15. rész

Sziasztok!

Reggel a szobatársam kopogására ébredtem.
- Bella, ébren vagy? - kérdezte, miközben az ajtót verte. Nem tudom mi volt ilyen fontos. De nekem majd szét robban a fejem. És nem emlékszem mi történt tegnap este.
Ekkor megpillantottam a mellettem fekvő Wendellt. Aki még aludt.
Ekkor én felálltam, hisz készülődnöm kell. Magamhoz kaptam pár ruhát, és elindultam a fürdő felé. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, tettem magamra egy kis sminket, mert a másnaposság miatt úgy néztem ki mint, egy zombi. Így elég nehéz lesz koncentrálnom az órákon, hogy majd szét robban a fejem. Mi lenne ha beteget jelentenék?
Kellene egy fejfájáscsillapító. Elindultam vissza a szobámba. Elkezdtem fejfájáscsillapítót keresni a szekrényemben.
- Jóreggelt! Mit keresel ennyire? - kérdezte, kipihent fejjel.
- Fejfájáscsillapítót. - mondtam, majd visszafordultam és kerestem tovább.
- Nem is csodálom, hogy fáj a fejed. Tegnap túlzásba vitted az ivást. - nevetett fel.
- Ezen nem értem mi a vicces. - mondtam.
- Nem emlékszel semmire az estéről? - kérdezte, miközben felült az ágyon.
- Nem. - mondtam miközben megtaláltam a gyógyszert. - Ha te igen, kérlek meséld el. Addig megvan, hogy összetalálkoztunk az egyik haveroddal.
- Jobb ha nem tudod. - jött közelebb hozzám és átölelte a derekam háturol. Istenem, akárhányszor megérint megremeg a testem. Majd a hajam félretette, hogy a nyakam tudja puszilgatni. Majd fogtam magam és szembefordultam vele.
- Na meséld csak el mi történt este. - kérleltem.
- Szerintem, nem akarod tudni. - titkolózott, miközben a szemembe nézett. Én csak bámultam abba a gyönyörű szép szemébe. Majd egyszer csak megfordultam, és leültem az ágyamra.
- Akkor most megyek vissza a szobámba! - szólalt meg, majd elindult ki a szobámból.
Mi történhetett tegnap amit nem akar elmondani?
Felkaptam a táskám és elindultam át a suliba. Meghívtam a liftet, kinyílt és az a fiú állt benn akivel már találkoztam a suliban.
Majd megszólalt:
- Bella ugye? - kérdezte.
- Igen. Te meg Dylan? - kérdeztem vissza.
- Aha, én lennék. - mondta, miközben megállt a lift a földszinten.
- Mehetünk együtt. - mondta, majd elindult az ajtó felé.
- Persze. - mondtam.
- Figyelj! - állt meg előttem. - Ne bízz meg Wendellben, ő csak ártani fog neked.
- Mi? Miket beszélsz? - kérdeztem kissé zavartan.
- Gyere velem! - mondta, majd elkezdett húzni maga után.
Egészen a parkolóig húzott. - Ülj be! - utasított.
- Nem! Hagyj békén. - ordítottam.
- Nyugalom, nem bántalak csak ülj végre be. - mondta teljesen nyugodtan. - Kérlek!
- Na jó. - mondtam, majd beültem az anyósülésre. Majd elindult a kocsival, én csak kifelé bámultam.
- Ismerlek téged! Mindent tudok rólad. Nekem az a dolgom, hogy megvédjelek téged. - törte meg a csendet.
Nem értem ezt? Ki ez a fiú?
- Ez nem értem. - kezdtem ideges lenni. - Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? - Nyugalom. Mindent megtudsz a maga idejében. - mondta.
Majd befordult egy erdőbe vezető uton. Majd megállt egy ház előtt, ami az erdő közepén állt.
- Szállj ki! - adta az utasítást.
Kiszáltam. Majd megfogta a kezem, és behúzott maga után a házba.
- Engedj el! - próbáltam a kezem kiszabadítani a szorítàsából.
- Jó, nem akarlak bántani. - mondta majd leült a kanapéra. - Semmi olyan nem fog történni amit nem akarsz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem teljesen higgattan.
- Idővel mindent megtudsz. - mondta.
- Haza akarok menni. - kezdtem megint ordibálni.
- Nem mehetsz el! - mondta, majd elővett egy kötelet.
- Ne! -majd elkezdtem verni a melkasát. - Hagy elmenni.
Elővett egy fecskendőt, és a kezembe szúrta. A látásom kezdett homályosodni, és összeestem.

14. rész

Sziasztok!

