7. rész

Sziasztok!

Odamentem hozzá.
- Szia! - mondtam
- Indulhatunk hölgyem? - poénkodott. Majd mind ketten elkezdtünk nevetni.
- Persze. - válaszoltam.
Elindultunk. Én nem ismertem a várost. De láthatólag ő nagyon is.
- Mióta élsz itt? - mivel ő nem szólt, úgy döntöttem majd én kezdeményezem a beszélgetést.
- Oh, hát én már itt születtem. - válszolta
- Értem. - válaszolta
Majd előre ment és megállt előttem.
- Nagyon csinos vagy! - bökte ki. - És még azt mondod hogy egy srácnak sem kellenél. Ez butaság! - dícsért
- Köszönöm uram. - hülyéskedtem
- Leülünk? - mutatott a körübelül 100 méterre lévő padra.
- Aha. - mondtam.
- Verseny a padig? - kérdezte, közben kacsintott egyet rám.
- Úgyis én nyerek. - mondtam.
Mire ő már elindult.
- Hé, ez nem ér! - futottam utánna
Ő már oda is ért.
- Na, látod én nyertem. - lihegett, közben pedig mosolygott.
- Nem szoltál, hogy mehet! - böktem oldalba.
Leült a padra, majd utána én is.
- Hé, ez nem az én hibám. - hülyéskedett.
- Hát, persze hogy nem. - mondtam úgy mintha duzzugnék.
- Megbocsájtasz nekem ha meghívlak egy hot-dogra? - kérdezte miközben az egyik kezével átkarolt.
- Na, jó, legyen. - mondtam még mindig úgy mintha duzzognék.
Az út másik oldalán volt egy utcai hot-dogos. Wendell szétnézett és átszaladt az úton. Mikor átért, visszakiabált nekem.
- Te nem jösz? - ordította.
- Nem. Haza kell mennem. - ordítottam vissza.
- Én veszek egy hot-dogot. Várj! - ordította.
Megvette, és futott is vissza hozzám.
- Mehetünk is. - mondta miközben beleharapott a hot-dogjába. Indultunk, szépen lassan sétáltunk.
Nem mentünk túlságosan messze a háztól. Tehát hamar hazaértünk.
- Megérkeztünk! - mondta
Ő lakott lejjebb.
- Elkísérlek az ajtótokig. - mondta miközben megálltunk a házuk előtt.
- Rendben. - mondtam.
Oda is értünk az ajtónkhoz.
- Szia! - köszöntem ekkor vettem észre hogy már félig besötétedett.
- Szia! - mondta, majd odahajolt és megölelt.
Majd elindult a házukhoz. Én nem vártam meg amíg bemegy. Bementem.
- Sziasztok! - köszöntem.
Bob a nappaliban ült és olvasott.
- Szia Bella! - köszöntött
Tovább mentem. Emma a konyhában volt és mosogatott.
- Szia! - köszönt miközben épp egy tányért mosott.
- Anyu? - kédeztem.
- Korán lefeküdt aludni. - válaszolta.
Ez nem vall anyura hogy ilyen korán lefekszik. Na de minegy.
- Van valami vacsi? - kérdeztem miközben kinyitottam a hűtőt.
- Persze. Már bekészítettem neked a mikróba a tejberizst. - mondta.
Majd elindult Bob-hoz ki a nappaliba. Leült mellé.
Én odamentem a mikróhoz, és beállítottam 3 percre,  majd elindítottam.
Kerestem valami üdítőt a hűtőben. Rostos körtét találtam. Majd elővettem egy poharat és töltöttem egy pohárral.
Letelt a 3 perc és kivettem a mikróbol a tejberizst.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Hallottam amint Bob elmeséli Emmának mi volt a korházban ma.
Hamar megettem, mivel éhes voltam. Elmosogattam. Majd indultam fel a szobámba. De Emma utánam szólt.
- Bella! Gyere csak kicsit! - megfordultam és visszamentem a nappaliba, majd leültem az egyik fotelbe ami a kanapéval szemben volt.
- Hogy telt a napod? - érdeklődött.
- Elment. - válaszoltam, alig vártam hogy felmehessek a szobámba.
- Mond meg neki mi volt, mert addig nem mehetsz sehová. - hülyéskedett Bob.
- Nagyon vicces. - bökte oldalba Bobbot.
- Nagyon fáradt vagyok. Szeretnék már aludni menni. - mondtam Emmának.
- Rendben menny csak. - mondta.
- Jóéjt nektek! - intettem nekik.
Felmentem a lépcsőn. Majd be a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót. Majd felcsuktam a villanyt. Wendell szobájában sem égett már a villany. Biztos alszik. Lehuztam a redőnyt hogy ne zavarja a fény. Majd odamentem az éjjeliszekrényemhez hogy megnézzem hogy mennyi az idő. 21:00 volt már. Átöltöztem pizsibe. Majd bementem a fürdőbe hogy lemossam magamról a sminket.
Majd kimentem a fürdőböl. Megkerestem a laptopom. Majd magammal vittem az ágyba. Nem voltam fent Facebook-on mióta megérkeztünk. Ahogy beléptem rögtön rám írt az egyik magyarországi barátnőm: Alexa.
- Szia! Hogy vagy? :) - írta.
- Szia! Jól vagyok. És te? - írtam vissza.
- Annyira hiányzol. <3 - írta.
- Jaj, ne is mond. Te is! :3 - hazudtam, mert igazából nem is gondoltam a magyarországi barátaimra mióta megérkeztünk.
- Most megyek mert órám lesz. Szia. - írta.
Hát persze. Ott most nappal van.
- Rendben. Szia.
Ezzel ki is léptem. Kikapcsoltam a laptop-ot. És betettem az éjjeliszekrény nyitott polcára.
Majd felkeltem és lecsuktam a villanyt és visszafeküldtem az ágyban Betakaróztam és lehunytam a szemem.
***
Másnap reggel nehezen akartam felkelni. Elég rosszul aludtam az este, össze-vissza álmodtam, hol jót, hol rosszat. Még mindig le volt húzva a redőny. Felkelten és felhúztam. Aztán egyszer csak valaki kopogott az ajtómon.
- Kicsim, bejöhetek? - kérdezte anyu az ajtó mögül.
- Persze, gyere csak. - mondtam.
Majd kinyitotta az ajtót és bejött.
- Jól vagy kincsem? - kérdezte, majd átölelt
- Én jól. És te? - kérdezten vissza
- Jól vagyok. Ugye tudod hogy milyen sokat jelent az nekem hogy eljöttél velem ide? - mondta, majd újra átölelt.
- Igen anyu, tudom. - mosolyogtam.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is anyu. - majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Megyek reggelizni. - mondta. - Majd jösz te is ha szeretnél. - azzal már indult is ki az ajtón.