Sziasztok!
Hamar megtaláltam a szobát. Majd benyitottam, teljesen más volt mint ahogy elkèpzeltem. Ahogy beléptem volt egy kis nappali féle helység. Volt egy kanapé, és egy plazma TV a falon. Majd egy lányt pillantottam meg aki jött ki az egyik szobából.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - ölelt meg. - Biztosan te vagy a szobatársam. - mondta, majd kivette a kezemből a bőröndöt. Majd a másik szoba felé vitte. - Ugye jó lesz ez a szoba? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Ja igen, amúgy az én nevem Emily Johnson. - mondta mosolyogva.
- Az enyém Bella Evans. - mondtam. - Nem ilyennek képzeltem el egy szobát. - mondtam csodálkozva.
- Én sem. - nevetett.
- Most megyek és kipakolok. - mondtam, majd elindultam a szobám felé.
Gyorsan kipakoltam a cuccom. Majd kinéztem az ablakon, szép volt a kilátás. Vajon Wendell kit kapott szobatársnak? Arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam beszélget valakivel.
Fogom magam és kimegyek.
- Ki volt az? - kérdeztem Emily-t.
- Buli lesz este. - ugrándozott örömében.
- Gyere te is! Ugye eljösz? - kérdezte izgatottan.
- A buli nem az én műfajom. - mondtam.
- Na! Gyere már el! - könyörgött.
- Hát jó, de nincs mit felvennem. - mondtam.
- Úgy látom egyforma a méretünk, majd adok neked valami rucit. - mondta, majd elkezdett maga után húzni.
Kinyitotta a szekrényét. Szebbnél- szebb ruhák voltak benne.
- Tudod, gazdag családból származom. A szüleim gazdagok, sosincsennek otthon. - mondta őszintén.-Így kárpotolnak. - mutatott a ruháira.
- Értem. - én csak ennyit mondtam.
- Ès a te családod? - érdeklődött, miközben a ruhái között kutatott.
- Az bonyolult. Most nem beszélnék erről. - mondtam.
- Ahogy gondolod. - mondta. - Itt is a te stílusodnak megfelelő ruha.
- Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
- Vedd fel! - utasított.
- Rendben. - mondtam, majd átmentem a szobámba és felvettem, majd odalálltam a tükör elé.
Majd elindultam ki a szobábol.
- Na milyen? - kérdeztem.
- Gyönyörű vagy. - mondta.
Ekkor kopogtak.
- Majd én kinyitom. - mondtam.
Ő be is bent a szobájába.
- Szia! - öleltem meg az ajtó előtt állő Wendellt.
- Szia édesem! - mondta, majd egy csókkal köszöntött.
- Mi járatban erre? - kérdeztem.
- Csak látni akartam a barátnőm. - mondta mosolyogva
- Ugye te is a ma esti buliba akartál elhívni? - kérdeztem, miközben behúztam magam után a szobámba.
- Igen, de úgy látom elkéstem. - mondta szomorúan.
- Honnan tu...- kezdtem volna.
- A ruhádból. - mondta, majd a szemembe nézett és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem szemlesütve.
- Olyan gyönyörű vagy. - mondta majd a két kezével közre fogta az arcom. Éreztem, hogy a testem megremeg az érintésétől. Szerintem ezt ő is megérezte, mert megint elmosolyodott. Majd a szája rátapadt az enyémre, olyan gyengéd volt velem.
- Mikortól lesz a buli? - kérdeztem.
- Azt hiszem 20:00-tól. - mondta két csók között. - Nyugi, még van két óránk addig. - pillantott a karján lévő órára.
- Akkor pihenjünk. - mondtam.
Majd lefeküdtem, ő is követett. Hozzábújtam, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
Majd arra eszméltem fel, hogy próbál ébreszgetni.
- Bella, kellj fel! - mondta, majd amikor meglátta hogy kinyitom a szemem elmosolyodott. - Elszundítottál drága.
- Mennyi az idő 19:15. - mondta. - Nem volt szívem hamarabb felkelteni téged. Olyan jó volt nézni, ahogyan alszol. - mondta.
- Őszintén, nincs kedvem menni abba a buliba. - mondtam.
- Hé, nem muszály menned...mennünk. - mondta, majd megsimította az arcom a kezével.
