyitottam. Kivettem az órarendet, megnéztem.
- Osztályfőnöki lesz, igaz? - kérdeztem.
- Igen. - mondta mosolyogva.
- Jó fej az osztályfőnök? - kérdztem, mivel még nem találkoztam vele.
- Igen. - mondta. - A lányok odavannak érte. - mondta a szemét forgatva.
Tehát akkor férfi? Biztos jóképű.
Elindultunk a terem felé. Amikor beértünk még nem volt ott mindenki. Leültünk egymás mellé Wendellel.
Amikor odajött hozzánk az osztályfőnök .
- Jóreggelt! Biztos te vagy az új diák? - kérdezte.
- Igen, Bella Evans. - mutatkoztam be.
- Én Mr. Tomson vagyok. Az osztályfőnök. - tájékoztatott.
- Örvendek. - mondtam, majd visszament a helyére. Majd be is csöngettek.
- Rossz hírem van számotokra... - kezdte. - De sajnos nem tudok ellene semmit sem tenni.
Ekkor bejött az igazgatónő. Mindenki felállt, és szinkronban mondták:" Jóreggelt Igazgatónő!".
- Rendben leülhetnek. - mondta. - Gyalázatosak a jegyeik, ezért minden tanulónak ebből az osztályból kötelezően be kell költöznie a kollégiumban. Mivel 12.-esek ezért mind érettségi előtt állnak. - mondta.
Majd egymásra néztünk Wendellel.
- Ezért ma maguknak nem lesznek óráik. Hazamehetnek. - azzal hogy ezt kimondta, mindenki tódult ki az ajtón. Mi is elindultunk Wendellel.
Kiértünk. Szálltunk be a kocsiba.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Minek kell kollégiumba menni, ha itt lakok 15 percre a sulitól? - kérdeztem kissé idegesen.
- Nem értem, de ez az igazgató döntése. Ez ellen nem tudsz tenni semmit. - mondta komolyan.
Meg is érkeztünk kitett a ház előtt.
Bementem, anyu döbbenten nézett rám.
- Te ilyenkor itthon? - kérdezte.
Leültem mellé, és elmeséltem mit mondott az igazgató.
- Igen értem. - mondta. - Ügyes légy.
Elindultam fel a szobámba, és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Bedobáltam mindent ami kell. Kb.15 perc alatt végeztem. Ekkor hallottam hogy nyílik az ajtó.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Még nem. - mondtam, majd odamentem hozzá, és megcsókoltam. Majd a csók végére anyira bevadult, hogy felemelt, én a csipője köré fontam a lábam. Majd ő szép lassan lefektetett az ágyra. A fejem mellett támaszkodott a két kezével, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Majd elkezdte lehúzni a felsőm. Ekkor megállítottam.
- Azt hiszem túl messzire mentünk. - mondtam, levegőért kapkodva.
- Kérlek ne hagyjuk abba, most! - könyörgött.
- Sajnálom. De ez nekem még nem megy. - mondtam, majd felültem.
- Igazad van, én sajnálom, hogy nem álltam le. - mondta.
Megfogtam a csomagom, és elindultam lefelé, majd ő is követett. Odamentem a kocsihoz, és megálltam.
Majd odajött, és kinyitotta a csomagtartót, beraktuk a csomagokat.
Beszálltam a kocsiba. Majd ő is követett.
- Ugye jó volt? - kérdezte, a csillogó szemeivel.
- Azt nem mondtam, hogy nem volt az. - mondtam, majd az egyik kezét a combomra tette, és elkezdte sinogatni. Éreztem, hogy a libabőrös lesz az egész testem, és a vágyat ami benne van. Még élvezztem pár percig a simogatást, majd elvettem a kezét.
- Most meg mi baj? - nézett rám értetlenül.
- Csak elég volt. - mondtam, majd megérkeztünk a suliba.
Ekkor a hangosbemondóba egy hang szólalt meg: "Minden 12.-es fáradjon a tornaterembe."
Majd Wendell egy szót sem szólva elkezdett húzni a tornaterem felé.
Nagyon sokan voltunk, ott volt mind a 4 osztály végzős.
Mr. Tomson a mi osztályfőnökünk szólalt meg egy mikrofonba.
- Az osztályok rendeződjenek! - utasított minket. - Mind tudják miért vagyunk itt. Belettek osztva a szobákba. Most pedig osztályonként szépen átvonolunk a kollégiuma. Először a 12.a kezdi, majd így haladunk sorba. - mondta, majd a tizenkettedik A el is indult az osztályfőnökével.
Majd 10 perc múlva elindult a B osztály is, majd 10 perc múlva a mi osztályunk következett. Elindultunk végig az iskolán Mr. Tomson-al. Majd mikor megérkeztünk, a portásnak egy nevet kellett mondani, és adta is a kulcsot, és el is magyarázta hol található a szoba.
Én következtem.
- Bella Evans, 12.c. - mondtam.
- Rendben. - kereste a nevem a listán. - Meg is van. 124-es szoba. Felmegy a másodikra, és ott jobbra fordul és a negyedik ajtó lesz a magàé.
- Rendben, köszönöm. - mondtam.
- Na hol leszel? - kérdezte Wendell, miközben a lifthez értünk.
- 2. emelet 124-es szoba. - mondtam, majd a szemébe néztem.
- Én a 3. emeleten a 197-es szobában. - mondta.
Beszálltunk a liftbe, és megnyomta nekem a 2-es gombot. Majd odaállt elém és megcsókolt. Fel is értünk a másodikra, kinyílt a lift.
- Majd találkozunk. - mondtam.
Majd elindultam megkeresni a szobám.