Hamar megtaláltam a szobát. Majd benyitottam, teljesen más volt mint ahogy elkèpzeltem. Ahogy beléptem volt egy kis nappali féle helység. Volt egy kanapé, és egy plazma TV a falon. Majd egy lányt pillantottam meg aki jött ki az egyik szobából.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - ölelt meg. - Biztosan te vagy a szobatársam. - mondta, majd kivette a kezemből a bőröndöt. Majd a másik szoba felé vitte. - Ugye jó lesz ez a szoba? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Ja igen, amúgy az én nevem Emily Johnson. - mondta mosolyogva.
- Az enyém Bella Evans. - mondtam. - Nem ilyennek képzeltem el egy szobát. - mondtam csodálkozva.
- Én sem. - nevetett.
- Most megyek és kipakolok. - mondtam, majd elindultam a szobám felé.
Gyorsan kipakoltam a cuccom. Majd kinéztem az ablakon, szép volt a kilátás. Vajon Wendell kit kapott szobatársnak? Arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam beszélget valakivel.
Fogom magam és kimegyek.
- Ki volt az? - kérdeztem Emily-t.
- Buli lesz este. - ugrándozott örömében.
- Gyere te is! Ugye eljösz? - kérdezte izgatottan.
- A buli nem az én műfajom. - mondtam.
- Na! Gyere már el! - könyörgött.
- Hát jó, de nincs mit felvennem. - mondtam.
- Úgy látom egyforma a méretünk, majd adok neked valami rucit. - mondta, majd elkezdett maga után húzni.
Kinyitotta a szekrényét. Szebbnél- szebb ruhák voltak benne.
- Tudod, gazdag családból származom. A szüleim gazdagok, sosincsennek otthon. - mondta őszintén.-Így kárpotolnak. - mutatott a ruháira.
- Értem. - én csak ennyit mondtam.
- Ès a te családod? - érdeklődött, miközben a ruhái között kutatott.
- Az bonyolult. Most nem beszélnék erről. - mondtam.
- Ahogy gondolod. - mondta. - Itt is a te stílusodnak megfelelő ruha.
- Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
- Vedd fel! - utasított.
- Rendben. - mondtam, majd átmentem a szobámba és felvettem, majd odalálltam a tükör elé.
Majd elindultam ki a szobábol.
- Na milyen? - kérdeztem.
- Gyönyörű vagy. - mondta.
Ekkor kopogtak.
- Majd én kinyitom. - mondtam.
Ő be is bent a szobájába.
- Szia! - öleltem meg az ajtó előtt állő Wendellt.
- Szia édesem! - mondta, majd egy csókkal köszöntött.
- Mi járatban erre? - kérdeztem.
- Csak látni akartam a barátnőm. - mondta mosolyogva
- Ugye te is a ma esti buliba akartál elhívni? - kérdeztem, miközben behúztam magam után a szobámba.
- Igen, de úgy látom elkéstem. - mondta szomorúan.
- Honnan tu...- kezdtem volna.
- A ruhádból. - mondta, majd a szemembe nézett és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem szemlesütve.
- Olyan gyönyörű vagy. - mondta majd a két kezével közre fogta az arcom. Éreztem, hogy a testem megremeg az érintésétől. Szerintem ezt ő is megérezte, mert megint elmosolyodott. Majd a szája rátapadt az enyémre, olyan gyengéd volt velem.
- Mikortól lesz a buli? - kérdeztem.
- Azt hiszem 20:00-tól. - mondta két csók között. - Nyugi, még van két óránk addig. - pillantott a karján lévő órára.
- Akkor pihenjünk. - mondtam.
Majd lefeküdtem, ő is követett. Hozzábújtam, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
Majd arra eszméltem fel, hogy próbál ébreszgetni.
- Bella, kellj fel! - mondta, majd amikor meglátta hogy kinyitom a szemem elmosolyodott. - Elszundítottál drága.
- Mennyi az idő 19:15. - mondta. - Nem volt szívem hamarabb felkelteni téged. Olyan jó volt nézni, ahogyan alszol. - mondta.
- Őszintén, nincs kedvem menni abba a buliba. - mondtam.
- Hé, nem muszály menned...mennünk. - mondta, majd megsimította az arcom a kezével.
- Megígértem, hogy megyek. A szobatársam is számít rám. - mondtam, majd elindultam a fürdő felé. Elkezdtem vetkőzni. Majd gyorsan lezuhanyoztam. Majd odaálltam a tükör elé, és feltettem egy laza sminket, nem érdekel, hogy buliba megyek.
Majd egy szál törülközőben indultam a szobámba. Wendell ott feküdt az ágyamon, és mosolygott
- Mi tetszik ennyire? - kérdeztem, miközben a szekrényembe kutattam.
- Na ne mond! - mosolyogtam. - Te nem akarsz a bulira készülődni? - kérdeztem.
- Nem, én így megyek. - mutatott magára.
- Rendben. De most kimennél a szobámból? - kérdeztem.
- Nem állt szándékomban. Szeretném végignézni, ahogy öltözöl. - mondta pervez mosolyal az arcán.
- Szégyelős vagyok. - mondtam, szemlesütve. - Kérlek menyj ki! - utasított.
Kiment. Majd gyorsan magamra kaptam a ruhám. Sajnos a cipzárt nem tudtam felhúzni a ruhán.
Kimentem a nappaliba, Wendell a kanapén ült.
- Segítenél? - kérdeztem, majd odaáltam háttal elé.
- Persze.
A hátközépig érő barna hajam félresöpörte. Majd végigsimított a gerincem ívén, és majd ezek után húzta fel a cipzárt.
- K...köszönöm. - dadogtam.
Erre ő csak mosolygott. Bekopogtam a szobatársam szobájába.
- Az előbb ment el. - tájékoztatott Wendell.
- Akkor mi is menyjünk. - mondtam.
Majd ő összekulcsolta a kezeinket és elindultunk.