- Megígértem, hogy megyek. A szobatársam is számít rám. - mondtam, majd elindultam a fürdő felé. Elkezdtem vetkőzni. Majd gyorsan lezuhanyoztam. Majd odaálltam a tükör elé, és feltettem egy laza sminket, nem érdekel, hogy buliba megyek.
Majd egy szál törülközőben indultam a szobámba. Wendell ott feküdt az ágyamon, és mosolygott
- Mi tetszik ennyire? - kérdeztem, miközben a szekrényembe kutattam.
- Na ne mond! - mosolyogtam. - Te nem akarsz a bulira készülődni? - kérdeztem.
- Nem, én így megyek. - mutatott magára.
- Rendben. De most kimennél a szobámból? - kérdeztem.
- Nem állt szándékomban. Szeretném végignézni, ahogy öltözöl. - mondta pervez mosolyal az arcán.
- Szégyelős vagyok. - mondtam, szemlesütve. - Kérlek menyj ki! - utasított.
Kiment. Majd gyorsan magamra kaptam a ruhám. Sajnos a cipzárt nem tudtam felhúzni a ruhán.
Kimentem a nappaliba, Wendell a kanapén ült.
- Segítenél? - kérdeztem, majd odaáltam háttal elé.
- Persze.
A hátközépig érő barna hajam félresöpörte. Majd végigsimított a gerincem ívén, és majd ezek után húzta fel a cipzárt.
- K...köszönöm. - dadogtam.
Erre ő csak mosolygott. Bekopogtam a szobatársam szobájába.
- Az előbb ment el. - tájékoztatott Wendell.
- Akkor mi is menyjünk. - mondtam.
Majd ő összekulcsolta a kezeinket és elindultunk.
* Wendell szemszöge *
Kocsival mentünk így hamar odaértünk a szórakozóhelyre. 10 perc volt az út. Bella egy szót sem szólt. Vajon min járhatott az agyacskája? Istenem, el sem hiszem hogy ő az enyém.
Elindultunk be a "Summer" nevű szórakozóhelyre. Bella végig szorította a kezem. Majd beértünk megpillantottam az egyik haverom.
- Szia Alex! - köszöntöttem.
- Szia Wendell! - mondta, majd megláttam, hogy nincs egyedül.
- Ő itt a barátnőm Jennifer Smith. - mutatta be a vele érkező lányt.
- Ő pedig az enyém Bella Evans. - mutattam be a barátnőm.
- Szia Bella! Jösz táncolni? - nyujtotta a kezét Jennifer, Bellának.
- Persze. - majd Jennifer behúzta a tömegbe.
Mi addig leültünk a pulthoz Alex-el.
- Iszol valamit? - kérdezte, nagyon jól tudta hogy nem iszom a cukorbetegségem miatt.
- Tudod, hogy nem. Mármint cukrosat. - mondtam.
- Persze, tudom. - mosolygott. - Hol szedted össze ezt a lányt akivel jöttél? -kérdezte kissé fura hangnemben
- Figyelj! Én nem csak kihasználom a lányokat, mint te! - mondtam kissé idegesen.
- Ide figyelj! Az a múlt. - mondta.
- Persze a múlt. - mondtam.
*Bella szemszöge*
- Nekem teljesen kiszáradt a torkom. - mondta Jen. - Igyunk valamit!
-Rendben. - és már el is kezdett húzni a pult felé.
- 2 pohár whisky-t. - rendelt Jen. - Ugye jó lesz? - nézett rám. Bólintottam.
A pultos le is rakta elénk a rendelést.
Gyorsan meg is ittuk. Ő meg csak rendelte, rendelte. Éreztem, hogy egyre felszabadultabb leszek.
Egysze csak két kart éreztem meg a csípőm körül.
*Wendell szemszöge*
Elindultam megkeresni Bellát. Megpillantottam a pultnál egy pohárral a kèzében. Odamentem hozzá. Megfogtam a csipőjét, pont jókor érkeztem, mert így el tudtam kapni. Ugyanis épp elájult. Felkaptam, és így indultam kifelè a klubból. Motyogott valamit, miközben a kezemben tartottam. De nem értettem mit.
Odaértünk a kocsimhoz, majd őt beraktam az anyósülésre. Megkerültem a kocsit, és beültem a volán mögé. Még jó, hogy én teljesen józan vagyok.