12. rész

Sziasztok!

Még mindig ott álltunk összeölelkezve az első csókunk után.
- Meg kellene ezt beszélnünk... - kezdtem bele. Erre ő leült az ágyára.
- Igen, gondoltam. - mondta.
- Úgy érzem én is szerelmes vagyok beléd, és... - mondtam, majd tartottam egy kis szünetet. Ő a mutatóujját a számra tette, hogy ne folytassam.
- Tudom, Bella, én is ugyanezt érzem. - mondta, majd újra megcsókolt.
- Haza kellene mennem, anyuék biztos keresnek. - mondtam.
- Persze, de azt tudnod kell, soha többé nem engedlek el. - mosolygott.
Ezek után otthagytam, és elindultam haza.
Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.
- Bella, hol voltál? Ugye nem esett bajod? - kérdezte aggódva, majd átölelt.
- Jól vagyok, anyu. Ne aggódj! - mondtam, majd elindultam a szobámba.
Azzonnal bementem a fürdőmbe, és bezártam az ajtóm. Elkezdtem engedni egy kád vizet.
Közben odamentem a tükörhöz, belenéztem. Majd megmostam az arcom hidegvízzel. Elővettem egy hajgumit és felkötöttem a hajam, hogy ne legyen vizes.
Levetkőztem, és beültem a vízbe. Lehunytam a szemem.
Majd arra keltem fel hogy elhült a víz, gyorsan kiszálltam a vízből. Majd magamra tekertem a törülközőt. Kimentem a fürdőböl, felvettem a pizsim. Majd visszamentem a fürdőbe, és megfésültem a hajam.
Ekkor kopogott valaki a szobám ajtaján.
- Bejöhetek? - kérdezte.
Vajon mit keres itt Wendell ilyen későn?
- Persze. - mondtam, majd ki is nyitotta az ajtót.
Én pont végeztem a Ezért kimentem.
- Mi járatban? - kérdeztem tőle.
- Anyukádék beengedtek, elmondtam nekik mindent. - mondta, majd közelebb lépett hozzám.
- Ez így nem fog működni, ha ilyen rámenős vagy...nekem ez új. - mondtam.
- Igazad van...sajnálom. - mondta majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Most meg mi a baj? - kérdeztem.
- Én mindent elrontok mindig. - mondta lehajtott fejjel.
- Hé ez nem igaz. - mondtam, majd felemeltem a fejét a kezemmel, és a szemébe néztem.
- Tudod mióta várok egy ilyen lányra? - kérdezte, majd megcsókolt.
- Nem. - mosolyogtam, majd átöleltem, és hallgattam a szívverését.
- A szüleid már biztosan otthon vannak. Haza kellene menned. - mondtam.
- Most el akarsz küldeni? - mosolygott. - Amúgy nem jönnek haza, valami üzleti útra mentek. - mondta.
- Értem.
- Holnap elvigyelek valahova délután? - kérdezte, majd felállt.
- Hová? - kérdeztem, boldogan.
- Meglepetés lenne. - mondta. - Na mit mondasz?
- Rendben. Mehetünk. - mondtam. - Lenne kedved itt aludni na este?
- És mit mondasz anyukádnak? - kérdezte, huncut mosollyal.
- Majd elintézem. - mondtam. - Csak gyere velem.
- Rendben. - megfogtam a kezét és húztam magam után.
Emma és Anyu a nappaliban voltak, épp valami filmet néztek. Amikor odaálltunk a TV elé.
- Ti most? - nézett rám anyu csodálkozva.
- Igen együtt vagyunk. - mondtam boldogan.
- Gratulálok nektek. - mondta Emma. - De elmennétek a TV elől.
- Persze. - mondtam. - Emma néni Wendell nem maradhatna itt pár napig? A szülei elutaztak. - mondtam.
- Persze nyugodtan. - mondta.
- Csak semmi rosszalkodás. - szólt utánnunk anyu.
Éhes voltam. Ezért az első ut a konyhába vezetett.
- Kérsz enni? - kérdeztem.
- Igen, köszönöm. - mondta.
Elővettem 2 poharat, majd öntöttem üdítőt. Kentem 2 szelet májkrémes kenyeret. Majd odavittem mindent az asztalhoz.
Gyorsan megettük. Majd megszolalt.
- Én hazaugrok pár holmimért. - mondta.
- Rendben. Fenn leszek a szobámban.
Gyorsan felfutottam. A telefonom ott volt az éjjeliszekrényemen. Megnéztem az időt. Már elmúlt 19 óra.

11. rész

Sziasztok!

