12. rész

Sziasztok!

Még mindig ott álltunk összeölelkezve az első csókunk után.
- Meg kellene ezt beszélnünk... - kezdtem bele. Erre ő leült az ágyára.
- Igen, gondoltam. - mondta.
- Úgy érzem én is szerelmes vagyok beléd, és... - mondtam, majd tartottam egy kis szünetet. Ő a mutatóujját a számra tette, hogy ne folytassam.
- Tudom, Bella, én is ugyanezt érzem. - mondta, majd újra megcsókolt.
- Haza kellene mennem, anyuék biztos keresnek. - mondtam.
- Persze, de azt tudnod kell, soha többé nem engedlek el. - mosolygott.
Ezek után otthagytam, és elindultam haza.
Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.
- Bella, hol voltál? Ugye nem esett bajod? - kérdezte aggódva, majd átölelt.
- Jól vagyok, anyu. Ne aggódj! - mondtam, majd elindultam a szobámba.
Azzonnal bementem a fürdőmbe, és bezártam az ajtóm. Elkezdtem engedni egy kád vizet.
Közben odamentem a tükörhöz, belenéztem. Majd megmostam az arcom hidegvízzel. Elővettem egy hajgumit és felkötöttem a hajam, hogy ne legyen vizes.
Levetkőztem, és beültem a vízbe. Lehunytam a szemem.
Majd arra keltem fel hogy elhült a víz, gyorsan kiszálltam a vízből. Majd magamra tekertem a törülközőt. Kimentem a fürdőböl, felvettem a pizsim. Majd visszamentem a fürdőbe, és megfésültem a hajam.
Ekkor kopogott valaki a szobám ajtaján.
- Bejöhetek? - kérdezte.
Vajon mit keres itt Wendell ilyen későn?
- Persze. - mondtam, majd ki is nyitotta az ajtót.
Én pont végeztem a Ezért kimentem.
- Mi járatban? - kérdeztem tőle.
- Anyukádék beengedtek, elmondtam nekik mindent. - mondta, majd közelebb lépett hozzám.
- Ez így nem fog működni, ha ilyen rámenős vagy...nekem ez új. - mondtam.
- Igazad van...sajnálom. - mondta majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Most meg mi a baj? - kérdeztem.
- Én mindent elrontok mindig. - mondta lehajtott fejjel.
- Hé ez nem igaz. - mondtam, majd felemeltem a fejét a kezemmel, és a szemébe néztem.
- Tudod mióta várok egy ilyen lányra? - kérdezte, majd megcsókolt.
- Nem. - mosolyogtam, majd átöleltem, és hallgattam a szívverését.
- A szüleid már biztosan otthon vannak. Haza kellene menned. - mondtam.
- Most el akarsz küldeni? - mosolygott. - Amúgy nem jönnek haza, valami üzleti útra mentek. - mondta.
- Értem.
- Holnap elvigyelek valahova délután? - kérdezte, majd felállt.
- Hová? - kérdeztem, boldogan.
- Meglepetés lenne. - mondta. - Na mit mondasz?
- Rendben. Mehetünk. - mondtam. - Lenne kedved itt aludni na este?
- És mit mondasz anyukádnak? - kérdezte, huncut mosollyal.
- Majd elintézem. - mondtam. - Csak gyere velem.
- Rendben. - megfogtam a kezét és húztam magam után.
Emma és Anyu a nappaliban voltak, épp valami filmet néztek. Amikor odaálltunk a TV elé.
- Ti most? - nézett rám anyu csodálkozva.
- Igen együtt vagyunk. - mondtam boldogan.
- Gratulálok nektek. - mondta Emma. - De elmennétek a TV elől.
- Persze. - mondtam. - Emma néni Wendell nem maradhatna itt pár napig? A szülei elutaztak. - mondtam.
- Persze nyugodtan. - mondta.
- Csak semmi rosszalkodás. - szólt utánnunk anyu.
Éhes voltam. Ezért az első ut a konyhába vezetett.
- Kérsz enni? - kérdeztem.
- Igen, köszönöm. - mondta.
Elővettem 2 poharat, majd öntöttem üdítőt. Kentem 2 szelet májkrémes kenyeret. Majd odavittem mindent az asztalhoz.
Gyorsan megettük. Majd megszolalt.
- Én hazaugrok pár holmimért. - mondta.
- Rendben. Fenn leszek a szobámban.
Gyorsan felfutottam. A telefonom ott volt az éjjeliszekrényemen. Megnéztem az időt. Már elmúlt 19 óra.