Hamar odaértünk a kollégiumhoz. Majd leparkoltam, leállítottam a motort és kiszálltam. Gyorsan körbekerültem a kocsit, kivettem Bellát az anyósülésről. Minek kellett ennyire leinnia magát?
Amikor a lifthez értünk, megszólalt:
- Hé édes, tegyél le! - mondta kábán.
- Dehogy teszlek. Mèg elesnél. - mondtam, közben megérkeztünk a 2.-ra. Elindultam a szobája felé. Majd kivettem a zsebemből a szobája kulcsát. Kinyitottam az ajtót.
Bevittem a szobájába, és letettem az ágya mellé. Majd átkarolta a nyakam. Majd megcsókolt, kezdett egyre forrósodni a csókunk. Ledöntöttem az ágyra. Tudtam, ha most nem lenne benne ez a sok ital, már leállított volna. Ledöntöttem az ágyra, és elkezdtem a nyakát puszikkal ellepni. Közben a combját simogattam. Ő pedig elkezdte felfelé húzni a polóm, felültem és felhúztam őt is. Sikerült levennie a polóm. Végigsimított a hasamon. De én elvettem a kezét. A háta mögé nyúltam, és elkezdtem lehúzni a cipzárt a ruháján. A füléhez hajoltam.
- Nem akarlak kihasználni. Nem vagyok olyan. - súgtam a fülébe.
- Tudom. - mondta.
Nem akarom őt bántani. Tudom, hogy még nem volt fiúval. És nem akarom így elvenni tőle, hogy nem józan.
- Figyelj! Ezt hagyd abba! - szóltam rá.
De ő mintha nem is hallotta volna, folytatta tovább. Már a nadrágomat akarta volna lehúzni. De eltoltam magamtól.
- Most gyere ide, és aludj! - mondtam neki, majd odahúztam magamhoz.
Láttam a félhomályban hogy lehunya a szemét. Én csak figyeltem őt, körübelül 10 perc múlva egyenletessé vált a légzése. Elaludt. Majd én is követtem az álmok világába.
Hamar megtaláltam a szobát. Majd benyitottam, teljesen más volt mint ahogy elkèpzeltem. Ahogy beléptem volt egy kis nappali féle helység. Volt egy kanapé, és egy plazma TV a falon. Majd egy lányt pillantottam meg aki jött ki az egyik szobából.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - ölelt meg. - Biztosan te vagy a szobatársam. - mondta, majd kivette a kezemből a bőröndöt. Majd a másik szoba felé vitte. - Ugye jó lesz ez a szoba? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Ja igen, amúgy az én nevem Emily Johnson. - mondta mosolyogva.
- Az enyém Bella Evans. - mondtam. - Nem ilyennek képzeltem el egy szobát. - mondtam csodálkozva.
- Én sem. - nevetett.
- Most megyek és kipakolok. - mondtam, majd elindultam a szobám felé.
Gyorsan kipakoltam a cuccom. Majd kinéztem az ablakon, szép volt a kilátás. Vajon Wendell kit kapott szobatársnak? Arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam beszélget valakivel.
Fogom magam és kimegyek.
- Ki volt az? - kérdeztem Emily-t.
- Buli lesz este. - ugrándozott örömében.
- Gyere te is! Ugye eljösz? - kérdezte izgatottan.
- A buli nem az én műfajom. - mondtam.
- Na! Gyere már el! - könyörgött.
- Hát jó, de nincs mit felvennem. - mondtam.
- Úgy látom egyforma a méretünk, majd adok neked valami rucit. - mondta, majd elkezdett maga után húzni.
Kinyitotta a szekrényét. Szebbnél- szebb ruhák voltak benne.
- Tudod, gazdag családból származom. A szüleim gazdagok, sosincsennek otthon. - mondta őszintén.-Így kárpotolnak. - mutatott a ruháira.
- Értem. - én csak ennyit mondtam.
- Ès a te családod? - érdeklődött, miközben a ruhái között kutatott.
- Az bonyolult. Most nem beszélnék erről. - mondtam.
- Ahogy gondolod. - mondta. - Itt is a te stílusodnak megfelelő ruha.
- Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
- Vedd fel! - utasított.