Kinyitottam az ablakot.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, olyan álmos fejjel.
- Persze. - mondtam. - Hol? - kérdeztem.
- Gyere át hozzám. - mondta. Majd becsukta az ablakot. Én is így tettem.
Mi akarhat. Majd megtudom. Elindultam lefele. Senki nem volt a nappaliban. Kisurrantam a lakásból.
Kopogtam a Bray ház ajtaján. Wendell nyitott ajtót. Egy szürke póló és egy szürke melegítónadrág.
- Gyere be! - mondta. Körülnéztem, nagyon szép volt a házuk belülről.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem, közben ő leült a kanapéra a nappaliban. Követtem, és én is leültem mellé.
- Nem is tudom hol kezdjem. - mondta, a fejét rázva.
- Kezd az elején. - mosolyogtam.
- Emlékszel a multkor mondtam hogy tetszik egy lány, de nem tudom hogy mondjam el neki hogy... - itt megállt, ès rám nézett. - szeretem. - Bella..te vagy az a lány. - mondta nagy nehezen

. - Hogy? - nem tudtam mit mondani erre a vallomásra. - Bella... szeretlek téged. - ismételte meg. Mindha könnyezni kezdett volna. - Mi van veled? - kérdeztem, aggódva. - Belebetegszem abba hogy nem vagy az enyém. - mondta, majd én megöleltem. Majd ő is átölelt. Majd elengedtem. Felálltam a kanapéról. - Figyelj Wendell! - kezdtem. - Mi lett veled hírtelen? - Szerelmes lettem. - mondta. - Mit szólsz? - kérdezte, miközben a szemembe nézett. Láttam a szemében az érzèseit. - Nekem ez új. Nem...nem tudom. - mondtam, és hátrébb léptem egyet. - Ne félj a szerelemtől. - mondta - Nem félek. Mindig is arrol álmodtam, hogy lesz egy fiúm és majd mindentől megvéd engem. Szeret és tisztel. - mondtam mosolyogva. - Ez még megtörténhet. - mondta, majd odalépett hozzám. - Ne siessd el.. Ne legyél ilyen rámenős. - toltam el magamtól. - Gyere, megmutatom a szobám. - húzott magával fel a lépcsőn. - Meg is érkeztünk. - mondta mosolyogva. Majd becsukta az ajtót. Ekkor megpillantottam inekciós tűket az ágyán. Uramisten. Mit tett? Be van lőve?! - Wendell, mit tettèl? - kérdeztem aggódva. - Ezek az inzulinjaim, mivel cukorbeteg vagyok. - mondta, ettől megkönnyebültem. Rögtön rosszra gondoltam. Magamnak sem merem bevallani az érzéseim. De azt hiszem én is szeretem őt. Leült az ágyára. Oda álltam elé. Ő felállt. Így magasabb volt tőlem egy fèl fejjel. Lehajolt és megcsókolt. Én hagytam magam. Éreztem a csókjában a szeretetet és a vágyat. Mintha minden megszűnt volna a csókunk közben. Csak mi voltunk ketten...csak mi. Abbahagyta, majd a szemembe nézett. - Milyen volt? - kèrdezte miközben átölelt. - Nagyon jó...csókolóztam már, de ez más volt. - súgtam a fülébe.

10. rész

Sziasztok!