* Wendell szemszöge *

Kocsival mentünk így hamar odaértünk a szórakozóhelyre. 10 perc volt az út. Bella egy szót sem szólt. Vajon min járhatott az agyacskája? Istenem, el sem hiszem hogy ő az enyém.
Elindultunk be a "Summer" nevű szórakozóhelyre. Bella végig szorította a kezem. Majd beértünk megpillantottam az egyik haverom.
- Szia Alex! - köszöntöttem.
- Szia Wendell! - mondta, majd megláttam, hogy nincs egyedül.
- Ő itt a barátnőm Jennifer Smith. - mutatta be a vele érkező lányt.
- Ő pedig az enyém Bella Evans. - mutattam be a barátnőm.
- Szia Bella! Jösz táncolni? - nyujtotta a kezét Jennifer, Bellának.
- Persze. - majd Jennifer behúzta a tömegbe.
Mi addig leültünk a pulthoz Alex-el.
- Iszol valamit? - kérdezte, nagyon jól tudta hogy nem iszom a cukorbetegségem miatt.
- Tudod, hogy nem. Mármint cukrosat. - mondtam.
- Persze, tudom. - mosolygott. - Hol szedted össze ezt a lányt akivel jöttél? -kérdezte kissé fura hangnemben
- Figyelj! Én nem csak kihasználom a lányokat, mint te! - mondtam kissé idegesen.
- Ide figyelj! Az a múlt. - mondta.
- Persze a múlt. - mondtam.

*Bella szemszöge*
- Nekem teljesen kiszáradt a torkom. - mondta Jen. - Igyunk valamit!
-Rendben. - és már el is kezdett húzni a pult felé.
- 2 pohár whisky-t. - rendelt Jen. - Ugye jó lesz? - nézett rám. Bólintottam.
A pultos le is rakta elénk a rendelést.
Gyorsan meg is ittuk. Ő meg csak rendelte, rendelte. Éreztem, hogy egyre felszabadultabb leszek.
Egysze csak két kart éreztem meg a csípőm körül.

*Wendell szemszöge*

Elindultam megkeresni Bellát. Megpillantottam a pultnál egy pohárral a kèzében. Odamentem hozzá. Megfogtam a csipőjét, pont jókor érkeztem, mert így el tudtam kapni. Ugyanis épp elájult. Felkaptam, és így indultam kifelè a klubból. Motyogott valamit, miközben a kezemben tartottam. De nem értettem mit.
Odaértünk a kocsimhoz, majd őt beraktam az anyósülésre. Megkerültem a kocsit, és beültem a volán mögé. Még jó, hogy én teljesen józan vagyok.
Hamar odaértünk a kollégiumhoz. Majd leparkoltam, leállítottam a motort és kiszálltam. Gyorsan körbekerültem a kocsit, kivettem Bellát az anyósülésről. Minek kellett ennyire leinnia magát?
Amikor a lifthez értünk, megszólalt:
- Hé édes, tegyél le! - mondta kábán.
- Dehogy teszlek. Mèg elesnél. - mondtam, közben megérkeztünk a 2.-ra. Elindultam a szobája felé. Majd kivettem a zsebemből a szobája kulcsát. Kinyitottam az ajtót.
Bevittem a szobájába, és letettem az ágya mellé. Majd átkarolta a nyakam. Majd megcsókolt, kezdett egyre forrósodni a csókunk. Ledöntöttem az ágyra. Tudtam, ha most nem lenne benne ez a sok ital, már leállított volna. Ledöntöttem az ágyra, és elkezdtem a nyakát puszikkal ellepni. Közben a combját simogattam. Ő pedig elkezdte felfelé húzni a polóm, felültem és felhúztam őt is. Sikerült levennie a polóm. Végigsimított a hasamon. De én elvettem a kezét. A háta mögé nyúltam, és elkezdtem lehúzni a cipzárt a ruháján. A füléhez hajoltam.
- Nem akarlak kihasználni. Nem vagyok olyan. - súgtam a fülébe.
- Tudom. - mondta.
Nem akarom őt bántani. Tudom, hogy még nem volt fiúval. És nem akarom így elvenni tőle, hogy nem józan.
- Figyelj! Ezt hagyd abba! - szóltam rá.
De ő mintha nem is hallotta volna, folytatta tovább. Már a nadrágomat akarta volna lehúzni. De eltoltam magamtól.
- Most gyere ide, és aludj! - mondtam neki, majd odahúztam magamhoz.
Láttam a félhomályban hogy lehunya a szemét. Én csak figyeltem őt, körübelül 10 perc múlva egyenletessé vált a légzése. Elaludt. Majd én is követtem az álmok világába.

6.rész

Sziasztok! :)

Még mindig Wendell karjaiban voltam, mikor hazajött Emma néni és anyu. Hát nem kicsit ijedtem meg.

-         Sziasztok! – köszöntek miközben beléptek a nappaliba.

Wendell elengedett. De nem állt fel a kanapéról, hanem ott maradt mellettem.

-         Jó napot. – köszönt nekik, közben pedig rám nézett-

-         Sziasztok! – köszöntem nekik miközben indultak a konyhába kipakolni a bevásárlást

Vajon most mit gondolhatnak? Biztos azt hiszik, már rögtön az első héten kikezdem a szomszéd sráccal. Én anyuék felé néztem a konyhába, amikor Wendell megszólalt.