- Rendben. - mondtam, majd átmentem a szobámba és felvettem, majd odalálltam a tükör elé.
Majd elindultam ki a szobábol.
- Na milyen? - kérdeztem.
- Gyönyörű vagy. - mondta.
Ekkor kopogtak.
- Majd én kinyitom. - mondtam.
Ő be is bent a szobájába.
- Szia! - öleltem meg az ajtó előtt állő Wendellt.
- Szia édesem! - mondta, majd egy csókkal köszöntött.
- Mi járatban erre? - kérdeztem.
- Csak látni akartam a barátnőm. - mondta mosolyogva
- Ugye te is a ma esti buliba akartál elhívni? - kérdeztem, miközben behúztam magam után a szobámba.
- Igen, de úgy látom elkéstem. - mondta szomorúan.
- Honnan tu...- kezdtem volna.
- A ruhádból. - mondta, majd a szemembe nézett és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem szemlesütve.
- Olyan gyönyörű vagy. - mondta majd a két kezével közre fogta az arcom. Éreztem, hogy a testem megremeg az érintésétől. Szerintem ezt ő is megérezte, mert megint elmosolyodott. Majd a szája rátapadt az enyémre, olyan gyengéd volt velem.
- Mikortól lesz a buli? - kérdeztem.
- Azt hiszem 20:00-tól. - mondta két csók között. - Nyugi, még van két óránk addig. - pillantott a karján lévő órára.
- Akkor pihenjünk. - mondtam.
Majd lefeküdtem, ő is követett. Hozzábújtam, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
Majd arra eszméltem fel, hogy próbál ébreszgetni.
- Bella, kellj fel! - mondta, majd amikor meglátta hogy kinyitom a szemem elmosolyodott. - Elszundítottál drága.
- Mennyi az idő 19:15. - mondta. - Nem volt szívem hamarabb felkelteni téged. Olyan jó volt nézni, ahogyan alszol. - mondta.
- Őszintén, nincs kedvem menni abba a buliba. - mondtam.
- Hé, nem muszály menned...mennünk. - mondta, majd megsimította az arcom a kezével.
- Megígértem, hogy megyek. A szobatársam is számít rám. - mondtam, majd elindultam a fürdő felé. Elkezdtem vetkőzni. Majd gyorsan lezuhanyoztam. Majd odaálltam a tükör elé, és feltettem egy laza sminket, nem érdekel, hogy buliba megyek.
Majd egy szál törülközőben indultam a szobámba. Wendell ott feküdt az ágyamon, és mosolygott
- Mi tetszik ennyire? - kérdeztem, miközben a szekrényembe kutattam.
- Na ne mond! - mosolyogtam. - Te nem akarsz a bulira készülődni? - kérdeztem.
- Nem, én így megyek. - mutatott magára.
- Rendben. De most kimennél a szobámból? - kérdeztem.
- Nem állt szándékomban. Szeretném végignézni, ahogy öltözöl. - mondta pervez mosolyal az arcán.
- Szégyelős vagyok. - mondtam, szemlesütve. - Kérlek menyj ki! - utasított.
Kiment. Majd gyorsan magamra kaptam a ruhám. Sajnos a cipzárt nem tudtam felhúzni a ruhán.
Kimentem a nappaliba, Wendell a kanapén ült.
- Segítenél? - kérdeztem, majd odaáltam háttal elé.
- Persze.
A hátközépig érő barna hajam félresöpörte. Majd végigsimított a gerincem ívén, és majd ezek után húzta fel a cipzárt.
- K...köszönöm. - dadogtam.
Erre ő csak mosolygott. Bekopogtam a szobatársam szobájába.
- Az előbb ment el. - tájékoztatott Wendell.
- Akkor mi is menyjünk. - mondtam.
Majd ő összekulcsolta a kezeinket és elindultunk.
* Wendell szemszöge *
Kocsival mentünk így hamar odaértünk a szórakozóhelyre. 10 perc volt az út. Bella egy szót sem szólt. Vajon min járhatott az agyacskája? Istenem, el sem hiszem hogy ő az enyém.
Elindultunk be a "Summer" nevű szórakozóhelyre. Bella végig szorította a kezem. Majd beértünk megpillantottam az egyik haverom.
- Szia Alex! - köszöntöttem.