Kimentünk a titkárságról. Wendell elkísért a szekrényemhez.
- Meg is érkeztünk. - mondta.
- Köszönöm. Neked milyen órád lesz? - kérdeztem miközben pakoltam be a cuccaim a szekrénybe.
- Asszem matek. - mondta miközben kinyitotta a szekrényét, és kivette a matek könyvét. - Neked?
- Nekem, informatika. - mondtam. - Tuti nem fogok odatalálni.
- Elkísérlek. Nem érdekel ha elkések óráról. - mondta, miközben, el is indult.
- Örök hála. - mondtam mosolyogva.
Fél úton összetalálkoztunk egy másik fiúval.
- Wendell, neked nem matekod lesz? - kérdezte tőle a titokzatos fiú.
- De csak elkísértem az új lányt. - mondta a fiúnak.
- Majd én tovább kísérem. - mondta Wendellnek.
Ezzel Wendell vissza is fordult.
- Az én nevem Dylan Jones. - mondta, aztán megállt. - És a tied?
- Hát az enyém...Bella Evans. - böktem ki nagy nehezen.
- Ugye te vagy az új diák? - kérdezte miközben engem bámult, le sem vette rólam a szemét.
- Igen...én lennék. - mondtam lesütött szemekkel.
- Nem gondoltam volna hogy az új lány... ilyen dögös lesz. - bókolt. Közben megérkeztünk a teremhez. Beléptünk Dylan ott hagyott én a helyére ment. A tanárnak bemutatkoztam majd mondta hogy keressek egy üres helyet a számítógépes teremben. Órán a Word-öt tanultuk. Mivel én már tanultam a volt sulimban, így nem is figyeltem oda, teljesen máshol jártam. Egész órán Wendell-en agyaltam. Vajon mi baja van mostanában? Gyorsan eltelt az óra ki is csöngettek. Elindultam kifelé a folyosóra.
Wendell jött velem szemben, de nem állt meg, elment mellettem úgy hogy rám sem nézett. Mi baja van? Úgy döntöttem nem megyek utána, majd beszélek vele később. Odamentem a szekrényemhez, megnéztem mi a következő órám: történelem.
***
A nap további része gyorsan eltelt. 14:00 óra volt Emma azt mondta el jön értem kocsival. Kimentem a suli elé. Megpillantottam a kocsit. Odamentem és beszálltam.
- Szia! - köszönt. - Hogy telt a napod?
- Szia! Hát...jól. - mondtam egyszerűen.
- Ez nem volt valami meggyőző. - mosolygott, miközben elindultunk.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Te tudtad hogy Wendell is ebe a suliba jár?
- Nem. - mondta csodálkozva. - Miért?
- Csak érdekelt. - ekkor már befordultunk a felhajtón. Megállt és én ki is szálltam a kocsiból, és futottam be a házba. A nappaliban megpillantottam anyut aki épp tévét nézett.
- Szia anyu! Annyira hiányoztál! - futottam oda hozzá és öleltem meg.
- Szia drágám! Szeretlek édesem. Ugye tudod? - mondta miközben még mindig öleltem.
- Anyu, lenne kedved el menni valahová holnap délután? - kérdeztem miközben hátrébb léptem egyet.
- Persze Bells. - mondta. - Kérsz enni?
- Ne fáradj majd megcsinálom magamnak. - mondtam, majd elindultam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megláttam egy üveg uborkát. Gondoltam akkor eszek uborkás kenyeret. Megkentem a kenyeret. És leültem az asztalhoz. Gyorsan megettem mivel éhes voltam.
- Anyu, felmegyek a szobámba és megcsinálom a házim. - mondtam anyunak miközben elindultam a lépcső felé.
- Rendben kicsim. - szólt utánam.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Igazábol nem is kaptam házit semmiből. Csak egyedül akartam lenni. Így anyu nem zavar, mert azt hiszi tanulok. Beszélnem kellene Wendellel, személyesen.  Na majd később. Elővettem a telefonom, megkerestem a fülest hozzá, és bekapcsoltam a kedvenc dalom ami Demi Lovato Neon Lights dala volt.
Majd egyszer arra lettem figyelmes hogy valaki dobálja az ablakom.
Letettem a telefont, és odamentem az ablakhoz. Wendell volt az

Díj

A blog megkapta az első díját Zsófia Fűtő-től. Nagyon köszönöm. Nem hittem volna hogy fogok díjat kapni.
El sem hiszem.

Szabályok:
¤ Írj 11 dolgot magadról
¤ Válaszolj 11 kérdésre!
¤ Tegyél föl 11 kérdést!
¤ Küldd tovább 11 embernek!
(bocsánat nem lesz annyi)

11 dolog rólam:
1. Lány vagyok.
2. Nagy Selena Gomez fan vagyok.
3. Kedvenc sorozatom a Dr. Csont.
4. Középiskolás vagyok.
5. Kedvenc színem a lila.
6. Facebook függő vagyok.
7. Nem régen kezdtem el blogolni.
8. Barna hajam van.
9. Zendaya dalait is szeretem.
10. Utálom az 1D-t.
11. Szeretem a horror és a thriller filmeket.

Válaszolj 11 kérdésre:
1. Miért blogolsz? Csak úgy hobbiból. Mert sok minden kavarog a fejemben, és megpróbálom leírni.
2. Mi inspirál? EZT nem tudom.
3. Gondoltál arra,hogy a közeljövőben abbahagyod? Igen, mert annyi rossz kritikát kaptam.
4. Ki van rád legnagyobb hatással a mindennapjaidban? A példaképem, Selena Gomez.
5. Gondolkoztál már azon,hogy a történeted kiadod könyvben? Nem dehogy.
6. Mi volt a legutolsó film amit láttál? Horrora akadva 3
7. Ha rendeznél egy filmet miről szólna? Szerelem, barátság.
8. Ha rendeznél ki(k) lennének a főszereplői? Hírességek.
9. Mit érzel amikor írsz? Nem tudom.
10. Játszol valamilyen hangszeren? Nem.
11. Olvasod a blogomat? Nem.

11 kérdés:
1. Ki a példaképed?
2. Ki az aki inspirál a mindennapjaidban?
3. Mióta blogolsz?
4. Mi a kedvenc filmed?
5. Szereted Selena Gomezt?
6. Fenn vagy Facebook-on?
7. Mi a kedvenc színed?
8. Mi leszel ha nagy leszel?
9. Mi az álom városod?
10. Melyik a kedvenc Disney sorozatod?
11. Tudsz angolul?
 Blogok akiknek küldöm:

1. http://livedreamone.blogspot.hu 
2. http://jelenafireverjustinheartb.blogspot.hu
3. http://schoolwithlove.blogspot.hu
4. http://lostinyoubyanna.blogspot.hu 
 Ennyi lenne. :)

9. rész

Sziasztok!

