6.rész

Sziasztok! :)

Még mindig Wendell karjaiban voltam, mikor hazajött Emma néni és anyu. Hát nem kicsit ijedtem meg.

-         Sziasztok! – köszöntek miközben beléptek a nappaliba.

Wendell elengedett. De nem állt fel a kanapéról, hanem ott maradt mellettem.

-         Jó napot. – köszönt nekik, közben pedig rám nézett-

-         Sziasztok! – köszöntem nekik miközben indultak a konyhába kipakolni a bevásárlást

Vajon most mit gondolhatnak? Biztos azt hiszik, már rögtön az első héten kikezdem a szomszéd sráccal. Én anyuék felé néztem a konyhába, amikor Wendell megszólalt.

-         Azt hiszem jobb, ha most megyek. – állt fel a kanapéról, szerintem azt várta, hogy én is álljak fel, úgyhogy megtettem.

-         Kérlek nem menny! – kérleltem, közben még mindig anyuékat néztem a konyhában.

-         Feljössz velem a szobámba? – súgtam a fülébe.

-         Nem lenne kedved inkább sétálni? – kérdezte, de közben észrevettem, hogy Emma jön ki a konyhából.

-         Bella! Hétfőn kezdődik a suli. – közölte velem, utána ment fel az emeletre a lépcsőn.

-         Suliba fogsz járni? – kérdezte csodálkozva tőlem Wendell.

-         Aha. – mondtam, közömbösen.

-         Akkor elmegyünk sétálni? – kérdezte mosolyogva

-         Mehetünk. De előbb megengeded, hogy átöltözzek? – mutattam a lépcsőre

-         Persze. Én addig hazaugrok a pénztárcámért és a telefonomért. – mondta, azzal indult is az ajtó felé, de mikor odaért megállt és visszanézett. – Mondjuk fél óra múlva a ház előtt?

-         Rendben, akkor fél óra múlva találkozunk. – mondtam és azzal indultam fel a lépcsőn

Sietnem kellett. Futottam be a fürdőmbe zuhanyozni.

Gyorsan végeztem. Utána magamra csavartam a törölközőt. És kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy kék pólót és egy hosszú fekete passzos szürke nadrágot és egy topánkát. A hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Utána visszamentem a fürdőbe és magamra tettem egy kis szempillaspirált és szemceruzát, meg egy kis rózsaszín szájfényt. Majd magamra fújtam egy leheletnyi vanília illatú parfümöt. Majd oda futottam az éjjeliszekrényhez hogy megnézzem mennyi már az idő. Még volt 5 percem a találkozóig. Úgy döntöttem a telefonom nem viszem magammal. Majd indultam lefelé a lépcsőn. Anyu a konyhában volt.

-         Anya, elmehetek Wendellel sétálni? Megígérem, 1 óra múlva jövök. – mondtam neki, miközben ő evett.

-         Persze menny csak. – mosolygott.

-         Köszönöm. – mondtam miközben indultam az ajtó felé.

Wendell már ott várt kint.