10. rész

Sziasztok!

Kimentünk a titkárságról. Wendell elkísért a szekrényemhez.
- Meg is érkeztünk. - mondta.
- Köszönöm. Neked milyen órád lesz? - kérdeztem miközben pakoltam be a cuccaim a szekrénybe.
- Asszem matek. - mondta miközben kinyitotta a szekrényét, és kivette a matek könyvét. - Neked?
- Nekem, informatika. - mondtam. - Tuti nem fogok odatalálni.
- Elkísérlek. Nem érdekel ha elkések óráról. - mondta, miközben, el is indult.
- Örök hála. - mondtam mosolyogva.
Fél úton összetalálkoztunk egy másik fiúval.
- Wendell, neked nem matekod lesz? - kérdezte tőle a titokzatos fiú.
- De csak elkísértem az új lányt. - mondta a fiúnak.
- Majd én tovább kísérem. - mondta Wendellnek.
Ezzel Wendell vissza is fordult.
- Az én nevem Dylan Jones. - mondta, aztán megállt. - És a tied?
- Hát az enyém...Bella Evans. - böktem ki nagy nehezen.
- Ugye te vagy az új diák? - kérdezte miközben engem bámult, le sem vette rólam a szemét.
- Igen...én lennék. - mondtam lesütött szemekkel.
- Nem gondoltam volna hogy az új lány... ilyen dögös lesz. - bókolt. Közben megérkeztünk a teremhez. Beléptünk Dylan ott hagyott én a helyére ment. A tanárnak bemutatkoztam majd mondta hogy keressek egy üres helyet a számítógépes teremben. Órán a Word-öt tanultuk. Mivel én már tanultam a volt sulimban, így nem is figyeltem oda, teljesen máshol jártam. Egész órán Wendell-en agyaltam. Vajon mi baja van mostanában? Gyorsan eltelt az óra ki is csöngettek. Elindultam kifelé a folyosóra.
Wendell jött velem szemben, de nem állt meg, elment mellettem úgy hogy rám sem nézett. Mi baja van? Úgy döntöttem nem megyek utána, majd beszélek vele később. Odamentem a szekrényemhez, megnéztem mi a következő órám: történelem.
***
A nap további része gyorsan eltelt. 14:00 óra volt Emma azt mondta el jön értem kocsival. Kimentem a suli elé. Megpillantottam a kocsit. Odamentem és beszálltam.
- Szia! - köszönt. - Hogy telt a napod?
- Szia! Hát...jól. - mondtam egyszerűen.
- Ez nem volt valami meggyőző. - mosolygott, miközben elindultunk.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Te tudtad hogy Wendell is ebe a suliba jár?
- Nem. - mondta csodálkozva. - Miért?
- Csak érdekelt. - ekkor már befordultunk a felhajtón. Megállt és én ki is szálltam a kocsiból, és futottam be a házba. A nappaliban megpillantottam anyut aki épp tévét nézett.
- Szia anyu! Annyira hiányoztál! - futottam oda hozzá és öleltem meg.
- Szia drágám! Szeretlek édesem. Ugye tudod? - mondta miközben még mindig öleltem.
- Anyu, lenne kedved el menni valahová holnap délután? - kérdeztem miközben hátrébb léptem egyet.
- Persze Bells. - mondta. - Kérsz enni?
- Ne fáradj majd megcsinálom magamnak. - mondtam, majd elindultam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megláttam egy üveg uborkát. Gondoltam akkor eszek uborkás kenyeret. Megkentem a kenyeret. És leültem az asztalhoz. Gyorsan megettem mivel éhes voltam.
- Anyu, felmegyek a szobámba és megcsinálom a házim. - mondtam anyunak miközben elindultam a lépcső felé.
- Rendben kicsim. - szólt utánam.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Igazábol nem is kaptam házit semmiből. Csak egyedül akartam lenni. Így anyu nem zavar, mert azt hiszi tanulok. Beszélnem kellene Wendellel, személyesen.  Na majd később. Elővettem a telefonom, megkerestem a fülest hozzá, és bekapcsoltam a kedvenc dalom ami Demi Lovato Neon Lights dala volt.
Majd egyszer arra lettem figyelmes hogy valaki dobálja az ablakom.
Letettem a telefont, és odamentem az ablakhoz. Wendell volt az