Reggel hamar keltem fel, mivel kezdődik a suli. Már 7-kor felkeltem, nehogy véletlen elkéssek. Kiugrottam az ágyból, azonnal futottam a fürdőbe. Úgy döntöttem lezuhanyzok, hogy felfrissüljek. Utána magamra csavartam a törülközőt, majd fogat mostam. Kimentem a gardrób elé. Kinyitottam. Megláttam az új ruháimat amit Emma nénivel vettünk. Lila póló rózsaszín szivekkel, meg egy kék szakadt farmer. Gyorsan felvettem. Úgy döntöttem megint a lila converse cipőm veszem fel. De az lent van a földszinten, majd indulás előtt felveszem. Lementem a konyhába hogy megreggelizzek. Gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset, majd megettem. Majd ittam egy pohár üdítőt. Utána futottam vissza a szobámba. Tettem magamra egy kis szempillaspirált, egy kis szemhéjtust, meg egy kis szemceruzát. Majd befujtam magam a rózsa illatú parfümömmel. Majd megláttam az aputól kapott kabala-karkötőm, feltettem a kezemre. Majd kimentem a fürdőből, odamentem az éjjeli szerkényhez.  Megfogtam a telefonom, becsúztattam a zsebembe. Megfogtam a táskám, és indultam le a földszintre. Gyorsan rápillantottam az órára, már 7:30 volt.
- Emma néni, indulhatunk. - szóltam neki, miközben ő a konyhában babrált.
- Menyjünk. - mondta, még mindig kómásan.
Indultunk ki a garázsba, majd beült a vörös Volvójába, én beültem az anyósülésre. Majd indultunk is.
Kb. 10 perc alatt oda is értünk a Washington-i Gimnáziumhoz. Igen én csak most vagyok végzős, mert évvesztes vagyok. De nem bánom. Megálltunk a suli előtt. Emma bekisért az igazgatóhoz, ugyanis ő fog bekísérni az osztályba.
- Jó napot kívánok. - köszöntem az igazgatónőnek.
- Jó reggelt. Ugye Ön az új diák? - mondta, közben a kezét tartotta.
- Igen, Bella Evans vagyok. - mondtam, és én is nyujtottam a kezem.
- Örvendek, én Mrs. Reed vagyok. - mondta.
- Én is örvendek. Indulhatunk? - kérdezte.
- Igen. - ezzel én el is indultam az ajtó felé. Hallottam hogy még váltottak pár szót Emmával. Majd Emma is elindult ki. Odajött hozzám és megölelt.
- Ügyes légy. - mondta majd elindult a kijárat felé.
Majd jött az igazgatónő is.
- Kövessen kérem, Ms. Evans. - mondta.
Mentem utána, mint a kiskutya. Felmentünk a lépcsőn, majd megállt az első ajtónál, bal oldalt. Majd kopogott, és benyitott, bement. Majd én is követtem.
Minden gyerek felállt, mikor belépett az igazgatónő.
- Gyerekek! Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat. Bella Evans-t.
- Jó reggelt Ms.Evans. - mondta a tanárnő aki épp órát tartott. - Ülj le egy üres helyre. - mondta.
Majd megláttam egy helyet az első padban. Nem nagyon néztem senkire, amikor leültem. Zavarban voltam. Négy egyszemélyes pad volt egy sorban. Én az ablak felöl a másodikba ültem. Majd felnéztem, láttam a táblán hogy most épp angol óra van. Én csak figyeltem egész órán. Majd kicsöngettek. Nekem át kell vennem az órarendem, meg a könyveim. De nem tudtam hogy hol kell. Ezért odamentem a tanárnőhöz
- Elnézést. Meg tudná nekem mondani hogy tudom átvenni az órarendem, meg a tankönyveim? - kèrdeztem.
- Megkérek valakit hogy segítsen. Nekem sietnem kell a következő órámra. - mondta. - Ms. Smith, jöjjön csak ide. - szolt az egyik lánynak. - Kísérd már el Ms. Evans-t a titkárságra.
- Rendben Mrs. Williams. - mondta, azzal a tanárnő el is indult kifelé.
- Gyere velem.- mondta a lány.
Elindultunk le a földszintre. Csak most tovább mentünk a folyosón. És befordultunk és átmentünk a B szárnyra.
- Téged hogy hívak? - törtem meg a csendet.
- Jennifer Smith. - mondta.
Majd megállt, mert megérkeztünk.
- Én Bella Evans vagyok. - mondtam.
- Itt is vagyunk. - majd benyitott.
- Jó reggelt Ms. Wolf. - köszönt. - Új diákot hoztam. - mondta.
- Bella Evans vagyok. 12-es. - mondtam.
- Rendben. Adom az órarended. - mondta. Azzal át is nyújtotta az órarendem. - A következő szünetre összeszedem a könyveid. Most menyetek órára. - mondta.
Elindultunk. Kifelé.
- Neked milyen órád lesz? - kèrdezte Jennifer.
Megnéztem az órarendem.
- Kémia. - mondtam.
- Nekem is. - mondta. - Akkor mehetünk együtt. - mosolygott.
Nekem fogalmam nem volt hol van a kémia terem.
Láttam egy táblát. C szárny.
- Úristen. Sosem fogom megtanulni melyik szárny holvan. - mondtam.
- Dehogynem. - mondta, majd megállt az ajtó előtt. - Meg is érkeztünk. - benyitott. - Elnézést a késésért. - mondta. Majd a helyére ment.
Én meg ott áltam az ajtóban. És akkor észrevettem Wendellt a diákok köszt.
Odajött a tanárúr. Bemutatkozott. Majd mondta hogy vegyek fel egy fehér köpenyt. A táskámat pedig tegyem le. Igazábol nem kellene magamrál hordoznom, de még nem kaptam szekrényt.
- Ki akar Ms. Evans párja lenni? - nagy meglepetèsemre mindenki jelentkezett. - Választhat. - mondta a tanár.
Én odamentem Wendellhez akinek amúgy sem volt párja.
- Szia! - köszöntem.
- Szia Bella. Hát te? - csodálkozott.
- Ebbe a suliba fogok járni. - mondtam.
- Azt látom. - mondta. - Örülök hogy itt vagy. - mosolygott.
A tanár már elkezdett magyarázni. Én figyeltem. Aztán Wendell véletlen megérintette a csuklóm, és kirázott a hideg.
Hamar vége lett az órának.
- Elkísérsz a titkárságra? - kérdeztem Wendellt.
- Persze. - mondta.
Levettük a köpenyt, visszaakasztottuk a helyére. Majd megfogtam a táskám. Ès indultunk is.
- Mi van azzal a lánnyal aki tetszik neked? - tettem fel a kérdést.
- Semmi, még nem léptem semmit. - mondta szomorúan.
Majd meg is érkeztünk.
Bekopogtam.
- Megjöttem a könyveimért. - mondtam.
- Rendben. Össze is szedtem neked. - azzal át is adta őket kb. 6 könyv lehetett.
- És szekrényt mikor kapok? - kérdeztem.
- Megnézem melyik szabad. - mondta, majd beírt valamit a számítógépbe. - A 222-es szabad. Jó lesz? - kérdezte.
- Az pont az enyém mellett van. - mondta a Wendell.
- Jó lesz persze. - mondtam.
- Akkor leírom a kódját. - mondta. - Tessék.
- Köszönöm. - mondtam.
Majd indultunk is ki.