-         Azt hiszem jobb, ha most megyek. – állt fel a kanapéról, szerintem azt várta, hogy én is álljak fel, úgyhogy megtettem.

-         Kérlek nem menny! – kérleltem, közben még mindig anyuékat néztem a konyhában.

-         Feljössz velem a szobámba? – súgtam a fülébe.

-         Nem lenne kedved inkább sétálni? – kérdezte, de közben észrevettem, hogy Emma jön ki a konyhából.

-         Bella! Hétfőn kezdődik a suli. – közölte velem, utána ment fel az emeletre a lépcsőn.

-         Suliba fogsz járni? – kérdezte csodálkozva tőlem Wendell.

-         Aha. – mondtam, közömbösen.

-         Akkor elmegyünk sétálni? – kérdezte mosolyogva

-         Mehetünk. De előbb megengeded, hogy átöltözzek? – mutattam a lépcsőre

-         Persze. Én addig hazaugrok a pénztárcámért és a telefonomért. – mondta, azzal indult is az ajtó felé, de mikor odaért megállt és visszanézett. – Mondjuk fél óra múlva a ház előtt?

-         Rendben, akkor fél óra múlva találkozunk. – mondtam és azzal indultam fel a lépcsőn

Sietnem kellett. Futottam be a fürdőmbe zuhanyozni.

Gyorsan végeztem. Utána magamra csavartam a törölközőt. És kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy kék pólót és egy hosszú fekete passzos szürke nadrágot és egy topánkát. A hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Utána visszamentem a fürdőbe és magamra tettem egy kis szempillaspirált és szemceruzát, meg egy kis rózsaszín szájfényt. Majd magamra fújtam egy leheletnyi vanília illatú parfümöt. Majd oda futottam az éjjeliszekrényhez hogy megnézzem mennyi már az idő. Még volt 5 percem a találkozóig. Úgy döntöttem a telefonom nem viszem magammal. Majd indultam lefelé a lépcsőn. Anyu a konyhában volt.

-         Anya, elmehetek Wendellel sétálni? Megígérem, 1 óra múlva jövök. – mondtam neki, miközben ő evett.

-         Persze menny csak. – mosolygott.

-         Köszönöm. – mondtam miközben indultam az ajtó felé.

Wendell már ott várt kint.

13. rész

Sziasztok!

Ott áltam az éjjeliszekrényem előtt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki hàturol átöleli a derekam.
- Meg is jöttem. - súgta a fülembe.
- Ennek örülök. - mondtam mosolyogva. Megfordultam, így szembe kerültem vele. Megcsókoltam. Tudtam hogy ő màr tapasztalt, de én nem vagyok. Ugyanis 16 éves koromban fogadalmat tettem anyunak, hogy 18 éves koromig nem fekszek le senkivel. És magamnak is tettem, csak olyan fiúval fekszem le akiben teljes mértékben megbízom. De mivel már 18 vagyok, ezért csak a saját magamnak tett fogadalom köt.
Elhúzódtam Wendell-től, majd befeküdtem az ágyra és betakaróztam.
- És én hol alszom? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Hát mellettem. - mondtam, majd megpacskoltam magam mellett az ágyat. Odajött majd ő is lefeküdt mellém. Majd hátat fordítottam neki. Ő átkarolt az egyik kezével, és így aludtunk el.

