4.rész

Sziasztok!

Hazafelé mentünk Bobbal. Nem szolt hozzám egész úton, aminek nagyon örültem. Nem volt jó ötlet Bobbal töltenem a napot, unalmas volt. Hamarosan suliba kell mennem, vagyis kezdem a sulit. Már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy lefeküdhessek. Már majdnem elaludtam a kocsiba, de szerencsére hamar hazaértünk.
Kiszálltam a kocsiból, és egyenesen mentem be a házba, nem is köszöntem senkinek. Csak egyenesen a szobámba mentem. 
Nem volt kedvem fürödni, ezért csak kezet mosni mentem be a fürdőbe. Aztán felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.
***

Felkeltem, ránéztem az órára 10:00 óra volt. Kiugrottam az ágyból, felvettem a köntösöm, ami lila volt, fehér pöttyökkel. Ekkor jutott eszembe, hogy mióta megérkeztünk nem beszéltem anyuval. Indultam anya szobája felé. Bekopogtam.
- Anyu! Bella vagyok. Bemehetek? - kérdeztem, utána anyu ajtót nyitott.
- Jaj! Jó reggelt Bells! - ölelt meg.
- Hogy aludtál drágám? - kérdezte, közben beljebb húzott az ajtón.
- Jóól. - böktem ki, közben ő elkezdte igazgatni az ágyát.
- Ennek örülök. - mosolygott, láttam rajta mennyire boldog .
- Anya, mikor kell mennem suliba? - kérdeztem, alig vártam már az új sulit.
- Ezt Emmával és Bobbal beszéld meg. - mondta, miközben indult az ajtó felé.
- "Reggeli!" - ordította Emma a földszintről.
- Megyünk! - ordította vissza anyu.
Elindultunk anyával le a földszintre. 
Emma már ott vár lent minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket.
- Neked is! - mondtuk egyszerre anyuval.
- Bella holnap neked kezdődik a suli. Tehát ma elmegyünk vásárolni. - mondta nekem.
- Komolyan? Már alig várom a sulit. - néztem Emma nénire.
- Veszünk neked csini rucikat. - kacsintott rám.
- Háát okéé. - dadogtam, közben leültem az asztalhoz.
- Hol van Bob? - kérdezte anyu Emmatol.
- Hamar elment dolgozni. - mondta.
Én elkezdtem enni a reggelit. Közben anyu és Emma beszélgettek még. De nem figyeltem rájuk. Egyszer csak csengetett valaki. Emma ment is ajtót nyitni.
Vissza már a vendégekkel jött.
- Ők itt a szomszédjaim: Mr. Bray, a felesége Mrs. Bray és a fiuk Wendell.
- Jó reggelt! - köszöntem, ekkor vettem észre, hogy köntösben és pizsamában vagyok. És itt van egy helyes fiú a konyhában. Zavarban voltam.
Emma mondta nekik, hogy nyugodtan üljenek le a nappaliba.
Én annyira zavarban voltam, hogy azonnal felfutottam a szobámba hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Gyorsan lezuhanyoztam. Utána egy szál törölközőben kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy hosszú farmer csőszárú nadrágot, meg egy lila laza pólót, meg a lila converse magas szárú tornacipőm. Visszamentem a fürdőbe megfésültem a hajam, raktam magamra egy leheletnyi parfümöt, kihúztam a szememet alul szemceruzával, felül szemhéjtussal, a számra kentem egy kis rózsaszín szájfényt. Indultam le a nappaliba.
Még ott voltak a szomszédok és Emma meg anyu beszélgettek velük.
Hagytam őket inkább kimentem a konyhába keresni valami üdítőt. Találtam a hűtőben egy kis 100%-os narancslevet. Öntöttem is magamnak. Egyszer csak valaki meg fogta az egyik vállam. Megfordultam.
- Szia! - mondta Wendell.
- Hello! - mondtam közben a gyönyörű kék szemébe néztem.
- Bocsi, ha megijesztettelek. Nem ez volt a célom. Hogyan szólíthatlak? - kérdezte, miközben elengedte a vállam és hátrébb lépett egy lépést.
- Één, Bella vagyok. - böktem ki, miközben visszafordultam, hogy háttal álljak neki.
- Szép neved van! Én Wendell Bray vagyok. - mondta.
- Köszönöm. - csak ennyit bírtam kibökni.
Már nem mertem a szemébe nézni, mert féltem, hogy elveszek benne. 
- Mióta élsz itt? - érdeklődött.
Én közben odamentem az asztalhoz és leültem az egyik székre. Jött ő is az asztalhoz, de nem ült le.
- Ez a második nap, hogy itt vagyok. - mondtam miközben az asztalt bámultam.
- Honnan jöttél? - kérdezgetett tovább.
- Magyarországról. - válaszoltam.
- Ahhoz képest szépen beszéled a nyelvet. - csodálkozott.
- Aha, apu amerikai volt. Így nekem két anyanyelvem van. - válaszoltam, miközben még mindig az asztalt bámultam.
- "Gyere fiam, megyünk!" - szolt Wendellnek az édesanyja.
- Rendben, megyek anyu! - szolt vissza.
- Akkor, szia, Bella! Majd máskor még beszélünk! - mosolygott rám.
- Szia! - szóltam utána, ő már indult a bejárati ajtó felé.