Köszönöm

Sziasztok!

nagyon szépen köszönöm a 12 követőt (rendszeres olvasó) és a több mint 2000 oldalmegjelenítést. :)
Köszönöm hogy ennyien olvassátok a blogot.

By: Adrienn

8. rész

Sziasztok!

Mikor anyu lement reggelizni én úgy döntöttem, hogy rendbe hozom magam. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megmostam az arcom, megfésülködtem. Majd kimentem keresni valami ruhát. felvettem egy fehér trikót, meg egy fekete csőszárú farmert. Majd megláttam az ékszeres dobozom a gardrób felső polcán. Elővettem. Benne volt a kedvenc kabala karkötőm, amin szívek voltak, aputól kaptam rá a medálokat. Minden szülinapomra kaptam rá egyet. Már 18 db van rajta, és több már nem is lesz. Apu azt mondta, hogy minden szülinapomra kapok egyet, amíg be nem töltöm a 18-at. Nagy becsben tartottam, mindig rajtam volt. De az óta mióta apu és anyu elváltak már nem hordtam. Biztos rosszul esne anyunak, ha meg látná rajtam. Csak az igazság, nekem nagyon hiányzik apu. Úgy döntöttem, hogy mostantól megint hordani fogom. Feltettem a kezemre. Majd visszamentem a fürdőbe és tettem magamra egy kis sminket. Kihúztam a szemem alul felül, majd egy kis szájfényt tettem a számra. És befújtam magam a rózsa illatú parfümömmel, amit tavaly karácsonykor kaptam anyutól. Majd kimentem a fürdőből, megkerestem a telefonom és a fülhallgatóm, majd beindítottam a kedvenc dalom. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a dal szövegének. Majd az egyik dal közben Emma néni zavart meg.

- Szia! Ugye holnap elvihetlek a suliba? - kérdezte izgatottan, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Én ekkor vettem ki a bal fülemből a fülest.

- Hááát, perszee. - húztam egy kicsit ezt a két szót.

- De jó.-örvendezett, majd kiment a szobából. 

Majd visszadugtam a bal fülembe a fülest és újra elindítottam a kedvenc dalom. Még egyszer meghallgattam. Majd úgy döntöttem lemegyek anyuékhoz a nappaliba. Letettem a telefont és a fülest az éjjeli szekrényre és elindultam lefelé.

Majd megláttam anyut és Emmát amint a nappaliban ülnek. Odamentem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe.

- Anyu, elmehetek sétálni? - kérdeztem, közben meghallottam, hogy lejárt a mikró a konyhában.

- Úgy hallom kész a pattogatott kukoricánk. - mondta Emma anyura nézve, és indult is a konyhába.

- Persze meny csak. Mi úgy is most ilyen csajos délutánt tartunk Emmával. Megnézzünk a "Felhők fölött 3 méterrel" első és második részét. - mondta, miközben Emma már vissza is tért a kukoricával.

- Rendben. Akkor én nem is zavarok. - mondtam, miközben indultam az ajtó felé. Felvettem a cipőm, és indultam is.