*Reggel*
7:00-kor elkezdett csörögni a telefonom. Kinyitottam a szemem, és épp akkor nyitotta ki Ő is a szemét.
- Jóreggelt! - mondta, majd megcsókolt.
- Neked is! - mondtam, majd felültem és kikapcsoltam az ébresztőt.
- A fürdőben leszek! - mondtam, majd bementem a fürdőbe.
Odaálltam a tükör elé. Hogy kit láttam a tükörbe? Egy lányt, aki nagyon boldog volt, mert most érezte életében először hogy szerelmes.
Megmostam az arcom, majd a fogam is. Tettem magamra egy kis alapsminket. Meg a vanillia illatú parfümömből egy lehelletnyit. De még mindig pizsiben voltam.
Amikor kimentem, láttam, hogy az ágyam meg volt igazítva.
Kinyitottam a gardróbom, majd kezdtem kutatni valami ruhát.
Odajött mellém Wendell.
- Segíthetek? - kérdezte, mosollyal az arcán. Meg sem várva a válaszom, elkezdett kutatni a ruháim közt.
- Ez jó lesz! - adta a kezembe a pöttyös lila felsőm. - És ez is! - nyomta a kezembe a farmer rövidgatyám.
- Hát jó! - vontam vállat. - Majd indultam a fürdő felé.
Gyorsan magamra kaptam, majd kimentem.
- Gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit az arcomra. Felkaptam a táskám, majd indultunk is.
- Drágám! - szólt anyu. - Itt egy kis pénz reggelire. - majd a kezembe nyomta a pénzt. - Ügyes legyél a suliban.
- Rendben anyu. Szia. - mondtam majd kimentünk, Wendell elindult a házuk felé. Majd kinyitotta a garázskapujukat, bement.
Majd egy fekete audi A8-assal tolatott ki.
- Nem jösz? - huzta le az ablakot.
- De...igen. - mondtam majd beszálltam.
- Nem is mondtad, hogy van kocsid! - mondtam.
- Nem? - csodálkozott. - Pedig ez az egyik csajozós dumám. - poénkodott.
- Fogd be! - mondtam, majd vállonbokszoltam.
- Ugye milyen jó a humorom? - kérdezte nevetve, miközben az utat figyelte.
- Aha, persze. - forgattam a szemem.
- Na itt is vagyunk. - mondta, majd befordult a diákok számára kijelölt parkolóba.
- Végre. - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Milyen óránk lesz? - kérdeztem, miközben beértünk a suliba. Elindultunk a szekrényünk felé.
Kinyitottam. Kivettem az órarendet, megnéztem.
- Osztályfőnöki lesz, igaz? - kérdeztem.
- Igen. - mondta mosolyogva.
- Jó fej az osztályfőnök? - kérdztem, mivel még nem találkoztam vele.
- Igen. - mondta. - A lányok odavannak érte. - mondta a szemét forgatva.
Tehát akkor férfi? Biztos jóképű.
Elindultunk a terem felé. Amikor beértünk még nem volt ott mindenki. Leültünk egymás mellé Wendellel.
Amikor odajött hozzánk az osztályfőnök .
- Jóreggelt! Biztos te vagy az új diák? - kérdezte.
- Igen, Bella Evans. - mutatkoztam be.
- Én Mr. Tomson vagyok. Az osztályfőnök. - tájékoztatott.
- Örvendek. - mondtam, majd visszament a helyére. Majd be is csöngettek.
- Rossz hírem van számotokra... - kezdte. - De sajnos nem tudok ellene semmit sem tenni.
Ekkor bejött az igazgatónő. Mindenki felállt, és szinkronban mondták:" Jóreggelt Igazgatónő!".
- Rendben leülhetnek. - mondta. - Gyalázatosak a jegyeik, ezért minden tanulónak ebből az osztályból kötelezően be kell költöznie a kollégiumban. Mivel 12.-esek ezért mind érettségi előtt állnak. - mondta.
Majd egymásra néztünk Wendellel.
- Ezért ma maguknak nem lesznek óráik. Hazamehetnek. - azzal hogy ezt kimondta, mindenki tódult ki az ajtón. Mi is elindultunk Wendellel.
Kiértünk. Szálltunk be a kocsiba.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Minek kell kollégiumba menni, ha itt lakok 15 percre a sulitól? - kérdeztem kissé idegesen.
- Nem értem, de ez az igazgató döntése. Ez ellen nem tudsz tenni semmit. - mondta komolyan.
Meg is érkeztünk kitett a ház előtt.
Bementem, anyu döbbenten nézett rám.
- Te ilyenkor itthon? - kérdezte.
Leültem mellé, és elmeséltem mit mondott az igazgató.
- Igen értem. - mondta. - Ügyes légy.
Elindultam fel a szobámba, és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Bedobáltam mindent ami kell. Kb.15 perc alatt végeztem. Ekkor hallottam hogy nyílik az ajtó.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Még nem. - mondtam, majd odamentem hozzá, és megcsókoltam. Majd a csók végére anyira bevadult, hogy felemelt, én a csipője köré fontam a lábam. Majd ő szép lassan lefektetett az ágyra. A fejem mellett támaszkodott a két kezével, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Majd elkezdte lehúzni a felsőm. Ekkor megállítottam.
- Azt hiszem túl messzire mentünk. - mondtam, levegőért kapkodva.
- Kérlek ne hagyjuk abba, most! - könyörgött.
- Sajnálom. De ez nekem még nem megy. - mondtam, majd felültem.
- Igazad van, én sajnálom, hogy nem álltam le. - mondta.
Megfogtam a csomagom, és elindultam lefelé, majd ő is követett. Odamentem a kocsihoz, és megálltam.
Majd odajött, és kinyitotta a csomagtartót, beraktuk a csomagokat.
Beszálltam a kocsiba. Majd ő is követett.
- Ugye jó volt? - kérdezte, a csillogó szemeivel.
- Azt nem mondtam, hogy nem volt az. - mondtam, majd az egyik kezét a combomra tette, és elkezdte sinogatni. Éreztem, hogy a libabőrös lesz az egész testem, és a vágyat ami benne van. Még élvezztem pár percig a simogatást, majd elvettem a kezét.
- Most meg mi baj? - nézett rám értetlenül.
- Csak elég volt. - mondtam, majd megérkeztünk a suliba.
Ekkor a hangosbemondóba egy hang szólalt meg: "Minden 12.-es fáradjon a tornaterembe."
Majd Wendell egy szót sem szólva elkezdett húzni a tornaterem felé.
Nagyon sokan voltunk, ott volt mind a 4 osztály végzős.
Mr. Tomson a mi osztályfőnökünk szólalt meg egy mikrofonba.
- Az osztályok rendeződjenek! - utasított minket. - Mind tudják miért vagyunk itt. Belettek osztva a szobákba. Most pedig osztályonként szépen átvonolunk a kollégiuma. Először a 12.a kezdi, majd így haladunk sorba. - mondta, majd a tizenkettedik A el is indult az osztályfőnökével.
Majd 10 perc múlva elindult a B osztály is, majd 10 perc múlva a mi osztályunk következett. Elindultunk végig az iskolán Mr. Tomson-al. Majd mikor megérkeztünk, a portásnak egy nevet kellett mondani, és adta is a kulcsot, és el is magyarázta hol található a szoba.
Én következtem.
- Bella Evans, 12.c. - mondtam.
- Rendben. - kereste a nevem a listán. - Meg is van. 124-es szoba. Felmegy a másodikra, és ott jobbra fordul és a negyedik ajtó lesz a magàé.
- Rendben, köszönöm. - mondtam.
- Na hol leszel? - kérdezte Wendell, miközben a lifthez értünk.
- 2. emelet 124-es szoba. - mondtam, majd a szemébe néztem.
- Én a 3. emeleten a 197-es szobában. - mondta.
Beszálltunk a liftbe, és megnyomta nekem a 2-es gombot. Majd odaállt elém és megcsókolt. Fel is értünk a másodikra, kinyílt a lift.
- Majd találkozunk. - mondtam.
Majd elindultam megkeresni a szobám.