- Szia Wendell! - mondta, majd megláttam, hogy nincs egyedül.
- Ő itt a barátnőm Jennifer Smith. - mutatta be a vele érkező lányt.
- Ő pedig az enyém Bella Evans. - mutattam be a barátnőm.
- Szia Bella! Jösz táncolni? - nyujtotta a kezét Jennifer, Bellának.
- Persze. - majd Jennifer behúzta a tömegbe.
Mi addig leültünk a pulthoz Alex-el.
- Iszol valamit? - kérdezte, nagyon jól tudta hogy nem iszom a cukorbetegségem miatt.
- Tudod, hogy nem. Mármint cukrosat. - mondtam.
- Persze, tudom. - mosolygott. - Hol szedted össze ezt a lányt akivel jöttél? -kérdezte kissé fura hangnemben
- Figyelj! Én nem csak kihasználom a lányokat, mint te! - mondtam kissé idegesen.
- Ide figyelj! Az a múlt. - mondta.
- Persze a múlt. - mondtam.
*Bella szemszöge*
- Nekem teljesen kiszáradt a torkom. - mondta Jen. - Igyunk valamit!
-Rendben. - és már el is kezdett húzni a pult felé.
- 2 pohár whisky-t. - rendelt Jen. - Ugye jó lesz? - nézett rám. Bólintottam.
A pultos le is rakta elénk a rendelést.
Gyorsan meg is ittuk. Ő meg csak rendelte, rendelte. Éreztem, hogy egyre felszabadultabb leszek.
Egysze csak két kart éreztem meg a csípőm körül.
*Wendell szemszöge*
Elindultam megkeresni Bellát. Megpillantottam a pultnál egy pohárral a kèzében. Odamentem hozzá. Megfogtam a csipőjét, pont jókor érkeztem, mert így el tudtam kapni. Ugyanis épp elájult. Felkaptam, és így indultam kifelè a klubból. Motyogott valamit, miközben a kezemben tartottam. De nem értettem mit.
Odaértünk a kocsimhoz, majd őt beraktam az anyósülésre. Megkerültem a kocsit, és beültem a volán mögé. Még jó, hogy én teljesen józan vagyok.
Hamar odaértünk a kollégiumhoz. Majd leparkoltam, leállítottam a motort és kiszálltam. Gyorsan körbekerültem a kocsit, kivettem Bellát az anyósülésről. Minek kellett ennyire leinnia magát?
Amikor a lifthez értünk, megszólalt:
- Hé édes, tegyél le! - mondta kábán.
- Dehogy teszlek. Mèg elesnél. - mondtam, közben megérkeztünk a 2.-ra. Elindultam a szobája felé. Majd kivettem a zsebemből a szobája kulcsát. Kinyitottam az ajtót.
Bevittem a szobájába, és letettem az ágya mellé. Majd átkarolta a nyakam. Majd megcsókolt, kezdett egyre forrósodni a csókunk. Ledöntöttem az ágyra. Tudtam, ha most nem lenne benne ez a sok ital, már leállított volna. Ledöntöttem az ágyra, és elkezdtem a nyakát puszikkal ellepni. Közben a combját simogattam. Ő pedig elkezdte felfelé húzni a polóm, felültem és felhúztam őt is. Sikerült levennie a polóm. Végigsimított a hasamon. De én elvettem a kezét. A háta mögé nyúltam, és elkezdtem lehúzni a cipzárt a ruháján. A füléhez hajoltam.
- Nem akarlak kihasználni. Nem vagyok olyan. - súgtam a fülébe.
- Tudom. - mondta.
Nem akarom őt bántani. Tudom, hogy még nem volt fiúval. És nem akarom így elvenni tőle, hogy nem józan.
- Figyelj! Ezt hagyd abba! - szóltam rá.
De ő mintha nem is hallotta volna, folytatta tovább. Már a nadrágomat akarta volna lehúzni. De eltoltam magamtól.
- Most gyere ide, és aludj! - mondtam neki, majd odahúztam magamhoz.
Láttam a félhomályban hogy lehunya a szemét. Én csak figyeltem őt, körübelül 10 perc múlva egyenletessé vált a légzése. Elaludt. Majd én is követtem az álmok világába.
Jó várom a kövit nwgyon;)
VálaszTörlés