Arra fele mentem amerre tegnap mentünk Wendellel. Majd megpillantottam azt a padot ahol tegnap ültünk. Odasétáltam és leültem. Gondolkoztam, a holnapi napon, vajon milyen lesz a suli. Csak ültem ott és a földet bámultam, amikor valaki megfogta a jobb vállam hátulról.

- Elnézést, zavarok? - kérdezte valaki.

Én nem válaszoltam. De megfordulni sem mertem. Majd oda állt elém és felnéztem. Wendell volt az.

- Nem zavarsz. - mondtam szomorkásan.

Igazság szerint, nagyon hiányzott apu és ezért voltam szomorú.

- Mi a baj? - kérdezte Wendell. Miközben leült mellém.

- Most nincs kedvem erről beszélni. - mondtam.

- Valahogy fel tudlak vidítani? - kérdezte

- Szerintem nem. - mondtam miközben felálltam és elindultam egyenesen tovább. Ő követett. De nem szólt semmit.

- Te, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem. - Talán kémkedsz utánam?

- Nem kémkedtem, csak én is mindig ide szoktam jönni mikor rossz kedvem van. - világosított fel. 

Elérkeztünk egy játszótérhez, ahol nem volt senki. Volt két hinta, én beleültem az egyikbe. Ő pedig a másikba.

- Te elmondod nekem miért vagy szomorú? - kérdeztem úgy, hogy a szemébe néztem.

- Persze.- mondta a földet bámulva. - Igazság szerint van egy lány, aki tetszik nekem, de nem merem elmondani neki. 

- Ó, értem. - mondtam.- Nekem nem ilyen problémám van.

- Elmeséled mi a baj? - nézett a szemembe.

- Tudod anyukám és apukám elváltak. Ezért is költöztünk ide anyuval. De tudod, nagyon hiányzik az apukám. - és egy könnycsepp gördült le az arcomon, de én gyorsan letöröltem.

- Sajnálom. - mondta.

- Nem kell, nem a te problémád. - mondtam, miközben újra  a földet kezdtem bámulni.

- De kell. - mondta és a szemembe nézett.

- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdeztem.

- A barátoknak ez a dolga. Nem igaz? - kérdezte miközben egy mosolyt villantott.

- De igen. - mondtam.

Én felkeltem a hintából és elindultam haza. De ő nem követett. Engem nem érdekelt, mentem tovább. Ma hamar akarok lefeküdni, mert holnap suli. Hamar haza értem. 

- Sziasztok! - köszöntem anyunak és Emmának.

Ők nem is vették észre hogy megjöttem. Már a lépcső közepén jártam, amikor visszaköszöntek.

- Szia!- köszöntek.

Bementem a szobámba és becsaptam magam után az ajtót.

Kinyitottam a gardróbot, megláttam a hátizsákot, amit Emmával vettünk a sulis bevásárláson. Lila volt, pink csíkokkal. Belepakoltam holnapra, tolltartómat. A könyveimet csak a suliban fogom megkapni. Odamentem az éjjeliszekrényhez megnéztem a telefonomon mennyi az idő. 17:32 volt. Aztán bementem a fürdőbe, engedtem egy kádforró vizet majd beleültem. Már kb. fél órája ültem a vízben, mikor úgy döntöttem, hogy elég lesz. Kiszálltam, megtörölköztem. Majd oda álltam a tükör elé és megmostam az arcom. Majd magamra csavartam a törülközőt és kimentem a pizsimet felvenni. De előbb még lehúztam a redőnyt. Majd felcsuktam a villanyt és bebújtam a takaró alá. Holnap korán kell kelnem, így lesz a legjobb, ha korán lefekszem. 

7. rész

Sziasztok!

