2.rész

Sziasztok!
Egész úton a ház felé csak azt hallgattam, hogy anyu és Emma néni beszélgetnek. Én és Bob bácsi csak hallgattuk őket.  Fél óra múlva megérkeztünk a házukhoz. Tényleg nagy ház volt, igazi luxusház. Kiszálltunk a kocsiból. Bob odaadta a kézipoggyászomat, de a bőröndön ő hozta. Anyu persze azt mondta neki: ne fáradj, majd hozom én a csomagjaim. Elindultunk be házba Emmával. Bob még visszaült a kocsiba és beállt a garázsba. Én megvártam Bob-ot, anyu és Emma már az ajtónál voltak. Amikor anyu oldaszólt nekem:
- Bella, te nem jössz? - kérdezte
- Ha nem baj én még megvárom Bob bácsit. - mondtam.
- Persze ahogy gondolod.  - mondta kissé furcsán nézve rám.
Bementek. De az ajtót nem csukták be. Láttam, hogy Bob még nem csukta le a garázs ajtót, gondoltam benézek. Uram isten! A garázsban még volt 3 autó azon kívül, amivel jöttünk. Utána megláttam Bob-ot amint a mi bőröndjeinket pakolta ki a csomagtartóból.
Bob látta rajtam mennyire bámulom a kocsikat.
- Tetszenek? - kérdezte, olyan cuki mosollyal az arcán.
- Aaaha - böktem ki.
- Melyik a legszebb szerinted? - kérdezte, közben abbahagyta a pakolást és odaállt mellém.
- Háát, nekem az a fekete Audi tetszik. - mutattam rá.
- Igen, azzal szoktam munkába járni. Jó kis kocsi. - tájékoztatott.
- Mi is a munkád? - érdeklődtem.
- Orvos vagyok. Azon belül sebész. - mondta mosolyogva.
Akkor nem csodálkozom, hogy ekkora házuk van és a garázsukban 4 kocsi áll. Kíváncsi vagyok milyen lesz a szoba, amit kapok. Közben ő elindult a házba azon az ajtón, ami a garázsból nyílik, én pedig követtem.
- Nagyon szép a házatok! - jelentettem ki.
- Örülök, hogy tetszik. Emma rendezte be. - mondta, közben letette a csomagomat maga mellé.
- Köszönöm, hogy itt lehetek, anya nevében is. Remélem, nem leszünk terhetekre. - mondtam, közben ő elindult a lépcső felé.
- Remélem tetszeni fog a szobád.- mondta, azzal elindult a lépcsőn.
Követtem, elég hosszú lépcső vezetett felfelé, utána jobbra fordultunk és a folyosó végén volt az a szoba, amit nekem szántak. Az ajtó előtt megállt, és így szolt:
- Megengedem, hogy te nyisd ki az ajtót. - mondta megint azzal a cuki mosollyal az arcán.
Kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. De gyönyörű, úgy volt berendezve amilyet mindig is szerettem volna. A fal lilára volt festve. Beléptem az ajtón.
- Gyönyörű, nagyon tetszik. - mondtam még mindig kissé sokkos állapotban.
- Örülök, hogy tetszik. Emma úgy rendezte be, ahogyan a mai fiataloknak van itt nálunk. Most magadra hagylak, csomagolj ki nyugodtan. - mondta és elindult kifelé az ajtón.
Én még mindig ott álltam a szoba közepén és nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság. Utána mikor elmúlt a sokk kinyitottam egy ajtót a szobán belül. Egy gardrób volt, amiben volt pár ruha, biztos Emma vette nekem. Még volt hátra egy ajtó kinyitottam egy fürdőszoba volt. Uristen saját fürdőszobám lesz! Volt ott már minden, ami egy fürdőszobába kell: tusfürdő, habfürdő, törülköző. Gondoltam előbb kipakolok, aztán majd letusolok. Kimentem a fürdőből, a bőrönd és a poggyász felé vettem az irányt. Kinyitottam a bőröndöt és elkezdem kipakolni a ruháimat a gardróbba. A laptopomat kitettem az ágyra nehogy valami baja legyen. Miután végeztem a ruháim pakolásával jött a kézipoggyász. Abba volt a közös képem anyuval, amit azonnal kitettem az éjjeliszekrényre. Utána megláttam a plüsscicámat, amit szintén az ágyra tettem a laptop mellé. Már csak a sminkjeim voltak hátra, azokat a fürdőbe fogom tenni a szekrénybe. Most már végre fürödhetek. Bementem a fürdőbe a sminkjeim szépen elhelyeztem a szekrényben. Utána levetkőztem és engedtem magamnak egy kádforró vizet. Tettem bele csomó habfürdőt és beültem. Kb. fél óráig a kádban ültem, utána kiszálltam és magamra tekertem egy törölközőt, majd kimentem valami ruhát keresni. Felvettem egy szürke cicanadrágot meg egy  kék felsőt, ami fekete csíkos volt, plusz egy fehér zoknit és a hajamat leengedve hagytam.  Majd lementem a nappaliba megkeresni anyut, de csak Bob volt ott és valami orvosi könyvet olvasott. Nem akartam zavarni őt.
- Mond, kit keresel? - érdeklődött.
- Anyut keresem. Nem láttad? - kérdeztem eközben ő olyan furán nézett rám.
- Az előbb mentek el Emmával bevásárolni. Azt hittem, hogy szóltak neked. - mondta.
- Nem szóltak. De mindegy akkor majd elleszek. - mondtam kissé szomorúan.
- Lenne kedved valamihez? Mondjuk városnézés? - kérdezte.
- Á nem. Nem akarlak zavarni. Hisz itt én vagyok a vendég. - mondtam.
- Én akkor most elmegyek elintézni pár dolgot a városban. Hamarosan jönnek Emmaék. Elleszel egyedül? - jelentette ki.
- Elkísérhetlek? - kérdeztem kissé bátortalanul.
- Persze, gyere. Csak a kórházba ugrok be, meg a Jefferson intézetbe. - mondta.