12. rész

Sziasztok!

Még mindig ott álltunk összeölelkezve az első csókunk után.
- Meg kellene ezt beszélnünk... - kezdtem bele. Erre ő leült az ágyára.
- Igen, gondoltam. - mondta.
- Úgy érzem én is szerelmes vagyok beléd, és... - mondtam, majd tartottam egy kis szünetet. Ő a mutatóujját a számra tette, hogy ne folytassam.
- Tudom, Bella, én is ugyanezt érzem. - mondta, majd újra megcsókolt.
- Haza kellene mennem, anyuék biztos keresnek. - mondtam.
- Persze, de azt tudnod kell, soha többé nem engedlek el. - mosolygott.
Ezek után otthagytam, és elindultam haza.
Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.
- Bella, hol voltál? Ugye nem esett bajod? - kérdezte aggódva, majd átölelt.
- Jól vagyok, anyu. Ne aggódj! - mondtam, majd elindultam a szobámba.
Azzonnal bementem a fürdőmbe, és bezártam az ajtóm. Elkezdtem engedni egy kád vizet.
Közben odamentem a tükörhöz, belenéztem. Majd megmostam az arcom hidegvízzel. Elővettem egy hajgumit és felkötöttem a hajam, hogy ne legyen vizes.
Levetkőztem, és beültem a vízbe. Lehunytam a szemem.
Majd arra keltem fel hogy elhült a víz, gyorsan kiszálltam a vízből. Majd magamra tekertem a törülközőt. Kimentem a fürdőböl, felvettem a pizsim. Majd visszamentem a fürdőbe, és megfésültem a hajam.
Ekkor kopogott valaki a szobám ajtaján.
- Bejöhetek? - kérdezte.
Vajon mit keres itt Wendell ilyen későn?
- Persze. - mondtam, majd ki is nyitotta az ajtót.
Én pont végeztem a Ezért kimentem.
- Mi járatban? - kérdeztem tőle.
- Anyukádék beengedtek, elmondtam nekik mindent. - mondta, majd közelebb lépett hozzám.
- Ez így nem fog működni, ha ilyen rámenős vagy...nekem ez új. - mondtam.
- Igazad van...sajnálom. - mondta majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Most meg mi a baj? - kérdeztem.
- Én mindent elrontok mindig. - mondta lehajtott fejjel.
- Hé ez nem igaz. - mondtam, majd felemeltem a fejét a kezemmel, és a szemébe néztem.
- Tudod mióta várok egy ilyen lányra? - kérdezte, majd megcsókolt.
- Nem. - mosolyogtam, majd átöleltem, és hallgattam a szívverését.
- A szüleid már biztosan otthon vannak. Haza kellene menned. - mondtam.
- Most el akarsz küldeni? - mosolygott. - Amúgy nem jönnek haza, valami üzleti útra mentek. - mondta.
- Értem.
- Holnap elvigyelek valahova délután? - kérdezte, majd felállt.
- Hová? - kérdeztem, boldogan.
- Meglepetés lenne. - mondta. - Na mit mondasz?
- Rendben. Mehetünk. - mondtam. - Lenne kedved itt aludni na este?
- És mit mondasz anyukádnak? - kérdezte, huncut mosollyal.
- Majd elintézem. - mondtam. - Csak gyere velem.
- Rendben. - megfogtam a kezét és húztam magam után.
Emma és Anyu a nappaliban voltak, épp valami filmet néztek. Amikor odaálltunk a TV elé.
- Ti most? - nézett rám anyu csodálkozva.
- Igen együtt vagyunk. - mondtam boldogan.
- Gratulálok nektek. - mondta Emma. - De elmennétek a TV elől.
- Persze. - mondtam. - Emma néni Wendell nem maradhatna itt pár napig? A szülei elutaztak. - mondtam.
- Persze nyugodtan. - mondta.
- Csak semmi rosszalkodás. - szólt utánnunk anyu.
Éhes voltam. Ezért az első ut a konyhába vezetett.
- Kérsz enni? - kérdeztem.
- Igen, köszönöm. - mondta.
Elővettem 2 poharat, majd öntöttem üdítőt. Kentem 2 szelet májkrémes kenyeret. Majd odavittem mindent az asztalhoz.
Gyorsan megettük. Majd megszolalt.
- Én hazaugrok pár holmimért. - mondta.
- Rendben. Fenn leszek a szobámban.
Gyorsan felfutottam. A telefonom ott volt az éjjeliszekrényemen. Megnéztem az időt. Már elmúlt 19 óra.

