8. rész

Sziasztok!

Mikor anyu lement reggelizni én úgy döntöttem, hogy rendbe hozom magam. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megmostam az arcom, megfésülködtem. Majd kimentem keresni valami ruhát. felvettem egy fehér trikót, meg egy fekete csőszárú farmert. Majd megláttam az ékszeres dobozom a gardrób felső polcán. Elővettem. Benne volt a kedvenc kabala karkötőm, amin szívek voltak, aputól kaptam rá a medálokat. Minden szülinapomra kaptam rá egyet. Már 18 db van rajta, és több már nem is lesz. Apu azt mondta, hogy minden szülinapomra kapok egyet, amíg be nem töltöm a 18-at. Nagy becsben tartottam, mindig rajtam volt. De az óta mióta apu és anyu elváltak már nem hordtam. Biztos rosszul esne anyunak, ha meg látná rajtam. Csak az igazság, nekem nagyon hiányzik apu. Úgy döntöttem, hogy mostantól megint hordani fogom. Feltettem a kezemre. Majd visszamentem a fürdőbe és tettem magamra egy kis sminket. Kihúztam a szemem alul felül, majd egy kis szájfényt tettem a számra. És befújtam magam a rózsa illatú parfümömmel, amit tavaly karácsonykor kaptam anyutól. Majd kimentem a fürdőből, megkerestem a telefonom és a fülhallgatóm, majd beindítottam a kedvenc dalom. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a dal szövegének. Majd az egyik dal közben Emma néni zavart meg.

- Szia! Ugye holnap elvihetlek a suliba? - kérdezte izgatottan, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Én ekkor vettem ki a bal fülemből a fülest.

- Hááát, perszee. - húztam egy kicsit ezt a két szót.

- De jó.-örvendezett, majd kiment a szobából. 

Majd visszadugtam a bal fülembe a fülest és újra elindítottam a kedvenc dalom. Még egyszer meghallgattam. Majd úgy döntöttem lemegyek anyuékhoz a nappaliba. Letettem a telefont és a fülest az éjjeli szekrényre és elindultam lefelé.

Majd megláttam anyut és Emmát amint a nappaliban ülnek. Odamentem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe.

- Anyu, elmehetek sétálni? - kérdeztem, közben meghallottam, hogy lejárt a mikró a konyhában.

- Úgy hallom kész a pattogatott kukoricánk. - mondta Emma anyura nézve, és indult is a konyhába.

- Persze meny csak. Mi úgy is most ilyen csajos délutánt tartunk Emmával. Megnézzünk a "Felhők fölött 3 méterrel" első és második részét. - mondta, miközben Emma már vissza is tért a kukoricával.

- Rendben. Akkor én nem is zavarok. - mondtam, miközben indultam az ajtó felé. Felvettem a cipőm, és indultam is.

Arra fele mentem amerre tegnap mentünk Wendellel. Majd megpillantottam azt a padot ahol tegnap ültünk. Odasétáltam és leültem. Gondolkoztam, a holnapi napon, vajon milyen lesz a suli. Csak ültem ott és a földet bámultam, amikor valaki megfogta a jobb vállam hátulról.

- Elnézést, zavarok? - kérdezte valaki.

Én nem válaszoltam. De megfordulni sem mertem. Majd oda állt elém és felnéztem. Wendell volt az.

- Nem zavarsz. - mondtam szomorkásan.

Igazság szerint, nagyon hiányzott apu és ezért voltam szomorú.

- Mi a baj? - kérdezte Wendell. Miközben leült mellém.

- Most nincs kedvem erről beszélni. - mondtam.

- Valahogy fel tudlak vidítani? - kérdezte

- Szerintem nem. - mondtam miközben felálltam és elindultam egyenesen tovább. Ő követett. De nem szólt semmit.

- Te, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem. - Talán kémkedsz utánam?

- Nem kémkedtem, csak én is mindig ide szoktam jönni mikor rossz kedvem van. - világosított fel. 

Elérkeztünk egy játszótérhez, ahol nem volt senki. Volt két hinta, én beleültem az egyikbe. Ő pedig a másikba.

- Te elmondod nekem miért vagy szomorú? - kérdeztem úgy, hogy a szemébe néztem.

- Persze.- mondta a földet bámulva. - Igazság szerint van egy lány, aki tetszik nekem, de nem merem elmondani neki. 

- Ó, értem. - mondtam.- Nekem nem ilyen problémám van.

- Elmeséled mi a baj? - nézett a szemembe.

- Tudod anyukám és apukám elváltak. Ezért is költöztünk ide anyuval. De tudod, nagyon hiányzik az apukám. - és egy könnycsepp gördült le az arcomon, de én gyorsan letöröltem.

- Sajnálom. - mondta.

- Nem kell, nem a te problémád. - mondtam, miközben újra  a földet kezdtem bámulni.

- De kell. - mondta és a szemembe nézett.

- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdeztem.

- A barátoknak ez a dolga. Nem igaz? - kérdezte miközben egy mosolyt villantott.

- De igen. - mondtam.

Én felkeltem a hintából és elindultam haza. De ő nem követett. Engem nem érdekelt, mentem tovább. Ma hamar akarok lefeküdni, mert holnap suli. Hamar haza értem. 

- Sziasztok! - köszöntem anyunak és Emmának.

Ők nem is vették észre hogy megjöttem. Már a lépcső közepén jártam, amikor visszaköszöntek.

- Szia!- köszöntek.

Bementem a szobámba és becsaptam magam után az ajtót.

Kinyitottam a gardróbot, megláttam a hátizsákot, amit Emmával vettünk a sulis bevásárláson. Lila volt, pink csíkokkal. Belepakoltam holnapra, tolltartómat. A könyveimet csak a suliban fogom megkapni. Odamentem az éjjeliszekrényhez megnéztem a telefonomon mennyi az idő. 17:32 volt. Aztán bementem a fürdőbe, engedtem egy kádforró vizet majd beleültem. Már kb. fél órája ültem a vízben, mikor úgy döntöttem, hogy elég lesz. Kiszálltam, megtörölköztem. Majd oda álltam a tükör elé és megmostam az arcom. Majd magamra csavartam a törülközőt és kimentem a pizsimet felvenni. De előbb még lehúztam a redőnyt. Majd felcsuktam a villanyt és bebújtam a takaró alá. Holnap korán kell kelnem, így lesz a legjobb, ha korán lefekszem.