Odamentem hozzá.
- Szia! - mondtam
- Indulhatunk hölgyem? - poénkodott. Majd mind ketten elkezdtünk nevetni.
- Persze. - válaszoltam.
Elindultunk. Én nem ismertem a várost. De láthatólag ő nagyon is.
- Mióta élsz itt? - mivel ő nem szólt, úgy döntöttem majd én kezdeményezem a beszélgetést.
- Oh, hát én már itt születtem. - válszolta
- Értem. - válaszolta
Majd előre ment és megállt előttem.
- Nagyon csinos vagy! - bökte ki. - És még azt mondod hogy egy srácnak sem kellenél. Ez butaság! - dícsért
- Köszönöm uram. - hülyéskedtem
- Leülünk? - mutatott a körübelül 100 méterre lévő padra.
- Aha. - mondtam.
- Verseny a padig? - kérdezte, közben kacsintott egyet rám.
- Úgyis én nyerek. - mondtam.
Mire ő már elindult.
- Hé, ez nem ér! - futottam utánna
Ő már oda is ért.
- Na, látod én nyertem. - lihegett, közben pedig mosolygott.
- Nem szoltál, hogy mehet! - böktem oldalba.
Leült a padra, majd utána én is.
- Hé, ez nem az én hibám. - hülyéskedett.
- Hát, persze hogy nem. - mondtam úgy mintha duzzugnék.
- Megbocsájtasz nekem ha meghívlak egy hot-dogra? - kérdezte miközben az egyik kezével átkarolt.
- Na, jó, legyen. - mondtam még mindig úgy mintha duzzognék.
Az út másik oldalán volt egy utcai hot-dogos. Wendell szétnézett és átszaladt az úton. Mikor átért, visszakiabált nekem.
- Te nem jösz? - ordította.
- Nem. Haza kell mennem. - ordítottam vissza.
- Én veszek egy hot-dogot. Várj! - ordította.
Megvette, és futott is vissza hozzám.
- Mehetünk is. - mondta miközben beleharapott a hot-dogjába. Indultunk, szépen lassan sétáltunk.
Nem mentünk túlságosan messze a háztól. Tehát hamar hazaértünk.
- Megérkeztünk! - mondta
Ő lakott lejjebb.
- Elkísérlek az ajtótokig. - mondta miközben megálltunk a házuk előtt.
- Rendben. - mondtam.
Oda is értünk az ajtónkhoz.
- Szia! - köszöntem ekkor vettem észre hogy már félig besötétedett.
- Szia! - mondta, majd odahajolt és megölelt.
Majd elindult a házukhoz. Én nem vártam meg amíg bemegy. Bementem.
- Sziasztok! - köszöntem.
Bob a nappaliban ült és olvasott.
- Szia Bella! - köszöntött
Tovább mentem. Emma a konyhában volt és mosogatott.
- Szia! - köszönt miközben épp egy tányért mosott.
- Anyu? - kédeztem.
- Korán lefeküdt aludni. - válaszolta.
Ez nem vall anyura hogy ilyen korán lefekszik. Na de minegy.
- Van valami vacsi? - kérdeztem miközben kinyitottam a hűtőt.
- Persze. Már bekészítettem neked a mikróba a tejberizst. - mondta.
Majd elindult Bob-hoz ki a nappaliba. Leült mellé.
Én odamentem a mikróhoz, és beállítottam 3 percre,  majd elindítottam.
Kerestem valami üdítőt a hűtőben. Rostos körtét találtam. Majd elővettem egy poharat és töltöttem egy pohárral.
Letelt a 3 perc és kivettem a mikróbol a tejberizst.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Hallottam amint Bob elmeséli Emmának mi volt a korházban ma.
Hamar megettem, mivel éhes voltam. Elmosogattam. Majd indultam fel a szobámba. De Emma utánam szólt.
- Bella! Gyere csak kicsit! - megfordultam és visszamentem a nappaliba, majd leültem az egyik fotelbe ami a kanapéval szemben volt.
- Hogy telt a napod? - érdeklődött.
- Elment. - válaszoltam, alig vártam hogy felmehessek a szobámba.
- Mond meg neki mi volt, mert addig nem mehetsz sehová. - hülyéskedett Bob.
- Nagyon vicces. - bökte oldalba Bobbot.
- Nagyon fáradt vagyok. Szeretnék már aludni menni. - mondtam Emmának.
- Rendben menny csak. - mondta.
- Jóéjt nektek! - intettem nekik.
Felmentem a lépcsőn. Majd be a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót. Majd felcsuktam a villanyt. Wendell szobájában sem égett már a villany. Biztos alszik. Lehuztam a redőnyt hogy ne zavarja a fény. Majd odamentem az éjjeliszekrényemhez hogy megnézzem hogy mennyi az idő. 21:00 volt már. Átöltöztem pizsibe. Majd bementem a fürdőbe hogy lemossam magamról a sminket.
Majd kimentem a fürdőböl. Megkerestem a laptopom. Majd magammal vittem az ágyba. Nem voltam fent Facebook-on mióta megérkeztünk. Ahogy beléptem rögtön rám írt az egyik magyarországi barátnőm: Alexa.
- Szia! Hogy vagy? :) - írta.
- Szia! Jól vagyok. És te? - írtam vissza.
- Annyira hiányzol. <3 - írta.
- Jaj, ne is mond. Te is! :3 - hazudtam, mert igazából nem is gondoltam a magyarországi barátaimra mióta megérkeztünk.
- Most megyek mert órám lesz. Szia. - írta.
Hát persze. Ott most nappal van.
- Rendben. Szia.
Ezzel ki is léptem. Kikapcsoltam a laptop-ot. És betettem az éjjeliszekrény nyitott polcára.
Majd felkeltem és lecsuktam a villanyt és visszafeküldtem az ágyban Betakaróztam és lehunytam a szemem.
***
Másnap reggel nehezen akartam felkelni. Elég rosszul aludtam az este, össze-vissza álmodtam, hol jót, hol rosszat. Még mindig le volt húzva a redőny. Felkelten és felhúztam. Aztán egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
- Kicsim, bejöhetek? - kérdezte anyu az ajtó mögül.
- Persze, gyere csak. - mondtam.
Majd kinyitotta az ajtót és bejött.
- Jól vagy kincsem? - kérdezte, majd átölelt
- Én jól. És te? - kérdezten vissza
- Jól vagyok. Ugye tudod hogy milyen sokat jelent az nekem hogy eljöttél velem ide? - mondta, majd újra átölelt.
- Igen anyu, tudom. - mosolyogtam.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is anyu. - majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Megyek reggelizni. - mondta. - Majd jösz te is ha szeretnél. - azzal már indult is ki az ajtón.