11. rész

Sziasztok!

Kinyitottam az ablakot.
- Beszélhetnénk? - kérdezte, olyan álmos fejjel.
- Persze. - mondtam. - Hol? - kérdeztem.
- Gyere át hozzám. - mondta. Majd becsukta az ablakot. Én is így tettem.
Mi akarhat. Majd megtudom. Elindultam lefele. Senki nem volt a nappaliban. Kisurrantam a lakásból.
Kopogtam a Bray ház ajtaján. Wendell nyitott ajtót. Egy szürke póló és egy szürke melegítónadrág.
- Gyere be! - mondta. Körülnéztem, nagyon szép volt a házuk belülről.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem, közben ő leült a kanapéra a nappaliban. Követtem, és én is leültem mellé.
- Nem is tudom hol kezdjem. - mondta, a fejét rázva.
- Kezd az elején. - mosolyogtam.
- Emlékszel a multkor mondtam hogy tetszik egy lány, de nem tudom hogy mondjam el neki hogy... - itt megállt, ès rám nézett. - szeretem. - Bella..te vagy az a lány. - mondta nagy nehezen

. - Hogy? - nem tudtam mit mondani erre a vallomásra. - Bella... szeretlek téged. - ismételte meg. Mindha könnyezni kezdett volna. - Mi van veled? - kérdeztem, aggódva. - Belebetegszem abba hogy nem vagy az enyém. - mondta, majd én megöleltem. Majd ő is átölelt. Majd elengedtem. Felálltam a kanapéról. - Figyelj Wendell! - kezdtem. - Mi lett veled hírtelen? - Szerelmes lettem. - mondta. - Mit szólsz? - kérdezte, miközben a szemembe nézett. Láttam a szemében az érzèseit. - Nekem ez új. Nem...nem tudom. - mondtam, és hátrébb léptem egyet. - Ne félj a szerelemtől. - mondta - Nem félek. Mindig is arrol álmodtam, hogy lesz egy fiúm és majd mindentől megvéd engem. Szeret és tisztel. - mondtam mosolyogva. - Ez még megtörténhet. - mondta, majd odalépett hozzám. - Ne siessd el.. Ne legyél ilyen rámenős. - toltam el magamtól. - Gyere, megmutatom a szobám. - húzott magával fel a lépcsőn. - Meg is érkeztünk. - mondta mosolyogva. Majd becsukta az ajtót. Ekkor megpillantottam inekciós tűket az ágyán. Uramisten. Mit tett? Be van lőve?! - Wendell, mit tettèl? - kérdeztem aggódva. - Ezek az inzulinjaim, mivel cukorbeteg vagyok. - mondta, ettől megkönnyebültem. Rögtön rosszra gondoltam. Magamnak sem merem bevallani az érzéseim. De azt hiszem én is szeretem őt. Leült az ágyára. Oda álltam elé. Ő felállt. Így magasabb volt tőlem egy fèl fejjel. Lehajolt és megcsókolt. Én hagytam magam. Éreztem a csókjában a szeretetet és a vágyat. Mintha minden megszűnt volna a csókunk közben. Csak mi voltunk ketten...csak mi. Abbahagyta, majd a szemembe nézett. - Milyen volt? - kèrdezte miközben átölelt. - Nagyon jó...csókolóztam már, de ez más volt. - súgtam a fülébe.

10. rész

Sziasztok!

Kimentünk a titkárságról. Wendell elkísért a szekrényemhez.
- Meg is érkeztünk. - mondta.
- Köszönöm. Neked milyen órád lesz? - kérdeztem miközben pakoltam be a cuccaim a szekrénybe.
- Asszem matek. - mondta miközben kinyitotta a szekrényét, és kivette a matek könyvét. - Neked?
- Nekem, informatika. - mondtam. - Tuti nem fogok odatalálni.
- Elkísérlek. Nem érdekel ha elkések óráról. - mondta, miközben, el is indult.
- Örök hála. - mondtam mosolyogva.
Fél úton összetalálkoztunk egy másik fiúval.
- Wendell, neked nem matekod lesz? - kérdezte tőle a titokzatos fiú.
- De csak elkísértem az új lányt. - mondta a fiúnak.
- Majd én tovább kísérem. - mondta Wendellnek.
Ezzel Wendell vissza is fordult.
- Az én nevem Dylan Jones. - mondta, aztán megállt. - És a tied?
- Hát az enyém...Bella Evans. - böktem ki nagy nehezen.
- Ugye te vagy az új diák? - kérdezte miközben engem bámult, le sem vette rólam a szemét.
- Igen...én lennék. - mondtam lesütött szemekkel.
- Nem gondoltam volna hogy az új lány... ilyen dögös lesz. - bókolt. Közben megérkeztünk a teremhez. Beléptünk Dylan ott hagyott én a helyére ment. A tanárnak bemutatkoztam majd mondta hogy keressek egy üres helyet a számítógépes teremben. Órán a Word-öt tanultuk. Mivel én már tanultam a volt sulimban, így nem is figyeltem oda, teljesen máshol jártam. Egész órán Wendell-en agyaltam. Vajon mi baja van mostanában? Gyorsan eltelt az óra ki is csöngettek. Elindultam kifelé a folyosóra.
Wendell jött velem szemben, de nem állt meg, elment mellettem úgy hogy rám sem nézett. Mi baja van? Úgy döntöttem nem megyek utána, majd beszélek vele később. Odamentem a szekrényemhez, megnéztem mi a következő órám: történelem.
***
A nap további része gyorsan eltelt. 14:00 óra volt Emma azt mondta el jön értem kocsival. Kimentem a suli elé. Megpillantottam a kocsit. Odamentem és beszálltam.
- Szia! - köszönt. - Hogy telt a napod?
- Szia! Hát...jól. - mondtam egyszerűen.
- Ez nem volt valami meggyőző. - mosolygott, miközben elindultunk.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Te tudtad hogy Wendell is ebe a suliba jár?
- Nem. - mondta csodálkozva. - Miért?
- Csak érdekelt. - ekkor már befordultunk a felhajtón. Megállt és én ki is szálltam a kocsiból, és futottam be a házba. A nappaliban megpillantottam anyut aki épp tévét nézett.
- Szia anyu! Annyira hiányoztál! - futottam oda hozzá és öleltem meg.
- Szia drágám! Szeretlek édesem. Ugye tudod? - mondta miközben még mindig öleltem.
- Anyu, lenne kedved el menni valahová holnap délután? - kérdeztem miközben hátrébb léptem egyet.
- Persze Bells. - mondta. - Kérsz enni?
- Ne fáradj majd megcsinálom magamnak. - mondtam, majd elindultam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Megláttam egy üveg uborkát. Gondoltam akkor eszek uborkás kenyeret. Megkentem a kenyeret. És leültem az asztalhoz. Gyorsan megettem mivel éhes voltam.
- Anyu, felmegyek a szobámba és megcsinálom a házim. - mondtam anyunak miközben elindultam a lépcső felé.
- Rendben kicsim. - szólt utánam.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Igazábol nem is kaptam házit semmiből. Csak egyedül akartam lenni. Így anyu nem zavar, mert azt hiszi tanulok. Beszélnem kellene Wendellel, személyesen.  Na majd később. Elővettem a telefonom, megkerestem a fülest hozzá, és bekapcsoltam a kedvenc dalom ami Demi Lovato Neon Lights dala volt.
Majd egyszer arra lettem figyelmes hogy valaki dobálja az ablakom.
Letettem a telefont, és odamentem az ablakhoz. Wendell volt az

Díj

A blog megkapta az első díját Zsófia Fűtő-től. Nagyon köszönöm. Nem hittem volna hogy fogok díjat kapni.
El sem hiszem.

Szabályok:
¤ Írj 11 dolgot magadról
¤ Válaszolj 11 kérdésre!
¤ Tegyél föl 11 kérdést!
¤ Küldd tovább 11 embernek!
(bocsánat nem lesz annyi)

11 dolog rólam:
1. Lány vagyok.
2. Nagy Selena Gomez fan vagyok.
3. Kedvenc sorozatom a Dr. Csont.
4. Középiskolás vagyok.
5. Kedvenc színem a lila.
6. Facebook függő vagyok.
7. Nem régen kezdtem el blogolni.
8. Barna hajam van.
9. Zendaya dalait is szeretem.
10. Utálom az 1D-t.
11. Szeretem a horror és a thriller filmeket.

Válaszolj 11 kérdésre:
1. Miért blogolsz? Csak úgy hobbiból. Mert sok minden kavarog a fejemben, és megpróbálom leírni.
2. Mi inspirál? EZT nem tudom.
3. Gondoltál arra,hogy a közeljövőben abbahagyod? Igen, mert annyi rossz kritikát kaptam.
4. Ki van rád legnagyobb hatással a mindennapjaidban? A példaképem, Selena Gomez.
5. Gondolkoztál már azon,hogy a történeted kiadod könyvben? Nem dehogy.
6. Mi volt a legutolsó film amit láttál? Horrora akadva 3
7. Ha rendeznél egy filmet miről szólna? Szerelem, barátság.
8. Ha rendeznél ki(k) lennének a főszereplői? Hírességek.
9. Mit érzel amikor írsz? Nem tudom.
10. Játszol valamilyen hangszeren? Nem.
11. Olvasod a blogomat? Nem.

11 kérdés:
1. Ki a példaképed?
2. Ki az aki inspirál a mindennapjaidban?
3. Mióta blogolsz?
4. Mi a kedvenc filmed?
5. Szereted Selena Gomezt?
6. Fenn vagy Facebook-on?
7. Mi a kedvenc színed?
8. Mi leszel ha nagy leszel?
9. Mi az álom városod?
10. Melyik a kedvenc Disney sorozatod?
11. Tudsz angolul?
 Blogok akiknek küldöm:

1. http://livedreamone.blogspot.hu 
2. http://jelenafireverjustinheartb.blogspot.hu
3. http://schoolwithlove.blogspot.hu
4. http://lostinyoubyanna.blogspot.hu 
 Ennyi lenne. :)